Eger - hetilap, 1881

1881-04-21 / 16. szám

154

dij adatott azok viselőinek. Most nem volna ugyan czélszerü, ily kényszerrendszabályokhoz nyúlni; de különben ilyenek nélkül is meg lehetne nyerni többféle közszolgálati teendők végzésére alkalmas nagyszámú elemeket — azokon kívül, mely elemek most, mint esküdtszéki tagok stb. vétetnek igénybe. Csakhogy nagy gonddal kellene azokat kiszemelni, nehogy holmi dilettánsok kezeiben a közügyek szenvedjenek.

Anglia példáját kellene követni, hol ingyenes közszolgálatokra nagyszámú alkalmas egyének vétetnek igénybe, — kik közt fókép a békebirák tűnnek ki, a mint múltkor láttuk, a közügy legnagyobb előnyére s az adózó polgárok terheltetése nélkül, sőt épen ezek terheltetésének elkerülése végett. Az angol békebirákhoz némileg hasonlók voltak hazánkban 1848. előtt a régi jó táblabirák (Kautz: A politikai tudomány kézikönyve, 389. 1.); de azt is mondhatni, hogy az angol békebirói intézménynek leginkább megfelel a régi magyar szolga bírói intézmény, azon lényeges különbséggel, hogy nálunk a szolgabirák választattak s a megyei közgyűlés tagjainak csak egy részét képezték, s képezik, mialatt az angoloknál a békebirák a teljesített közszolgálat (közigazgatási, rendészeti s igazságszolgáltatási functiók) jutalmául maguk képezik a grófság közgyűlését.

Ingyenes kitűnő elemeket, a különben sok millióba kerülő fizetett tisztviselők helyett, a közszolgálatnak megnyerni: ilyféle vagy hasonló kedvezmények nélkül nem is lehet. Belátták ezt hazánk legpracticusabb álla m f é r f i a i közül többen; igy az 1867. évi kiegyezés után alakult magyar minisztérium tagjai közül hárman. — ha nem csalódunk: báró Eötvös József, Horváth Boldizsár és Lónyay Menyhért,

— azt tervezték (a mint az utóbbi meg is említi „Közügyeinkről" irt munkájában) azt tervezték, hogy a magyar gentry az angolhoz hasonló módon s a franczia békebirói intézmény jó oldalainak felhasználásával is hasznosittassék az állam érdekében ; különösen akkép, hogy a kellő q u a- lificatióval biró j e 1 1 e m e s és vagyonos független úri emberek a kormány által békebirákká neveztessenek ki, mint ilyenek pedig egyrészről az egyszerűbb peres ügyekben egyeztető békebirói hatáskört gyakoroljanak s ezáltal a perek nagy részének a rendes bíróságok elé jutása akadályoztassák, másrészről nagyszámú köz- igazgatási teendőket végezzenek s mindezen többnyire ingyenes, vagy csak valami csekély taxákkal díjazott köz- szolgálataiknak mintegy jutalmául a törvényhatósági közgyűlésnek virilis tagjai legyenek a nép választottjai mellett. Ily egyének működése mellett, aránylag véve csekély számú fizetett Közigazgatási s bírósági egyénre volna szüksége az államnak. — s mellőztethetnék a pluto- kratia s timocratiára alapított mostani népszerűtlen virilismus, mely mellett a törvényhatósági bizottságnak fele része a legtöbb adót fizetőkből áll a nélkül, hogy ezek a többi polgárok által aránylag nem viselt külön terhekkel volnának megróva. A legtöbb adót fizetőknek ezen virilismusa, a vagyonosaknak, mint ilyeneknek, jutalmazását foglalja magában, a mi épen nem helyeselhető; mert ha már okvetlen a vagyonosakat kellene az önkormányzat terén tulsulylyal felruházni, akkor ez csak úgy történhetnék helyesen. hogy azon vagyonosak legyenek virilisták — mint pl. az angol kerületi községeKben a szegényi-adót is fizetők

— a kik egyéb adókon kívül csupán maguk még külön adót is tizeinek s ezáltal oly külön közterhet is viselnek, melytől a többi polgárok fölmentvék.

Ha már nem engedik a nehéz viszonyok azt, hogy

életbeléptessük az „egyenlő jog, egyenlő kötelesség“ elvét: akkor valóban igazságos és czélszerü is volna, a felhozott útmutatás szerint az angolok példájára e téren azon elvet léptetni életbe, hogy „a jogok a kötelességek arányában mérendők ki“ s igy több közkötelesség mellett több közjogi kedvezmény nyújtandó az ingyenes közszolgálatokat teljesítő polgároknak. Ez azon ut, melyen haladva, a legalkalmasb elemeket megnyerhetnek a közigazgatási s bírósági teendők nagy részének pontos és helyes elvégzésére ingyen,— mely eredménynek elérésére a mostani ellenkező rendszer mellett sokkal több fizetett tisztviselő s bírósági tag volna szükséges, mint a hánynak fizetését az adózó polgárok megbirják.

(Folyt, köp.)

Yizszabályozás.

Midőn a szegény tiszavidéki ember olvassa a „Pesti Napló“ 104. számú vezérczikkét, hol a „Bester Lloyd“ ellenében az állittatik, hogy a tiszaszabályozás misériáit nem annyira a 39, egymástól független, vizszabályozó-társulat okozta, mint a kormány, mely ezeket a világba eresztette: — szinte a képébe szökik a vér, ha visszaemlékszik azokra miket látott és tapasztalt, mikor a tiszaszabályozás keletkezett. Azelőtt ugyanis a Tisza évenkint kiöntött, és azután szépen medrébe visszafolyt, de sok lapály haszonvehe- tetlen lett; tehát a jobb gazdáknak eszébe jutott, hogy jó lenne, ha a nád helyén is búza teremne; ezen óhajt elfogadta az egész község, utána a vidék és szövetkeztek, úgy, a mint legjobbnak látták, és kezdtek szabályozni kormányi engedélyivel az 1847—48. XXX. tezikk alapján, — de nem annak szellemében, mert abban megvannak az alapok arra, hogy a vizek országos erővel szabályoztassanak. Természetes, hogy valamint a társulatok nem egyszerre keletkeztek, úgy nem is értettek egyet, hanem, ha a Tisza szabolcsi partján csinálták a töltést, igyekeztek hogy a túlparton lévő zempléni társulat által meg ne előztessenek, hanem, a mely vizei magáktól elzártak, eresztették a másik oldalra. Királyi biztos akkor is volt, ez végig sétált a töltésen, hanem azonkívül ugyan semmit sem tett, de nem is tehetett, mert nem értett hozzá; hanem eszközölte a munkát az igazgató, ki szinte sohasem tanulta a hydrautikát és néhány mérnök, kik szorgalmasan működtek és némelyek a vizboritotta földet holdankint 8 forinton megvásárolván, rövid idó alatt maguknak egypár száz holdat, tagositottak. és lett a társulatban biztos hivataloskodás, mely tartani fog, inig a Tisza folyni fog.

E szerint nincs mit csodálni azon, hogy Hold-Mezö-Vá- sárhelynél három munkást elfogtak, kik a töltést átvágni akarták: épen oly ártatlanok ők. mint a tiszaszabályozók, kik nem az országot akarták az árvíztől megmenteni, hanem saját részföldjeiket, semmit sem adván arra, ha a viz az ország többi részét elmossa ; és ez a magyar szabályozás alapelve. Sőt a szabályozók maguk is menthetők, mint amaz iparos, kinek rófös kereskedése van, és iparengedély mellett árul topánkát, sót stb. Ki nézte a minisztériumban a mappát, midőn valamely társulatnak az enge télvt megadta? pedig láthatták volna, hogy ha bekerítik a r 'iszát felülről, az alföldet el fogja mosni! Tehát a szabályozók töltéseztek, ka- nalizáltak, a mint saját érdekök kivárni látszott, és változott, mint a hold, — mint az Eger v.ze szabályozása hol eddig mindig az mondatott, hogy széiesbiteni kell a folyó medrét, most meg az mondatik, hogy gátak közé kell szorítani és sülyeszteni. Ugyan ki hiszi el, hogy az Eger folyó fel nem tölti rövid időn saját medrét, akár hogy kiko-