Eger - hetilap, 1881
1881-01-13 / 2. szám
14 69 frt 35 kr. 11) Teremdij a casinói pénztárnok nyugtája szerint 26 frt. 12) Díszítés Braun Emánuel czég nyugtázott számlája szerint 60 frt. 13) Örök, rendörök és szolgák a nyugták szerint 25 írt. 14) Szolgáló nőknek elnöki feljegyzés szerint 2 frt. Összesen 654 frt 56 kr. Levonván a bevételből: 1054 frt 92^2 krból a kiadást 654 frt 56 krt, marad tiszta bevétel 400 frt 3672 kr. A fiókegylet gazdája és pénztárnoka. Politikai heti szemle. Az országgyűlés ismét összeült, s tanácskozásainak az ünnepek miatt megszakított fonalát a csödtörvényjavaslat tárgyalásával vette föl. Hogy az adóemeléseket czélzó törvényjavaslatok napirendre kerülnek-e még ezen ülésszakban, vagy nem? arról hallgat az egész elmúlt hét politikai krónikája. Ha azonban súlyt lehet fektetni visontai Kovách László nyilatkozatára, melyet a gyöngyösi kereskedők körében e javaslatokat illetőleg tett, úgy a kormány keresztül akarja vinni ez odiosus törvényjavaslatokat. Akár mit beszél azonban Kovách László s bárhogy gondolkozik a kormány : azt nem lehet eltagadni, hogy a kormány éppen ezen adóemelési javaslatokkal a legélesebb fegyvereket szolgáltatta az ellenzék kezébe önmaga ellen. S a kormánynak e kellemetlen helyzetét újabban az occupatio folytatását jelző hírek még súlyosítják, s e hirek a félhivatalos katonai lap, a „Wehrzeitung“, legutóbbi nyilatkozata következtében, melyben az occupált tartományok csapatainak reductiojára vonatkozó híreket megczáfolja, még inkább tartják magukat; mert az említett katonai szaklap minden titkolózás nélkül mutogat a Szaloniki felé vezető utakra 8 ezzel indokolja a csapatok látszámának föntartását. A görög-kérdés az egész héten nagy huza-vona tárgyát képezte úgy a sajtóban, mint a diplomaták körében. A múlt heti szemlénkben említettük, hogy a porta szelíden ugyan, de határozottan visszautasította a választott bíróság eszméjét s a határszabályozást Török- és Görögország magánügyének prociamálta; másnap már egyes táviratok kétségbe vonták, hogy a porta körjegyzékében az elutasitásról szó volna s a harmadik napon pedig az sült ki az egész híresztelésből, hogy a porta az emlegetett körjegyzéket szét sem küldötte, hanem inkább most van készülőben egy jegyzék, melyben a porta okt. 3-iki jegyzékében kilátásba helyezett engedményeit újabbakkal szándékozik megtoldani, hacsak a hadi párt befolyásosabb nem lesz a szultán előtt, mint a gyönge kegyben álló békepárt. Azóta felhagytak a béke- és hadipárt emlegetésével, elfelejtették a porta készülő jegyzékét; de annál erősebben emlegették a franczia külügyminister, Barthélémy Saint- Hilaire, egy érdekes iratát, melyben kifejti, hogy Görögországnak jogigénye egyáltalában nincsen a vitatott területekre nézve s a berlini szerződésnek idevágó pontjai csak jó tanácsok és semmi más. Mindezekből pedig Barthélémy Saint-Hilaire azt következtette, hogy a választott bíróságra szükség van, föltéve, hogy mindkét fél elfogadná az ez által hozott Ítéleteket. Mikor ezen nyilatkozatot is jól megrágták, akkor meg Görögország külügyministere felé fordúlt a föfigyelem, ki egy nyilatkozattal szintén a két perlekedő fél magánügyének ismerte el a határszabályozást, de csak azon esetben, ha a porta a berlini szerződés pontjait kötelezőknek elfogadja s minden utógondolat nélkül lemond Janina- és Larisszáról. Csakhogy a porta épen ezt nem akurja, s igy kilátás van rá, hogy Komon- durosz jóslata, mely a fegyvert hiszi a kérdés megoldására legalkalmasabb eszköznek, teljesedésbe tog menni. Az angol parlamentet a múit csütörtökön nyitották meg, s a királynő leirata, úgy az alsó-, mint a felső házban provo- | cálta az ellenzék kritikáját; azóta a sajtóban is minden izében bon- czolásnak volt alávetve s nem elégiti ki és nem nyugtatja meg az éber angol közvéleményt. A leirat a legfontosabb kérdések fölött rövid, üres pbrázisokkal csúszik el; a kiilügyekre vonatkozó részében pedig csak reménykedik, de nem biztat semmi jóval. A legfontosabb kérdés, az ir agrarmozgalom, csak annyiban van érintve benne, hogy a kormány kiterjedtebb rendszabályok alkalmazhatása ; végett felhatalmazást fog kérni a parlamenttől. De kérdés, hogy lesz-e és minő foganatja e rendszabályok alkalmazásának? Ha a kormány a földbirtokos osztályra fog nyomást gyakorolni, hogy a bérlők lázongó kedélyeit lecsillapítsa: akkor kihija maga ellen a i földbirtokosok pártjának ellenszegülését. Pedig ez a párt nem meg- ' vetendő s eszközeiben éppen úgy nem válogatós, mint az ir-liga. Mutatja ezt a legközelebb nyilvánosságra hozott, fenyegetőző levél is, melyben a földbirtokos párt tudtára adja Chamberlainnek, hogy halálra van Ítélve, nemkülönben Galdstone, Parnell és társai is. Ha pedig a kormány a bérlők megfékezése czéljából alkalmazná a rendszabályokat: akkor a franczia forradalom idejére tekintsen előbb, ha nem tudná, hogy mennyire képesek és elszántak a nyomorgó írek. De okúihat a jelenből is; hiszen egyik távirat a másik után adja tudtára, hogy nem közönséges zavargókkal, hanem forradalmárokkal van dolga, a kik megvetik már Anglia tekintélyét s fegyvereit. Oít vannak az államügyész által a Parnell és társai ellen indított per alkalmával fölmerült anomáliák. A vádlottak csak akkor jelentek meg a tárgyalásokra, ha kedvök tartotta, s ha megjelentek, nem mint vádlottak, hanem mint vádlók szerepeltek. Leghelyesebb a mozgalom elnyomására az angol sajtó által fölvetett azon terv, hogy az állam vásároljon össze minél több birtokot s adja el a bérlőknek; igy megszüntetheti azon önkénykedést, melyet a birtokosok a bérlőkkel szemben kényök-kedvők szerint tanúsítottak s mely azelőtt és most is minden bajnak kútforrása. — Transvaal- ból a legutóbbi táviratok semmi újat sem jelentenek, miből arra lehet következtetni, hogy a boerok erejöket mérlegelik és központosítják a bekövetkezendő nagyobb mérvű harezokra. Az angol trónbeszéd igen röviden emlékszik Transvaalról s csak a kitört harcz fölemlitésére szorítkozik. A közvélemény, de különösen a sajtó mindinkább foglalkozik Transvaal függetlenitésével, 8 nem találják lehetetlennek a boerok önállóságát Anglia védnöksége alatt. Berlinben újra elkezdődtek a zsidóellenes heczczek; egyre-másra tartják a népgyüléseket, a honnan kérvényeket intéznek a birodalmi gyűléshez és Bismarckhoz, hogy telepítené ki a zsidókat Mezopotámiába. T .A. IES C Z -A._ $ Hulló-csillagok. JStaján is voltam boldog, midőn Hitem ezüst keresztje : ’Fehér-bársony kis kezecskéd Keszkctett a kezembe'; Én is voltam boldog, midőn Szenvedésim éjjelén, Birhatásod szent reménye Volt a piros hajnal-fény; Én is voltam boldog, midőn Szép szemednek sugarán Szived forró szerelmének Áldó napja fényle rám ; Én is voltam boldog, midőn Édes, rózsa-ajkadon Üdvösségem csalogánya Zengett, égi hangokon ............... O h de napom k i a 1 u d o t t, Csalogányom néma lett, Lelkemnek kihalt reménye, S kezed: s i r b a-t e m e t e t t. hnpácsy Dezső. Éjjel. (Egy Írónak ifjúkori, csiszolatlan verseiből.) Sjföy? jCUgyszerü szobácska kicsiny ablakánál 7SS&Ülök-üldögélek, ócska asztal mellett; ^ ’ Körülöttem vékony gyertya pisla-fénye Kétes félhomály közt világítva reszket. Kitekintek ; — csöndes, holdvilágos éj van . . . Tompa kondulással szól a torony-óra, Oly különös hangon, mintha hívna engem Immár — nyugovóra! De én nem nyugszom le; reggelig virrasztók. Hogyan is jöhetne szempillámra álom? Érzékim húrjai végkép megfeszitvék: Mert most a teremtés nagy müvét csodálom.
