Eger - hetilap, 1880
1880-02-05 / 6. szám
Potemkin nagy szabad téren építtetett. A hajókról, melyek a Fe- ■ kete-tengerböl jőve először kötettek ki Cbersonban, úgy tűnt fel, mint ha nagy négyszegkövekböl lángeszű építész emelte volna s I Olaszország pompás épületeire, milyen a florenczi palazzo Pitti, | melyről azt gondolná az ember, hogy titánok emelték, vagy a bella Venezia canale grandéja mellett épült palazzo Pesaro, emlékeztetett, s mégis az egesz szerény faépítmény volt, és — mint minden, mi orosz — a legnagyobb európai nemzet még mindig előtérbe nyomuló nomád jellemének megfelelően, csak a pillanatnyi szükséglet számára építve, hogy csakhamar rá lebontathassák mint a sátor, vagy a czigány lombhajléka. De a szegényes faalkotmány külső díszítése gazdagságra Ázsia palotái között és művészeti szépségre nézve Europa palotái sorában alig talált párjára. A művészet és ipar-nyújtotta eszközök még pazarabb felhasználásával volt berendezve e fejedelmi lak belseje; mert Potemkin szenvedélyesen kedvelte a művészeteket, s ezek között első helyen a zenét, úgy, hogy palotája 80 tagból álló zenekart és majdnem ugyanennyi énekesből álló chorusnak adott szállást. A fökormányzó palotáját angol ízlésű park vette körül, mely azonban a város felé a gyümölcsös kert jellegét öltötte magára. Itt az 1786 év nyárutóján már kora reggel egy fiatal leány azzal foglalkozók, hogy gyönyörű szilvákat szedett kosárkájába, mely egyébiránt kosárnak is be illett. A leány egészen világos szinti, viragos monsselinba, a rococo korszak Ízlése szerint, volt öltözve, mely aranyszöke hajához igen jól illett ; a kis pásztorkalapról, mely fejecskéjén ült, vállaira két égszínkék szalag lengett alá ; lábbegyre állva szedte a gyümölcsöt a gályákról, mialatt kecsesen hajlongott ide-oda. Kicsided, csinos alakja kitünően illett bájos arczához akaratos, pisze orocskájával és telided piros ajkaival. Időnként franczia dalt zsongott, melynek pajkos dallama csengőn s kihivólag hangzott el a kertben. Nyilván sejtelme sem volt arról, hogy valaki szemmel tartja, éspedig egy igen csinos fiatal lovag, ki a legfinomab pirosatlasz egyenruhában aranypaszomány- nyal ki varrott kalappal s csillogó diszkarddal oldalán, tőle alig ötven lépésre állott egy ligetben. A szőke szépség gondtalanúl szedte tovább szilváit s trillázott akár egy pacsirta, mig hirtelen egy erős kar által nem érezte magát átfonva és az a szép ligetbeli lovag ajkait, melyek félelmes sikoltásra nyíltak, tüzes csókkal le nem zárta. De e pillanatban a leány is kibontakozott az ölelő karból és a túlmerész udvarlót megsemmisítő tekintettel mérte végig. „Haragszik rám, Natalie?“ kérdé az ifjú lovag. „Gróf úr —“ „Ne oly hidegen, kisasszony,“ szólt közbe a szerelmes ifjú. „Tudja, mennyire tisztelem, imádom —“ „Hogyan tudhatnám én ezt?“ „Hiszen szemeimből kiolvashatta.“ „Máig nem vettem észre, gróf úr!“ „Kedvét leli abban, hogy engemet gyötörjön!“ szólt a gróf. „De apró bosszantásai nem fognak megingatni. Én szeretem kegyedet még soha nem szeretett szívem egész bensösége- és hevével és továbbá kegyed nélkül nem élhetek.“ „Szegény gróf,“ gunyolódék a kisasszony, „ily ifjú s máris a halálnak van szentelve.“ „Tehát visszautasít?1 mormogá a gróf az izgatottságtól remegve. A leányka mosolygott s a legbájolóbb pajkossággal nyujtá neki a kosarat a szilvákkal. „Ez a kegyed felelete?“ „Igen.“ „Kosár ?“ „Igen, kosár.“ „Ón tehát reményeim, életboldogságom megsemmisülését gúnynyal tetézi?“ hebegett a szegény fiatal ember. „Azonban igaza van, kisasszony; Engelhardt Natalie, a hatalmas Potemkin unokahuga a szerény Branizkinál fényesebb férjet is talál magának.“ Ezzel a gróf a kosarat a kegyetlen hölgy lábaihoz tevén, tiszteletteljes meghajtással vett búcsút. „Nem, Branizki,“ szólt Natalie, visszatartva öt, „így nem szabad önnek távozni; nem nagyravágyásom választ el minket; de nagybátyám sohasem fogná megengedni, hogy kezemet önnek nyújtsam.“ „A Branizki grófok nem tartoznak-e Lengyelország első csa- ládai közé?“ viszonzá hevesen az ifjú lovag. „Bizonyára,“ szelídíté öt a kisasszony ,de azt hiszem —“ „Kegyed nem szeret engemet, ez az egész.“ „Nem ez az —“ E szavakat a szép leányka félig akaratja ellenére szalasztotta ki, úgy, hogy nem kevéssé ijedt meg, midőn Branizki lábaihoz borúit és kezét ajkaihoz szoritá. „Keljen fel,* rimánkodék a leány, „ha Potemkin —“ „Hadd jöjöa, nem félek tőle. —“ „De én," szólt Natalie; „azt hiszem — de ne nevessen ki — hogy ö maga is, a nélkül, hogy tudná, kissé szerelmes belém és soha sem fogja beleegyezését adni. —" „Akkor zárja kegyedet kolostorba!" kiáltott felháborodva a lengyel. „Ez a palota, a taurusi oroszlán barlangja, rosszabb a kolostornál," erösité Natalia; „de meg akarom önt győzni, hogy nem vetem meg, hogy önt becsülöm, s azért megengedem, bogy nagybátyámmal beszéljen —.“ Most a tüzes lengyel ifjú elragadtatása határt nem ismert; karjaiba zárta Nntaliát s megfojtotta volna csókjaival, ha a palotából egy mindkettő előtt jól ismert hang villámként nem csapott volna közéjök. „Natalie!“ szólt a hang. (Folytatjuk.) Valami az ozónról. Tisztelt olvasóink bizonyára hallották már emlegettetni az ozónt, s hogy az ozonos levegő jótékony befolyással van az egészségre. Mi az az ozón? A felelet könnyű. Az ozón a villanyosság által tevékenynyé vált, mintegy felfegyverzett élenylég, vagy rövidebben villanyos (elektromos) éleny, mely e görög szótól o£uv, szag- lani, vette elnevezését; mert ott, hol kifejlődik, sajátszerü, a phos- phorhoz hasonló szag terjed szét. Ilyen szagot érzünk a villanyos tárgyak körül, melyet a tudósok eleinte a villanyosságnak tulajdonítottak, később azonban rájöttek, hogy nem a villanyosság hat a mi szaglószerveinkre, hanem a villanyosság dilit elő a körlég- böl hizonyos körülmények közt phosphorszagú anyagot t. i. az ozónt, melyet a természet egészségi rendőrének nevezhetünk, mert ott, hol tisztátalanságot, vagy kóranyagokat talál, gyorsan és gyökeresen megsemmisíti azokat, A levelek-, kivált a tű-levelekre ható napsugár, minden mesterséges villanyos folyam, de különösen az égiháború, midőn az ég villámai hasítják a levegőt, változtatnak át sok élenyléget ozonná, a miért nagyobb zivatarok után mindig a legtisztább és legtisztitóbb levegőt szivjuk magunkba. Városokban és a szobákban persze egészségügyünk e jótékony rendőre nem tud lábra kapni, a városi lakosok, főleg a szobában foglalkozók nagy kárára. Az ozont ugyan több alakban (dr. Lender berlini orvos találmánya szerint) mesterségesen állítják elő és orvosilag is alkalmazzák; de ez csak oly surrogatuma a természetes utón képződött ozónnak mint a pótkávé a valódinak, noha amannak haszna bizonyos betegségekben kétségbe vonhatatlan. Dr. L. szerint a vér tisztátalanságából eredő bajokban igen jó hatásúnak bizonyúlt be a tiszta vagy ozóntartalmú élenyes viz ivása, vagy az ozónnak, természetesen körléggel vegyítve, belélekzése. Nemrég még a tiszta éleny előállítása igen költséges volt, ma azonban (szintén dr. L. találmánya szerint) a levegőből is, melynek éltető elemét képezi, ki lehet vonni, minek következtében e vértisztitó légnemhez betegeink könnyebben és olcsóbban juthatnak. Hogy a vér tisztátalan- ságából származó legtöbb baj, még a himlő és köszvény is, ozón- nal gyógyítható, orvostanilag be van bizonyítva. A háztartásban közönséges használatra igen ajánlható a sós viz elpárologtatósa szobáinkban, mi mellett ozón fejlődik, úgy bogy szobánkban tengeri levegöfélét szívhatunk, mi egészségünkre csak jó hatással van és amellett olcsó is. Valamely edényben erős sósvizet teszünk a kályhára s kicsinyben készen van az ozóngyár. Dr. —. —. HIEFtTZÉE. * Erzsébet királyné 2-án este indúlt el Bécsböl Irlandba. Ki- séretébén vannak Nopcsa föudvarmester, Festetics grófnő, dr. Lányi orvos stb. * Rudolf trónörökös Dresdában időz, útazását házassági tervvel hozzák kapcsolatba. A választott állítólag a szász trónörökös leánya a még csak 17 éves Matild lenne. * Érsek úr ö excja Budapestről visszatért körünkbe. — Adakozás. A hevesmegyei jótékony nöegylet által f. hó 24-ikén rendezett tánczvigalom alkalmával felülfizetni szíveskedtek a következő t. urak és úrbölgyek: Dr. Samassa József 20 trt; Babies János, Begovcsevich Bobért, Kovacsoczy István, Szele Gábor, Tárkányi József, Zsendovics József 10 — 10 frt; Danielik Ja-
