Eger - hetilap, 1881

1881-04-14 / 15. szám

XX. ér-folyam. 13. szám. 1881. április 14-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 irt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 , EGER Hirdetésekért minden 3 liasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésiéi 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyconnii nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 irt 80 kr.) Választás? vagy kinevezés? (Folytatás.) VII. A közhivatali állomások betöltésmódja hazánkban, s a hiányok megszüntetésére czélzó javaslatok. A legtöbb hivatali állomás betöltése hazánkban részint egyoldalú kinevezési rendszer szerint, részint pedig egyol­dalú választási rendszer szerint történik. Egyébiránt nálunk nem csupán ez a baj, hanem még inkább az, hogy a jó közigazgatásnak s általában a jó közszolgálatnak alap- föltételei — melyeket nem rég soroltunk fel, — mindkét rendszernél jobbára mel­lőzve vannak. Mindenek előtt ezen alapföltételek valósításáról kellene gondoskodni, — s vagy egyidejűleg, vagy akár valamivel később, a hivatali állomásoknak betöltését több önálló s egymást ellenőrző tényezők közreműködéséhez kötni. A) Hogy is állunk az a 1 a p f ö 1 t é t e- lekkel? a) A legtöbb közhivatali állomásra nézve törvényeink nem kívánnak kellő szakképzettséget s egyébként is szigorú q u a 1 i f i c a t i ó t, az alkalmazandóktól; ennek követ­keztében azt látjuk, hogy egyrészről sok közhivatali állo­más az ahhoz eléggé nem értőkkel van betöltve, másrész­ről pedig még a szorgalmasabbak s szakképzettséggel bí­rók közül is sokan nem eléggé munka-birók. Ez úgy az állami hivatalokról, mint a törvényhatósági tisztviselőkről áll. Ha tehát gyökeres javítást akarunk, sza­bályozzuk szorosan és szigorúan a hivatalnoki qualificatiót. s ezt kisérjük még mindazon többi garantiákkal, melyek a jó közszolgálatnak s főkép a jó közigazgatásnak szintén alapföltételei. b) ügy az állami, mint a törvényhatósági tiszt­viselők állása jobbára bizonytalan, s többnyire — nem eléggé díjazott. A törvényhatóságok­nál — eltekintve az élethossziglanra alkalmazottaknak aránylag csekély számától — rövid időközön kint (6 éven- kint) történő választások damoklesi kardja lebeg a tisztvi­selő fölött, a ki e mellett, különösen a vármegyékben, hosz- szú szolgálat után sem igényelhet nyugdijt; a járandósá­gok pedig általában igen csekélyek. Az állami alkalma­zottak javadalmazása ugyan sokkal kedvezőbb s itt nyug- dij-igény is van; de ezen egyének állása is, — a bírósá­goknál alkalmazottak kivételével — bizonytalan, mert ők hivatalukból bírói Ítélet nélkül is elmozdíthatok. A mi ezen állami hivatalnokokat illeti : az 1798. 18. t. ez. szerint ugyan senki egyszerű feladásra hivatalától meg nem fosztható, hanem a vádlott hivatalnokkal a vádpontok közlendők s neki a maga ki­tisztázására alkalom nyújtandó ; de ezzel épen nem lett ki­mondva a bírói ítélet nélkül való elmozdithatlanság elve, sőt ez utóbb említett elvet még a most irányadó 1848 : 29. t. ez. is — a kormányi kinevezéstől függő közhivata­lok közül egyedül csak az igazságszolgáltatással megbízott birói hivatalokra szorította; mely állapotot az 1869: 4. s 1871 : 8. 9. t. czikkek is csak a bíróságokra nézve sza­bályozták. Ennélfogva az állam szolgálatában álló többi (úgynevezett „politikai“) hivatalno­kok — fájdalom ! — bármikor elmozdithatók, még pedig a miniszter által többnyire egészen szabadon vagy legföl­jebb holmi kétes önállóságú fegyelmi hivatalnok-tanácsnak véleménye alapján mozdíthatók el. Hic Rhodus, hic salta! Az állami közi­gazgatás iránti igények jogosan magasabbak, mint a tör­vényhatósági közigazgatás irántiak; de a szükséges r e- form vagy mindkettőnél egyszerre történjék, vágy ha már a kettő közt okvetlenül egymásutánt kellene behozni, úgy mindenesetre előbb az állami közigazgatásnak adjuk meg az e téren követelhető alapföltételeket. Kívánatos tehát, hogy egyelőre s azonnal legalább is az állami hivatalnokok, s lehetőleg mielőbb a legtöbb törvény- hatósági tisztviselő hivatala is : állandó, tehát élet­hossziglanra szóló s e mellett tisztesség es fizetéssel s nyugdíjjal összekötött legyen. Mert — mint nemrég mondtuk — csak állandó s jól fizetett hivatalnoktól lehet rendszerint várni, hogy egé­szen szakjának éljen s ebben magát folyvást tökéletesítse; csak állandó alkalmazás s tisztességes fizetés mellett re­mélhetni, hogy a megállapítandó szigorú hivatalnoki qua- lificatioval bíró egyének is felajánlják szolgálatukat s igy az állomások betöltésénél a szakképzettek közt is válogatni lehessen ; csak ily rendszer mellett számíthatunk erélyes, lefelé és fölfelé eléggé független, s jól és igazságosan el­járó hivatalnokokra : főkép akkor, ha a hivatalnok csak a törvény által kijelölendő esetekben s ott megszabandó rész- rehajlatlan eljárás mellett vesztheti el hivatalát. Ezen elvet pedig terjeszszük ki úgy a kinevezéstől, mint a választástól függő állomásokra egyaránt; mérjünk tehát egyenlő mértékkel. Akkor aztán, ha egy­szersmind ezen két rendszer mindegyikénél a szigorú qua- lifícatióval, szigorú felelősség s szigorú ellenőrzés hozatik be ; ha e mellett az állomá­sok betöltésére több önálló s egy­mást ellenőrző tényezőnek engedünk kel­lő befolyást: valószínűleg ki fog tűnni a gyakorlatban ná­lunk is az, — ami kitűnt pl. Belgiumban — hogy a köz- igazgatás jó lehet úgy a kinevezett, minta választott hivatalnokok mel­lett, mindegyikkel a maga helyé n. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom