Eger - hetilap, 1881
1881-04-14 / 15. szám
145 De azt mégis el nem hallgathatom, hogy a mai napon a mi templomunk épen nem kongott az ürességtől. Sőt a mint láttuk, az esketés ünnepélyes volta a nászseregen kívül egyebeket is vonzott oda. Ezen sereglettel azonban maga az Isten háza is meg volt tisztelve, mint magával a szent ténykedéssel, mely ott véghez vitetett, mely épen azért, mivel a templomban vitetett véghez, magát a házassági frigy megkötését is egélyes alakba öltöztette. Tetszik nekem Húgó Viktornak egy másik nyilatkozata is, melylyel elitéli mindazon költőket, kik lantjaikat az Istentől elpártolt hangon pengetik. így szól ö: a költészet elveszti az ö szűzies tisztaságát, ha az asztalát nem az úr oltáránál állítja fel. Ennek nyomán, az eszmetársulat folytán, mondom én is: házassági frigy kötése is elveszti az ö egélyességónek színét, ha az nem az ö oltáránál köttetik. Kiesik isteni eredetének fényköréböl, melynek sugarai akkor gyúltak ki először, midőn mondá a Teremtő: nem jó az embernek magában lennie : teremtsünk hozzá hasonló társat. És teremtett. Ki ismét mondá: már most sokasodjatok és töltsétek be a földet. Úgy lett. Csakhogy egyszer már Noé bárkája mentette meg, de ugyanazon Teremtő utasítása s megbizása folytán az embert az elenyészéstöl. De a küldetés folytatólagosan Noé fiaira és leányaira is szólott; szól most is onnan, hol az eredetét vette, az Isten ajkairól. Szól és hangzik most is az ö templomaiban, az ö oltárainál mint legilletékesebb helyen. Hol a vőlegény menyegzői jelmezbe öltözve, virágbokrétával mellén a hü és égő szeretet jelképével felékesitve jelenik meg arája mellett, mintegy cherub, hogy azt védszárnyai alá vegye nem kis időre, de örökre. S hogy ezt nem másképen akarja, Ígéretére, fogadására eme feltörhetlen pecsétet teszi: „Isten engem úgy segélyjen!“ Mily nagyszerű dolog az! Hol az ara is menyasszonyi szűz koszorúval fején és hófehér fátyollal mint tiszta erényességének öt körül hullámzó sugáraival úgy jelenik meg vőlegényének oldala mellett, mint az égből alá- szállott angyal: hogy ö is viszont nem kis időre, de örökre vőlegényének magát oltalmába átengedje; s jutalmul neki mindenben résztvevő, minden körülmények között vigasztaló, segélyzö, tőle elválhatlan társa, barátnője legyen. S ö is, hogy nem másképen fog cselekedni, Ígéretéhez, fogadásához eme feltörhetlen pecsétet adja: Isten engem úgy segélyjen! Ez is két nagyszerű dolog! Nem ok nélkül mondja sz. Pál: nagyszerű titok, szentség a házasság Krisztusban és az anyaszent- egybázban. De hát ők egymásnak angyalaivá lesznek. A szeretet mindent megbir ; erős, mint a halál. Az oltár kegyelme mindkettőjüknek megadja az erőt: hol ők mindketten, a hasonlóképen menyegzői ruhában öltözött násznép előtt mindannyi tanuk előtt, a feltett kérdésekre oly hódolattal felelnek, mintha azok nem is a földről, de az égből intéztetnének hozzájuk; — hol oly összhangzatosan felelnek, hogy a mit az egyik szive érez, ajka mond, a másiké is ugyanazt érzi, mondja ; hol az ekkép összehangolt kebel nyilatkozata eme dallamszerü igékben végződik: holtomiglan és holtáiglan övé vagyok, övé leszek. S ez a lyrai költészetnek legragyogóbb, legszebb, legemel- kedettebb magaslata. A pogány világnak is csak egy Olymp hegye volt, hol a my- thos szerint az Istenek laktak, és társalogtak. . . A kereszténységnek, — de az már nem mythos, nem rege, — csak egy Sion-hegye van, az anyaszentegyház, melynek szögletköve az Isten-ember, ki nemcsak égben, de e hegben is lakik, s Ígérete szerint a világ végéig velünk van. A szentirás is azt mondja: az okos feleség az Isten áldása. Ha igy? akkor viszont az okos férj is. Mennyire illő tehát, hogy a legszentebb, legszebb frigyre kelni akaró mátka-jegyesek ezen isteni áldást magától az Istentől, az ö oltáránál vegyék kölcsönösen egymás birtokába. És én hiszem, hogy e nászkoszorú vőlegénye, és menyasszonya e 8zentirási mondat igazságának tükrében látták és ismerték meg egymást, s lettek a mai napon egymáséi. Én hiszem azt is, hogy az egyik mint okos férj, a másik mint okos feleség, együtt mint az Istenfájának egymásra hajló ágai és áldásai lesznek egymás irányában mindenha. Mindezt nemcsak hiszem, reményiem, de óhajtom is, hogy úgy legyen! Mondjuk hát mindnyájan: úgy legyen! egymást boldogítva sokáig éljenek. Tariczky Endre. A Kossuth-Görgei ügyben. A „Correspondance de Pest“ szerkesztője Lichtenstein F. Lajos Klapka György tábornoktól a következő sorokat kapta: Tisztelt barátom! Görgeinek Kossuth emlékirataira adott utólsó válasza hazafias kötelességemmé teszi, hogy azon vitát, mely ama két férfiú között fenforog, kiknek kezében a haza sorsa valaha nyugodott, néhány adattal felvilágosítsam. Szíveskedjék ezen rövid adalékot függetlenségi harczunk történetéhez becses lapjának nagy elterjedtségü franczia kiadásában közölni és intézkedni, hogy e közlemény egyidejűleg hazai lapjainkban is helyet kapjon. Nagyon lekötelezné ezzel régi barátját és egykori társát a száműzetésben. Klapka György. Klapka tábornok a Kossuth-Görgei ügyről. (A „Correspondance de Pesth"-böl.) I. Nincs mélyebb fájdalom annál, melyet érzünk, látván, hogy rendítő események közepette egy nagy ügy sorsa azon férfiak személyes viszálykodásától van függővé téve, kiknek kezeibe tette le a végzet ezen ügy eldöntését. Mi, kik túléltük a Magyarország jogáért és szabadságáért vívott harczot, szivünk mélyében annak idején gyakorta éreztük ezen fájdalmat. Csupán az idő, e minden sebet begyógyító ir, tudta a mi keserűségünk érzetét enyhíteni, és csak nagy ritkán emlékeztünk még vissza azon szomorú napokra, melyek a bukást megelőzték. Évek óta elpihent már a harcz és csak idöközönkint hangzottak fel panaszok azon hatásról, melyet a debreczeni függetlenségi nyilatkozat egy részről és Görgei állítólagos árulása másrészről — történészeink különböző felfogása szerint — előidézett. Kossuthnak rövid idő előtt megjelent „Iratai az emigráczió- ból“ a már-már elzüllött viszálynak újabb táplálékot nyújtottak. Kossuth ezen könyvében Görgeit az árulás vádjával sújtotta; Görgei ez által indíttatva érezte magát mindazon hibákra rámutatni, melyeket nézete szerint Kossuth elkövetett. E hibák legnagyobbikaként az april 14-iki, debreczeni függetlenségi nyilatkozatot jelöli meg, mely — mint bizonyítani iparkodik — minden későbbi bajnak megteremtője lett. Minthogy Kossuth az ezen nyilatkozatra vonatkozó fejezetben, valamint Görgei is utolsó iratában gyakran hivatkozik reám, hazafias kötelességet vélek teljesíteni, midőn — a mennyire még emlékezőtehetségemben bizbatom — felvilágositásúl vagy helyreigazi- tásúl egyet-mást hazzáteszek a vitázó felek állításaihoz. A Kossuth és Görgei közt folyó személyes viszálykodást csak úgy érthetjük meg, ha 1848 iki harczaink kezdetéhez visszatérünk. A februárhóban Párisban kitört forradalom villamos csapásként hatott Európa valamennyi népére. A franczia köztársaság kikiáltásának hire még alig volt elterjedve, midőn Olaszország már is mozogni kezdett. Alig egy pár hét múlva Felsö-Olaszországban csakugyan kitört némely helyen a lázadás, Berlinben és Bécsben pedig az ismeretes márcziusi események következtek be, és Magyarország is elérkezettnek hitte végre az időt, hogy ősi alkotmányos jogainak visszaállítását a pozsonyi országgyűlésen követelje. Megszülettek az 1848-iki törvények, melyek a király szentesítését is kinyerték, az országgyűlés berekesztése után pedig az nj magyar felelős ministerium megkezdte Pesten működését. Had- ügyministerré az époly kitűnő hazafi, mint derék katona, Mészáros huszárezredes let! — egyidejűleg tábornokká való előléptetése mellett — kinevezve. De mivel Mészáros akkori tartózkodása helyéről, az olasz harcztérröl, azonnal vissza nem térhetett, egyelőre a minister- elnökség mellett Batthyány vette át a hadügyministerium vezetését is. Hónapok teltek el tehát, mig az ezen ministerium munkaköréhez tartozó dolgok magában Magyarországban voltak elintéz- hetök és a hadseregnek magyar és osztrák hadsereggé való kettéosztása bekövetkezett. Ezen utóbbi kérdés elintézéséig tehát még mindig a bécsi ministerium intézkedett a Magyarországban állomásozó sorcsapatok és határőrök felett. Mindazonáltal Bécsben is belé kellett nyugodniok a csapatoknak Magyarországban a magyar ministerium által a körülményekhez képest elrendelt elhelyezésébe. A magyar csapatok ezen kettős függésének idejébe, a magyar ministerium bizonytalan hatalmi körének ezen korszakába esett a szerb felkelés. A Magyarországon állomásozó csapatok legnagyobb részét a harcz terére rendelték; egyidejűleg ezen intézkedéssel a 10 első magyar honvédzászlóalj felállítása elhatároztatott.
