Eger - hetilap, 1881
1881-03-24 / 12. szám
109 sam, röviden el akarom mondani, nápolyi utunk és ottani tartózkodásunk jelentékenyebb mozzanatait. Mert Nápoly ugyancsak arra van alkotva, hogy minden szomorúságot, minden gondot az embertől eltávolitson; nem hiszem, hogy létezzék oly mogorva ember, kit az ottani természet nagyszerűsége bámulatra, bája örömre nem ragadna; ha tehát következő soraim csak ezredrészét azon benyomásnak tennék reád, melyet reám a valóság tett: úgy előbb mondott czélomat tökéletesen elérendettem. Mint fentebb mondám, február 16-án indultunk el Rómából .... Az út Nápolyig — mint általában Olaszországnak bármely vidéke — sok élvezetet nyújt; nélkülözi ugyan a tenger páratlan szépségét, mert csak egy részecskéjén látni nagy távolban egy kékes vonalt a láthatáron, de annál gazdagabb azon szépségekben, melyeket hegy és völgy kedves váltakozása nyújt. A hegyek ugyan nagyobbára sziklások és kopárok; de a völgyek igen termékenyek s mennél inkább közeledik az ember Nápoly felé, annál déliebb, bújább lesz a vegetatio. Sok helyt gyönyörű látványt nyújtottak az Appeninek hóval födött csúcsai, melyek óéba a hegyekközti nyílásokban távolról föltűntek. Végre meglepő szépségű minden bármily csekély helységnek fekvése; mindig dombok vagy hegyek csúcsait keresték föl itt a régiek, hogy városaikat, falvaikat oda építsék, s azért az út mentében látható számos helységek, — melyek nevezetesebb- jei: Albano, Velletri, Valmontone, Anagni, Alatri, Frosinone, Cap- rano, Aquino, (melytől a hires Sz.-Tamás vette nevét) S. Germano a világhírű Monte Cassinóval, Teano, Capua, Caserta, — megannyi a leghíresebb művész ecsetéhez méltó tájképet, panorámát képeznek. 7 óra tájban értünk Nápolyba, s igy sötét lévén, midőn az indóbáztól szállásunkra kocsiztunk, nem igen gyönyörködhettünk a világhírű szépségben. Lakásunkat a hótel de Russu-ben táviratilag előre oly formán megrendeltük volt, hogy kilátásunk a tenger, és V e s ú v felé legyen. Másnap tehát, mihelyt elég világos volt, oda siettünk azon ablakunkhoz, melyből szép kilátásunk lehetett volna; de bizony csak csekély távolságra láthattuk a ködön keresztül a tenger szinét, a távolabb hegyek egészen el lévén födve. Mire felöltözködtünk és megreggeliztünk, a köd kezdett kevéssé oszolni: a tenger szinét láttuk a Nápolylyal szemközt fekvő partig, s lassaDkint — mert tudtuk merre fekszik, — a Vesuv alját is kivebet- tük. De hiába erőltettük fölfegyverzett szemeinket, hogy a ködön keresztül az egész hegynek alakját kivehessük ; én úgy számítottam, hogy a köd lassankint fölfelé emelkedvén, alulról fölfelé lesz a hegy mindig tisztább, mig végre L. gróf hangos felkiáltással másfelé fordította figyelmemet. Ugyanis, mig én a köd alsó rétegeit vizsgáltam, az ég fölül gyönyörűen kiderült, és a sötétkék égboltozatból élesen vált ki a Vesuv szürkés zöld csúcsa, hatalmas, hófehér füst- fellegtöl koronázva. Fájdalom, egész nápolyi idözésünk alatt az idő nem kedvezett úgy, mint óhajtottuk volna; csak néha és rövid pillanatokra láttuk a Vesuvot teljes nagyszerűségben; rendesen közepét felhők takarták el szemeink elöl, s csupán csúcsát a felhő-oszloppal láthattuk. Miután eme látványban egy ideig gyönyörködtünk, neki indultunk, Nápoly nevezetességeit megtekinteni. Első nap néhány templomot látogattunk meg; többnyire szépek s gazdagok gyönyörű márvány s egyéb értékes kövekben, szobrokban és festményekben, de ha az ember Róma templomait látta, úgy a nápolyiak már nem igen nagy benyomást tesznek. Legérdekesebb a Duomoban S. Gennaro (Sz. Január, Nápoly védszentje) kápolnája, és az úgynevezett t e s o r o, roppant értékű ezüst szobrok és diszitmények. A város maga, néhány utcza és tér kivételével piszkos, és érdektelen lévén, siettünk kifelé. Legelőbb a Camposantot — a temetőt — látogattuk meg; félórányira a várostól fekszik meglehetős magas ponton, úgy hogy fölséges kilátásunk nyílt a városra, a tengeröbölre szigeteivel, és a hegyekre. Maga a temető nem igen mutat nagyszerű síremlékeket; de szép beosztása, fehér sírkövei és gyönyörű Cypressusai által kellemes benyomást tesz. Meglátogattuk a szegények temetőjét is; ez roppant nagyságú és mélységű falazott üregekből áll, melyekbe a szegény halottakat egyszerű lepedőbe burkolva ledobják; ott láttuk a holttesteket halomban heverni, ki hasoD, ki fejjel, ki lábbal fölfelé. Innen fölmentünk a Nápoly közvetlen közelében levő legmagasabb pontra, a Castel S. Elmoba. Itt egy karthansi kolostor van gyönyörű templommal; továbbá innen nyílik legszebb látvány a városra és környékére. Ha térképet veszesz magad elé, láthatod, hogy a nápolyi öböl körülbelül nagy félkört képez, mely éjszakon a Cap Miseno-val kezdődik, és délen a sorrentói félsziget s illetőleg Punto della Campanellaval végződik. De a tenger felöli rész is nagyobbára, éjszakon Procida és Ischia szigetekkel, délen Capri szigettel — mint melyek némileg az illető félszigetek folytatásaiul tekinthetők — el van zárva, úgy hogy csak néhány keskeny szoros a szigetek közt, és egy szélesebb út Ischia és Capri között van nyitva. Az ekképen képzett kör tehát — mely a világ egyik legszebb tája, — S. Elmoról egészen átlátható; az utánozbatlan szinti tenger, az ebből kimeredezö sziklaszigetek, Nápolytól a tengerpart hosszában elnyúló községek: S. Giovanni, Portiéi, Resina, Torre del Greco, Torre dell Annunziata, Castellamare, Vico, Meta, Sorrento, Mássá; az utóbbi öt helység mögött pedig elterülő pardicsomi szépségű és termékenységti síkság, melyből a Vesuv és szomszédja a Monte Sommo komolyan emelkednek ki: mind ez együtt az emberre azon benyomást teszi, melynek boldogságát érezni és élvezni képes, de leírni úgy hiszem, nem; azon benyomást, mely közmondássá emelte az egyszerű matróz szavát : Védi Napoli epoi m u o r i! (Lásd Nápolyi, s azután halj meg!) S. Elmoról az út lefelé előbb a Posilippo hegy gerinczén, azután lejtőjén vezet visz- sza a Chiaja — Nápoly legszebb utczájára; az egész útnak minden pontja a legremekebb látványokat nyújtja, azonfölül is részletesebben lehet látni a gyönyörű vegetatiot: olajfa, narancs, czitrom, füge, favastagságu s magasságú szőlőtőkék, a legnagyobbszerü cac- tu8ok és áloek. Estve még a S. Carlo hires operaszinházat látogattuk meg ; maga a szinház gyönyörű, a zenekar is igen jó, de az énekeseket különösen a primadonnát különbnek hittem volna; a ballet remek volt. Második napon korán indultunk, minthogy nagyobb kirándulást szándékoztunk tenni Nápolytól nyugat felé. A városból a Posilippo hegy alatt egy nagyszerű alagút vezet keresztül; ebből kiérve Fuori grotta helységbe jöttünk; innen kis fél óra alatt oly országúton, minőket eddig csak éjszaki Olaszországban láttam, a Lago d Anagnihoz értünk. Ez gyönyörű kerek tó, szép hegyektől környezve; valaha crater volt, s környékén ugyancsak még dolgoznak a földalatti erők. Több helyt sttrü kéngöz szivárog a földből, hajdan irtózott tőle a lakosság, most gyűjtik a gőzöket, s bőrbetegségek ellen hathatós gyógyszerül használják. Szintén itt van a hires kutya-barlang; vezetővel bementünk, fönállva az ember mit sem érez, de lehajolva kábító erővel bir a földből kifejlődő szénsav. A vezető speculatióból tart kutyákat, s kívánatra ezeket beviszi, hogy az ember lássa, hogyan vonaglik a szegény pára; előttünk is producálta magát, de megsajnáltuk a szegény állatot és kihúzattuk vele; alig fél perczig tartotta volt ben, s a kutya már félig élettelen volt; vagy tiz perczig tartott, mig a fris levegőn magához tért, s tántorogva tovább kullogott. Fáklyákat is gyújtott a vezető; mig magasan tartotta, lobogva égtek, de mihelyt l1/*—2 lábnyira a föld szine felé eresztette, azonnal elaludtak. — Folytatva utunkat ismét kiértünk a tenger partjához, s nemsokára Pozzuoli helységhez. Nagy és hatalmas tengeri és kereskedő város volt a rómaiak korában Puteoli név alatt, sok római gazdagnak volt itt mulatóhelye, s a villáknak, templomoknak szép romjai állanak főn máiglan. Különösen érdekesek azonban egy nagyszerű vízvezeték maradványai, továbbá az Amphitheatrum romjai; melyek még tökéletesb fogalmat adnak a régiek művészetéről, mint a római Colosseum, habár nagyságra nézve ez utóbbit meg sem közelíti. Pozzuoli mellett egy másik igen érdekes, kialudt crater van; az ember a katlan fenekén végig és körüljárhat, de minden lépés alatt kong a talaj, mintha egy fölé kifeszitett bőr lenne; vezetőnk egy nagy követ vágott a földhöz, mi oly hangot idézett elő, mintha ágyút sütöttek volna el. Egyik szélén borzasztó zúgással nagy mennyiségű gőz emelkedik egy hasadékból; köröskörül a sziklák oly forrók, hogy az ember bozzájok nem nyúlhat, a gőzből lecsapódó kén és timsó pedig a leggyönyörűbb sárga és vörös jegeczeket képezi. Egy pár ily darabot magammal hoztam; de mire ide — Rómába értünk — elporladott. — Pozzuolitól a tengerpartja mentében mindig gyönyörű úton odább haladva, a Monte nuovohoz értünk, mely 1538-ban erős földrengés kíséretében egy tökéletes síkságból 400 és néhány lábnyira fölemelkedett. Ezt jobbról megkerülve, rövid idő múlva a Lago d' Avernohoz értünk. Ez is kialudt crater; régi időben oly mérges gőzök fejlődtek ki belőle, hogy a madarak, melyek fölötte el akartak repülni, dögölve hullottak belé; később a mérges kigőzölgés megszűnt, s akkor a tó környéke a romaiak egyik legkedvesebb mulató helye lett. Nem messze ezen tótól két ezer éves kövezeten vezetett utunk, 8 egy hatalmas kapun át azon helyre értünk, hol hajdanában a hires Cumae állott. Kevés romja van kiásva, s még tömérdek kincs lappang a föld alatt; de nincs pénz, mely a kiásatást lehetővé tegye. A környéken számtalan természetes barlang s mesterséges alagút fúrja át a hegyek belsejét; az előbbiek egyikében tartózkodott a hires cumaei Sybil la. Egy magasabb pontról fölséges kilátásunk volt éjszak és nyűgöt felé; mérhetlen távolságig beláttuk a tengert, melyből csak itt ott emelkedett ki egy sziklasziget; minden irányban fehér pontokul feltűnő hajók szeldelték a hullámokat; éjszakfelöl Gaeta sziklái, s még
