Eger - hetilap, 1880
1880-05-13 / 20. szám
155 Politikai heti szemle. A német birodalmi gyűlésnek am. hét folyamában nevezetes ülései voltak. Május 4-én tárgyalták a socialisták ellen hozott törvény meghosszabbításáról szóló javaslatot. Liebknecht és Hasselmann socialisták kemény beszédeket tartottak ellene. Előbbi, minthogy a socialista-törvény a merényletek következtében hozatott, dr. Levinnek, ki Nobilinget a börtönben ápolta, egy levelét olvasta fel, melyből kitűnik, hogy Nobiling nem volt socialde- mocrata. Liebknecht e levélből azt következteti, hogy a merénylő a császár és Bismarck eltávolítása által szabadelvű kormányt akart előidézni, nempedig a socialismust győzelemre segíteni. Továbbá panaszkodott a socialista sajtótermékek, még a tudományosaknak is és a munkásegylet elnyomatása miatt, 8 a socialismus ellen való harezot hiábavalónak jelentette ki. Végűi denunciatióról vádolta a bírod, gyűlés egyik tagját, mi nagy zajt idézett elő a házban, Hasselmau n szintén igazgató beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a socialista-törvény megsemmisíti az átalános választói jogot és a munkásokat az erőszak terére szorítja. Oroszországban az anarchisták támadtak fel az elnyomatás ellen, Fran- cziaországbau a communisták, a német munkások is meg fogják azt tenni. Az elnök rendreutasítására végül kijelentette, hogy azonosítja magát a nép forradalmi érzelmével s részéről elfogadja az orosz anarchistákkal való egyesülést. A parlamenti fecsegés ideje elmúlt, most már tenni kell. A május 8-ki ülés még izgatottabb volt Bismarck berczegnek a közép ellen intézett igen heves támadásai miatt. Bismarck és a német nemzet között új összeütközés támadt, melynek Hamburg szabad kikötő termete egy részének e területből.való kivonása adott alkalmat. A német államok Hamburg megrövidítésében saját particularis jogaikat látják fenyegetve, ezért talál ellenzésére a tervezett rendszabály. Bismarck azonban követeli annak végrejiását, s mert nem talált a német nemzet képviselőinél a szokott engedékenységre, keserű szemrehányásokra fakadt, fenyegetödzött, sőt újabban is azon, .magas nyomásihoz, a lemondáshoz folyamodott, melyet a végből szokott alkalmazni, hogy a német alkotmány rozzant, nehészkes gépezetére felkénysze- ritse akaratát. Politikai körökben a herczeg erőszakoskodásai miatt nagy izgatottság uralkodik. A porta a retinens albánokkal szemben válságos helyzetbe jutott, a mennyiben Granville, az angol külügyér, azt követeli a törököktől, hogy magok vegyék el az albánoktól a kérdéses területet s adják át a montenegróiaknak. Az albán mozgalom, ha a híreknek hinni lehet, különben is igen komoly alakot öltött. E hó 8-án az albánok kikiáltották fiiggetlenségöket és nemzeti kormányt alakítottak. Olaszország a képviselő-választások napjait éli, melyek valószínűleg kedvezőtlenül fognak kiütni, miután a nép megunta már az örökös válságokat s állandó kormányt kiván. A iapek többsége baloldali kormányt óhajt. Garibaldi erélyes és mozgalmas politikát sürget s barátainak Nicoíerát és Crispit ajánlotta. A nyughatatlan öreg úr legközelebb Páris-^ és Londonba készül utazni, hogy Gombettával és Gladstone-nel értekezzék. Miről? nem épen nehéz eltalálni. Ló ris-M el i fco v kormányzásáról a következő dicséretes dolgokat olvassuk. Eddig 4800 fiatal ember lett fölszabadítva a rendőri felügyelet alól, és több mint mint 1900, 'többnyire az intelligens osztályokhoz tartozó egyén hazájába bocsátva Elö-Szibériából. Lo- ris-Melikov a közoktatási miniszterrel abban egyezett meg, hogy mindenki, a ki az állami intézetekből kiküszöbölíetett, azokba ismét felvétessék, sőt hogy az előbb ösztöndíjak vagy állami segélyek alakjában élvezett kedvezményekben ismét részesüljenek. Ily módon több mint 2000 fiatal ember nemcsak vigasztalan helyzetből lett megszabadítva, hanem kilátás is nyittatott nekik biztosított jövőre. Egy másik, a császár szentesitésére váró rendszabály a már befejezett politikai pörök revíziója. Loris-Melikov a rendes törvényszékek által eszközlendö vizsgálatok újrafelvétele által a haditörvény- székileg elitéltek nagy részét vissza akarja adni a szabadságnak. T .A. IS C Z Hevesmegyei helynév-magyarázatok. (Vége.) Nagytálya h. Nevét a nagy, terjedelmes és a táj, tájék szavakból nyerte, s azt fejezi ki, hogy tájéka, (— határa) nagy. Tréfás adat, hogy az idetelepitett üép nagy evőkből állott, s az evéshez használt nagy tálaik után csúfolták nagy-tálúaknak. Poroszló, h. nevét különbözöképen magyarázzák, éspedig első sorban azok foglalkozásától, kik a közel mátrai erdőségben egykoron tanyázott rablókat üldözték, ezek voltak az u. n. poroszlók, kik itt állították fel örházaikat. Azt is állítják, hogy itt urasági ménes volt, poroszországi lovakból álló, s ez után neveztetett el a helység. Ri z sk á sa-malom. Felnémet határában egy földrész és malom, hol hajdan a törökök rizst termesztettek s őröltek. Szarvaskő h. az egri járásban. A most romokban heverő kővár 8 falu nevét azon időtől veszi, midőn még e helyen rengeteg erdő állott, és abban szarvasok tanyáztak. Erdejében jelenleg is találtatnak szarvasok s igy helyesen van neve származtatva. Török asztal. A siroki várban a sik-várudvar közepén egy nagy mohos sziklaasztal. A népmonda szerint a török uralom alatt száz magyar foglyot nyúzatott meg egyszerre a vár basája, hogy bőreikből puha nyerget készítessen, s azóta, hogy ős földünkről a pogányok eltávoztak, ha üt éjjel a kisértetek órája, a felhőből jött szóra boszorkányok járják ott tánczukat s a néphit örömére ki- gyó-korbác8Csai kergetik a basát az asztal körül, s mikor már jól elcsépelték, lefogják s megnyúzzák stb. S hol hajdan ily szörnyeteg pogány tartott véritéletet s hol a mese oly szörnyű alakban tart igazságot a basa felett: E vad mohás szikla-asztalt, Mit a menykö is megvagdalt, Török asztal névvel, Ismerjük egy pár száz évvel.... (LiszDyai Kálmán. Néplap, 1857. 42. so) Vezekény h. a hevesi járásban. Nevét a régi vészes időkből veszi , midőn a drága honfi vérért könyek folytak. E helyen hires csata volt, s nevét állítólag a magyarok e felkiáltásától „vesz- szek el én !“ nyerte. Fényes szerint, az a hires csata a Báes-vár- megyében lévő Vezekényre vonatkozik. Lehet hogy itt vezeklési, búcsújárási hely volt. II. Erisei Sándor. Az egri várban levő, a 19. számban felemlített Dobó-emlékre vonatkozólag köztiszteletben álló veterán polgártársunk-, Végh József úrtól azon helyreigazítást vettük, hogy a síremlék Dobó Istvánnak, ki, mint tudva van, Dobó-Ruszkán, Erdélyben, temet- tetett el, eredeti síremléke, vagy inkább sírtakaró köve volt, melyet a bold, érsek, Parker, Egerbe, Dobó dí part toéto ' n a ir anínLo lyére,"szállíttatott át. Szerk. Csekély szolgálat, nagy jutalom. (Vége.) Később egy magányos paraszt-házikóban, meglehetős kényelemben, de annál figyelmesebb ápolás alatt találtam magamat. Még azon a napon megvizsgált egy seborvos, ki czombomból a golyót szerencsésen kihúzta és a szükséges bekötéseket teljesítette. Kimondhatatlan fájdalmakat éreztem, seblázam is mind jobban növekedett a közelebbi napok alatt elannyira, hogy öntudatlan képzelgéseimben valószínűleg gyilkos szitkokat mondottam a franczi- ákra, melyeket azonban szerencsémre a körülöttem lévők nem értettek. Gonddal és hiven ápoltak, mint hacsak családjuk egyik tagja lettem volna. Midőn annyira magamhoz jöttem, hogy a körülöttem lévő háziakkal társaloghattam, egy reggelen egy fiatal férfi lépett kamrámba. Felnéztem, istenemre, ez azon paraszt volt, ki nekem azon az öblös utón előfordúlt esemény alkalmából oly szívélyes köszönetét rebegett. „Mai látogatásom czélja,“ kezdé a fraaczia, „önnek megmondani, hogy a szolgálat viszonszolgálatra érdemes és kötelez. Midőn értesültünk, hogy az erdőben önök és a mi csapataink között ütközetre került a dolog, arra kért nőm, hogy menjek ki s nézzek utánna, hogy merre van az ütközet s kik estek e). Az asszonyok mindig helyesen sejtenek, uram! A gondviselés intézkedése, hogy önre találtam és valóban igen boldognak érzem magamat, hogy csekély szolgálatomat önnek fölajánlhattam.“ „Igen,“ mondám a gondviselés ezt valóban különösen renddé igy. De nagy hálával tartozom önnek; mert hiszen több mint valószínű, hogy elvesztem volna, ha ön nem érkezik segélyemre.“ A paraszt hallgatott egy ideig. „Önnek emberei sok keserűséget, bajt szereztek nekünk hadnagy úr! Való-e, hogy a mieink sem tettek volna különben Németországban?“ kérdé szomorúan. Én embereinknek ellenséges földön való kemény és erőszakos bánásmódját azzal mentegettem, hogy a düh a németeket Napoleon hosszas és kemény nyomorgatása miatt a legvégsőre kény*
