Eger - hetilap, 1881

1881-04-28 / 17. szám

168 kemény ellenállásra talált ugyan, de e hó 21-én megverte őket s aztán tovább nyomult. T u n i s t Francziaország saját protectoratusa alá akarja ven­ni. Ezzel ott megszűnnék a török szultán suzerainitása s Olaszor­szágra nézve elveszne az annexióra irányuló kilátás. A porta meg- kisérlette közbenjárni Tunis érdekében a franczia kormánynál, de az utóbbi visszautasította ezt a lépést, mint megengedbetlent ; ugyanis a franczia kormány a tunisi bejt országa független (?) urá- nek tekinti, a ki nincs a szultán souverainitása alá vetve, mert a szultán csak (?) mint kalifa gyakorol némi egyházi hatalmat ez országban. Országgyűlés. A képviselőház a szünidők utáni első ülését e hó 25-én tartotta. Az elnök bemutatta, a trónörökös egybekelésére vonatkozó hivatalos értesítést, melyben az foglaltatik, hogy a trónörökös és Stephanie herczeguö a magyar országgyűlésnek üd­vözlő küldöttségét, Schöubrunnban e hó 8-án fogadják, az után pedig május 18-án érkeznek Budapestre, honnét május 23-án reg­gel távoznak. Elnök indítványára elhatároztatott, hogy a trónörökös la­kodalmi ünepélyére 30 tagú küldöttség fog Bécsbe menni. Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtja a következő szen­tesített törvényczikkeket, melyek kihirdettetnek; u. m.: 1. Az 1880: XXXVIII. t. ez. 3. §-ának módosításáról; 2. a közmunka és köz­lekedési minisztérium részére 1880. évre szükséges póthitel enge­délyezéséről; 3. az 1868: IX. t. ez. §-ában érintett görögkeleti hitközségekben a templomok, az azokhoz tartozó egyházi, vagy alapítványi javak és iskolák iránt felmerült vitás kérdések elinté­zéséről; 4. a bélyeg és illetékre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról; 5. a játékkártyák bélyegil- letékéröl; 6. a m. kir. miniszterelnöki hivatal állandó elhelyezésé­ről. 7. a Szeged sz. kir. város törvényhatóságába kiküldött kii\ biztos kinevezéséről és hatásköréről szóló 1879: XX. t.-cz. ér­vényének meghosszabbításáról; 8. a fővárosi közmunkák tanácsá­nak a Sugár-ut és a Nagykörút létesítéséről szóló 1870: X. t.-cz. alapján felvett sorsolási kölcsönből adott előlegek kamatmentessé- géröl; végre 9. a közmunka- és közlekedési minisztérium Szegeden lévő hivatalainak elhelyezésére szükséges épület emeléséről. Ezu­tán a kormány előterjesztette a következő törvényjavaslatokat: a ki- vándorlási ügynökségekről, Szeged város képviselő választó ke­rületeinek uj beosztásáról, a szegedi pénzügyi hatóság épületéről és a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről, a kir. curia bí­ráskodásáról országgyűlési képviselöválasztási ügyekben, és a Szegeden emelendő törvénykezési és börtönépületekröl. Aképviselöház e hó 26-án a műemlékek fentartásá- ról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s elfogadta. Azután b. K e- mény Gábor minister válaszolt Helfy Ignácznak interpellatiójára, kijelentvén, hogy az ipartörvény módositása iránti törvényjavaslat előterjesztésére ezen országgyűlés alatt már nincs idő. A válasz tu­domásul vétetett. TAECZA. Egy kis madár kísérőjéül. a olykor bánatos szivét Fölvidítja e kis madár, Legöszintébb barátjának Örömében nem lesz határ . S ha múltjáról énekelve Fájó könyet csal szemébe, Bánatos kis dalnokáról Jussak én is majd eszébe! Kapácsy Dezső. Kincses Lázár lánya. 4 %> f zvegy Salamonná düledt házikója Hogy épült fel újra — van arra egy nóta! Évödik fiával Salamon özvegye (Karcsú legény, szálas, mint sugár jegenye): „Képed is megfogyott — színed is elhagyott, Szivembe nyilallik sok sűrű sóhajod; Tekintsed anyádat, koronám sugárom! Végy erőt e szörnyű, e nagy busuláson!“ Felüti a legény szép fejét sötéten: „Édes anyám, lelkem, lenne egy kérésem ! Halálosan beteg Kincses Lázár lánya, Ha meghal, meghalok nyomban én utána. Ha te oda mennél, ha nekem hirt hoznál, Bánatos szivemre gyógyító írt hoznál!“ Szegény özvegy asszony kezét összecsapja: „Irgalmazz minékünk oh irgalom atyja! A dölyfös! a pogány ! a nyomorult vére! Lázáré, ki kutyát uszít a szegényre. . . . Jaj nekem, anyádnak, meg vagy babonázva!" De azért csak megy, megy szegény asszony fázva, Mintha hideg lelné, a nagyúri házba, Suhan bimes ponyván, posztó-ajtót lebbent, S egyszerre csak ott van, ott áll legislegbent: Hattyuhabos ágyon nem ottan fekszik-e? S köszönti félénken: „adj Isten Esztike!“ Fogadj Isten, néném! özvegy Salamonná! Kertje rózsafája él-e még? virul-é? Kicsike kertjében, hej! csak egyszer jártam, De azóta mindig az alvégbe vágytam. Ha nekem ily édes jó anyám lehetne, Nem kívánkoznám úgy a magas mennyekbe. Özvegy Salamonná édes-édes néném ! Kelmedet én egyre, de oly nagyon kérném: Karika gyürücske növendékujjamon Viselje emlékül, im fogja od’adom. Ha majd drága kezét csókolja valaki, Karikagyűrűmre hulljanak csókjai.“ Csoszogó járásnak hallani halk neszét; Lehunyja a beteg fáradtan a szemét. „Mi a keresőd itt? Ki bocsátott ide ? Nincs is a szegénynek szemérme, se hite! Elhord magad nyomba, éhenkórász hada! Elbírja keservét a vén Lázár maga.“ Özvegy asszony fia ismétlen könyörög: Fenn az udvarházban tömérdek nép sürög. Tudom, anyám, vége! azt jelenti, vége! Nincs e földnek többé napja, féuyessége! Eredj, anyám, eredj! sirasd el helyettem: Ne lássa azt senki, hogy én mivé lettem!“ Kincses Lázáréknál lábujjhegyen járnak, Doktorok, kuruzslók kitérnek egymásnak.’ Kívül a tornáczon alamizsnát osztnak, Templomban pediglen papok imádkoznak, De a kemény égbolt süket az imára: Halállal vívódik Kincses Lázár lánya. — S Kincses Lázár jár-kél — mint megbomlott lélek. „Még egyet, utolsót: — jöjjenek a vének!“ Komor nagy terembe’ telepitik körbe S közéjök lép Lázár: „Lássatok megtörve! Dölyföm letiporva, gőgöm megalázva! De ha Isten ötét, — s ha engem megszánna: Halljátok im, hittel teszek fogadalmat — —“ S helyeslőn a vének sorra bólogatnak. „Fogadod?“ — „Fogadom — hívom a Jehovát!“ „Amen! ügy segéljen!“ — suttogva mormogák. — „Kincses Lázár Eszti, én gyönyörűségem: Halottaidból feltámadt üdvösségem! Titkos nagy beszédre, állj elém egy szóra! De elébb öltözködj’ fényes úri módra, Selyembe, aranyba, csillogó gyémántba, S mosolyogj már egyszer a te ősz apádra!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom