Eger - hetilap, 1881

1881-04-07 / 14. szám

130

kell füredi összeköttetés. Hát nem valóságos öngyilkossági agitáczió az ? Igazán nehéz keserű satirát nem írni. Vagy nem tudják-e azt önök ott a Mátra alján, hogy annak a Tisza túlsó mentének összeköttetési érdekeért, nem csak Miskolcz vidéke, hanem Debreczen vidéke is gyülésezik, s készítik a terveket, miként halászszák el orrunk elől ? Deb- reczenben épen úgy mint Miskolczon gyüléseznek, tervezgetnek, s költségtől sem riadnak vissza, mert ők tudják mi az: a forgalmi irányt magukhoz csalni. A mi polgártársaink — készek ellökni saját vidéküktől azt. Vagy azt gondolják talán, hogy ez összeköttetés, kizárólag Eger s vidékének érdeke, s igy üsse kő. mi közük nekik Eger s vidéke érdekéhez ? Mily nagy tévedés! Soraink elején említők, a természetes irányok nagy alakulását. A Mátra-Bükk aljának egész hosszában, természetes igénye s szüksége van a Tiszántúli összeköttetés s emporialis összet«rtozandóságra. Egernek épen úgy mint Gyöngyösnek, s a mátrai hegyaljának. Igaz hogy Eger, mint megye székhelye, előtérben áll. De ha e miatt másokat a bosszú vagy versengés vezeti, igen szomorú s ez az a mire hivatkoztam, hogy kisszerű érdekért, nagy hiba sőt bűn — saját magasabban álló érdekeiket is kocz- kára tenni, vagy ignorálni.

Ezek után jövőre majd a félrevezetés tárgyát leginkább képező költségek állásáról fogunk szóllani.

A névmagyarosítás érdekében!

(xy.) Hazánkban legközelebb igen üdvös mozgalom indult meg, mely czélul tűzte ki magának azt, hogy: a magyar legyen igazán magyar, hogy ne legyen rajta semmi, a mi nem magyarságra emlékeztetne, s hogy hazánk polgárai bárhol való megjelenésüknél, divatos és kölcsönös bemutatások alkalmával, mindjárt nevük említésénél a magyar jelleget tüntessék fel. Ez a széles körben elterjedt név magyarítás mozgalma.

A névmagyaritás ügye tulajdonképpen nem napjaink szüleménye, mert már a 48-as mozgalmak idején számosán vettek fel, kormányi engedélylyel idegen hangzású neveik helyett magyart; de nagyobb fejlődést ez ügy csak napjainkban kezd venni, midőn főleg a Budapesten alakult „Névmagyarositó egylet“ ezen mozgalmat hathatósan éleszteni tudja, s hivatásul tekinti mindazoknak tanácsosai szolgálni, kik neveiket megmagyarosítani óhajtják.

Ehhez járult még ama körülmény is, hogy a névmagyarítás illetéke 5 ftról — 50 krra szállíttatott le, s így mindenkinek lehetővé tétetett olcsó utón magyar névre tenni szert.

E most említett két kerülmény valóban bámulatos érdeklődést tudott felkelteni az egész hazában. Fent úgy mint lent, nyugaton úgy mint keleten. A fővárosi napi lapok értesítései szerint, mindenütt egész társaságok sietnek a névmagyaritás kibontott zászlaja alá gyülekezni, hogy ezen nemes mozgalomban résztvegyenek, — hogy a hazának, a magyarságnak ez úton is áldozatot hozzanak.

Városunkban pedig ezen szép ügy felkarolása mai napig még csak csekély mérvben történt; holott meg vagyunk szokva, hogy városunk ott, hol hazai érdeket kell képviselni, nemes lelkesedéssel s jó példával jár elő, és ez ügyet mintha mellőzni akarná. Pedig tekintve azt, hogy mint megye székhelye ö adja minden tekintetben az első impulsust vidékének, ezen téren sem szabad hátra maradnia.

Vagy talán magában városunkban nincs szükség e mozgalomra? talán polgártársaink mind magyar hangzású nevekkel bírnak? Koránsem! Hisz tekintsünk csak végig házbirtokosaink során, alig ^-da dicsekedhetik magyar névvel. Iparos osztályunk szintén nem sok, bár még talán a legtöbb magyar nevet képes felmutatni. Hát még kereskedőink? Ha a czégtáblákon foglalt nevek után kellene városunk magyarságát megítélni, bizony igen szomorú eredményre vezettetnénk, és akár Németországnak közepébe képzelhetők magunkat. Pedig azon idegen hangzású nevek viselői, magyarságra vetekednek nem egyszer a legszebb magyar név birtokosával. Ez nem kevéssé könnyítené a névmagyaritás szép ügyének gyorsabb lefolyását.

Aztán nem volna-e szebb, nem lenne-e kedvesebb valamennyiünknek, ha a kereskedések czimtábláján levő idegen nemzeti nevet, kedves hazánk zengzetes nyelvén hangzó név helyettesítené? Első pillanatra meggyőződhetnék minden idegen, hogy tősgyökeres magyar városban van, ha városunkat meglátogatná.

És ezen névváltozásra szükségünk is van, ha a külföldnek némi tekintetben imponálni akarunk. Bégebben, midőn még a magyar ruha volt divatban, ha hazánkfiai közül valaki külföldön utazgatott, mindjárt megismerték benne a magyart, ha még oly német hangzású neve is volt, — most, mióta a nemzeti öltöny a forgalomból kiment, csak a név az, a mi magyar eredetünket a külföldön elárulja, 8 viselőjének bizonyos tiszteletet és tekintélyt kölcsönöz. És nem jobban esnék-e lelkűnknek, ha külföldi, pl. bécsi vagy berlini lapokban, az érkezett idegenek jegyzékében e helyett Steinmetz priv. aus Ungarn“ ezt olvashatnék: „Kőfaragó, vagy Kö- vesdy stb. priv. aus Ungarn.“ Pedig vegyen magának időt valaki, és kisérje figyelemmel e névjegyzékeket, szomorúan fog meggyőződni arról, hogy a külföldet látogató hazánkfiai közül, kik többnyire kereskedők, alig Vio hir magyar névvel.

Tehát nem csak üdvös és szép, de szükséges is e mozgalom, ha csak továbbra is nem akarjuk magunkat kedves szomszédaink által szerteszét kürtőit azon gyanúsításnak kitenni, hogy nálunk minden téren, neveink német hangzása miatt, a német elem birja a vezérszerepet.

Azért polgártársaim, csatlakozzunk emez üdvös mozgalomhoz; legyünk annak hathatósan működő tényezői s félretéve minden előítéletet, valósítsuk meg a „Névmagyaritó társaság“ eszméjét, s legyünk szivünkben, lelkűnkben és nevünkben magyarok.

Hinni bátorkodunk, hogy e soraink nem lesznek kiáltó szó a pusztában hanem hogy tömegesen fognak idegen hangzású névvel biró polgártársaink a névmagyarosítás kibontott zászlaja alá gyülekezni. —

Egyleti élet.

A hevesmegyei 1848—49-ki honvédek egyletének választmá- nya által Egerben 1881. márczius hé 29-én tartott ülés jegyzőkönyvi kivonata.

Vavrik Endre választmányi tag, az egyletnek a márczius

15-én Budapesten megtartott országos honvéd gyüléseni egyik képviselője, jelentést tesz arról, hogy:

A honvédmenház jövő kezelésének megállapítása tárgyában a honvédgyülésen beadott 4 indítvány közül kettő az indítványozók által visszavonatván, Komlósy Pál s Mat ólai Ede által beadott indítványra történt a szavazás, s az elsőé 69 szavazattal, a kisebbségnek 23 szavazata ellenében elfogadtatott; s kimondotta az országos honvédgyülés, hogy mindaddig, mig a honvédség erkölcsi elismerése törvénybe nem iktattatik, semmi szin alatt nem bocsátja állami kezelés alá a honvédmenházat. A központi választmány indítványozására kimondatott az is, hogy a honvédmenház — rokkant bajtársaink kimuitával — folytatólag az 1848—49-ki honvédség özvegyeinek és azoa árváinak számára, a honvéd özvegyek kimuitával, valamint azok árváinak elhelyezése után pedig a honvédmenház országos lelenczházzá alakittatik át, mely esetben Budapest fővárosának kezelése és felügyelete alá bocsájtatik. — Végre a Budán emelendő honvéd-emlékszobor alapjának hova fordítása tárgyában benyújtott indítványra kimondatott : hogy a mintegy 17,000 írt szobor alaptőkéje bocsájtassék Budapest főváros tanácsának rendelkezésére, mely városnak képviselőtestülete a városháztéren, voltaképen a szabadságtéren, az 1848—49-ki honvédség emlékének roegörökitésére méltó emlék felállítását tervbe vette.

E jelentés örvendetes tudomásul vétetett.

Jelentésének második tárgya Kossuth Lajos Emlék-albumára vonatkozólag, megkerestetni határoztatott a budapesti központi választmány az iránt, tudósítaná ez egyletet arról, vau-e tudomása e felhívásról, s a kiadó által az elaggott honvédek javára tett ajánlatra fen van-e tartva ellenőrzési joga, s hogy méltó-e ezen felhívás a pártfogásra?

Olvastatott a marosszéki és marosvásárhelyi honvédegyletnek a képviselő házhoz intézett kérvénye; az 1848—49-ik évek honvédéinek a nemzet hivatalos képviselete által leendő erkölcsi elisrne- résbeni részesítéséért s ez egylet részéről pártoló felirat határoztatott a képviselő házhoz beterjesztetni.

Olvastatott Zsihala Ignácz kérvénye, melyben magát mint Hunyadi-huszár igazoltatni s az egylet tagjai sorába felvétetni kéri. Szabályszerüleg 2 egyleti tag által bizonyítva lévén, hogy folyamodó tevékeny részt vett az 1848—49-ik szabadságharczban, részére az igazolási jegy kiadatni határoztatott.

A kápolnai honvédemlékszobor elé a múlt nyáron fellállitott vaskereszt alapjára eddig begyült 11 frt 23 frtnyi összegnek az áj-