Eger - hetilap, 1880
1880-03-18 / 12. szám
90 keresetet, vagy magát a vállalatokat szerfölött egyenlőtlenül és érzékenyen sújtják s az üzleti szellemre lankasztólag hatnak. Ebből is kitetszik az ez irányban foganatba veendő adórefom égető szüksége, és olyszerü megállapítása az iparadónak, mely necsak ne sújtsa, hanem inkább élénkítse és emelje az ipart. Sajnos, hogy kormányunk a hazai ipar emelésére eddig keveset tett, sőt ellenkezőleg némely czélszerütlen intézkedése által arra gátlólag hatott. Itt volna már az ideje, hogy anyagi emelkedésünk e legfon tosabb emeltyűjére a kormány kiváló gondot fordítson, s egyrészről az előmozdítására alkalmas eszközöket gondos ügyszeretettel megválogatva életbeléptesse, másrészről meg elhárítsa azon akadályokat, melyek ha sokáig burjánoznak még anyagi fejlődésünk mezején, elölik a legjobb gyümölcsöket s csak bojtorjánnal jutalmazandják a legtörhetlenebb buzgóságot is! Az ezüst pénzforgalmunkban. (M. S. adatai nyomán) (L.) Mindenkinek feltűnhetett, hogy az utóbbi hónapokban az ezüst egyforintosok mind sűrűbben jelennek meg a forgalomban. Ezen egyszerű jelenségnek igen nevezetes közgazdasági oka van. A pénzvilág egész forradalma rejlik e mögött, melyről köteteket lehetne írni, amint Írtak is a világ minden nyelvén, melyeket azonban olvasóinkkal csak rövid vázlatban akarunk megismertetni, előre is kijelentvén, hogy a leirt kép épen azért nem lehet teljes. A nem zetek között valfi pénzforgalomba először a nagy franczia forradalom hozott rendet. Úgy szólván minden nevezetesebb korszerű újításnak az alapját a politikai és közgazdasági téren a franczia forradalom vetette meg. így történt ez a mérték- és sulyrendszerrel (melyet mi pár év előtt honosítánk meg), igy a pénzérték megállapításával. A fraDezia forradalom idejében egy bizottság, melyben a fran- czia nemzet legjelesebb pénzügyi tudósai vettek részt, több éven át munkálkodott azon, hogy az arany és ezüst péznek egymáshoz való értékét megállapítsa. És ez sikerült is; nem örök időkre ugyan, hanem körülbelöl egy félszázadra, úgy hogy az arany- és ezüstpénznek egy máshoz való viszonya, mely előbb a legnagyobb ingadozásnak volt kitéve, mondhatni az egész müveit világon, akként lett állandósítva, hogy egy kiló aranyból vert pénz annyit ért mint 15a/2 kiló finom ezüstből vert érczpénz. A franczia pénzrendszert Európa több állama elfogadta s csak más nevet adott annak. 1857-ben a párisi pénz-conferentián Ausztria is e rendszerhez alkalmazta pénzét, úgy hogy a két-ezüstforin- tos épen annyit ért, mint a franczia ötfrankos ezüst pénz; s 1868- ban elhatároztatott, hogy a magyar és osztrák aranypénzek is egyenlők lesznek a franczia 10 és 20 francosokkal. A többi államokról most nem szólunk ; csak azt akarjuk kiemelni, hogy 1858, illetőleg 1868 óta nálunk is olyan érczpénz van mint a minőt a franczia forradalom teremtett. És ez a pénz az európái piaczokon, a németországi pénzreform életbelépfetéseig, a frauczia franc-rendszerrel egyenlő értékben forgott. A 8 ftos arany most is épen enyit ér az egész világon, mint a franczia 20 francos arany. De az ezüstpénz értéke megváltozott. Nyolcz ezüstforintnak szintén 20 franc-kai kellene egyenértékűnek lenni, de tényleg 17°/0-kal vagyis 8 és x/2 franc-kai kevesebbet ér. Mi okozta ezt ? A felelet nem könnyű. Igen sok mindenféle körülmény volt erre befolyással. Csak a főbbeket érintjük meg. Németország az ezüstpénz helyett aranypénzt veretett a német-franczia háború befejezése után. A forgalomban volt összes régi ezüstpénzeket a forgalomból kivonta és helyökbe aranypénzt bocsájtott forgalomba. Ezüst pénzt csak kis mennyiségben. A következés az lett, hogy Németországnak mintegy ezer millió forint értékű aranyra volt szüksége, ellenben ugyanennyi ezüstöt piaczra dobhatott. Mindenki elképzelheti, hogy ezáltal az arany ára megdrágúlt, az ezüst ára pedig lement. Londonban rendesen jegyzik az ezüst árát, mint nálunk akár a búzáét. A londoni piaczon egy unczia ezüst ára a hatvanas évek- .ben 56—60 shilingen (28—30 arany értékű frton) kelt; a hetvenes években ellenben, mióta Németország tömegesen kínálja az ezüstöt eladásra, ára lement egész 47 shilingre, s ma 495/8 shiling vagyis 19 frt. 68 kr. Az ezüst ára tehát Londonban körülbelül egy ötödrészszel, vagyis 20°/0-al lement. Az ezüst ezen elértéktelenedéséhez hozzájárúlt az a körülmény is, hogy Észak-Amerikában a hetvenes évek elején több nagy ezüst bánya „áldásba jött“, mint bánya-nyelven mondani szokták, (igy a nevadai bányák). Az ezüst-termelés tehát sokkal nagyobb volt mint az ezüstre irányúló kereslet. Csökkenté ezt az indiai nagy éhség utóhatása is, mely Indiában nagy vidékeket fizetésképtelenekké tett. S megjegyzendő, hogy Indiába s általában a távol Keletre, Chinába, Japánba roppant sok ezüstpénz megy minden évben ; ha tehát az ezüstkivitel arrafelé csökken, akkor Londonban le kell menni az ezüst árának. Végre lenyomta az ezüst árát még az is, hogy mint Németország, úgy több más állam is fölcserélte az ezüstpénzt aranynyal, igy Hollandia, Svéd-Norvégország, Japán. Mindezen okok nem maradhatnak állandó hatásúak. Németország még ez idén, vagy legfeljebb másfél év alatt megszabadúl a felesleges ezüsttől- A mi pedig Németországnak s a többi más államoknak az aranyértékre történt átmeneteiét illeti, ezt nagy részben ellensúlyozza Észak-Amerika, mely a tiszta aranyérték helyett az arany és ezüst pénzértéket fogadta el. Az ezüst ára most csak azért nem javúl még, mivel a világ attól fél, hogy Indiában is az ezüst helyett az aranyat fogják meghonosítani. Megfogható, hogy az Indiában lakó angolok szeretnék az anyaország példájára az aranyértéket Indiában hehozni. De ez oly képtelenség, hogy komolyan szó sem lehet róla, miután nincs is a föld kerekségén annyi arany, a mennyire szükség volna, hogy Keleten s nevezetesen Indiában az ezüstpénz nélkülözhetövé tétessék. Az amerikai ezüst- termelés tavai és ez évban már leszállt a rendes színvonalra s így hát ezüsttúltermeléstöl sem kell tartani. Ezeaet szükségesnek láttam előadni, hogy egyfelől az ezüst elértéktelenedéséről, másfelől annak horderejűről némi tájékozást nyújthassak. És most könnyű lesz kima^yarázni azt is, hogy miért jelenik meg az ezüstpénz nálunk a forgalomban. Az ezüst árának csökkenése a világ-piaczon szükségkép azt eredményezte, hogy az ezüst ázsió, mely előbb a húsz százalékot is meghaladta, leszállt s végre teljesen elenyészett. Sőt midőn elértéktelenedése már nagyobb volt, mint előbb az ezüst ázsiója, akkor jövedelmező üzletté vált ezüstöt vásárolni a külföldön és kicserélietni azt az osztrák-magyar- banknál papiros-pénzzel. Ennek következtében az történt, hogy a Németország által tavai és ez idén eladott ezüst nagy része az osztrák-magyar bank pinczéibe vándorolt. Egy év lofolyása alatt mintegy harmincz millió forinttal szaporodott a bank ezüst-alapja, úgy annyira, hogy a bank pinczéi szükek lettek az ezüst befogadására, s a bank választmánya elhatározta Bécsben a bank pinczéit százezer forintnyi költségen nagyobbitani. Minthogy pedig körülbelül 10 millió forintot sehogy sem tudott jól elhelyezni, elhatározta, hogy ezt forgalomba hocsájtja. Ezért tudatta a bank a két kormánynyal, hogy hajlandó segédkezet nyújtani arra, hogy az egy forintos államjegyek a forgalomból kivonassanak és ezüstpénzzel helyettesittessenek, a magánosok részére is megkezdette a bankjegyeknek (legfeljebb 10,000 frt. összegben egyenkint) ezüstpénzzel való kicserélését. Innen van, hogy a forgalomba aprónkint mind több-több ezüst pénz jön. S igy elmondhatjuk : „Van már ezüst pénzünk!“ Levelezés. Mez ö-Kö vesd, 1880. marcz. 11. Tekintetes szerkesztő úr! Hevesmegyének szomszédjából, Alsó-Borsod legnépesebb városából bátorkodom önt felkeresni; azért teszem ezt, mert megvagyok győződve, hogy mint szomszédokat, az egrieket is érdekelni fogja azon mozgalom, mely ami „elmaradt“ városunkban megin- dúlt s naponkint nagyobb hullámokat ver. Örömmel értesítem ugyanis: hogy a mező-kövesdi kir. járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal leendő felruházása iránti régi óhaj végre kifejezést nyert, s annak keresztülvitele komolyan elhatároztatott. Szükségtelen talán untatnom önt azon okok felsorolásával, melyek az örvendetes jelenséget szülték. A ki ismeri vidékünk fekvését, birtokviszonyainkat s ama nehézségeket, melyekkel eddig az adásvétel, csere s a hagyatékok rendezése alkalmával meg kelle küzdenünk , fáradozásunkat teljes mérvben helyeselni fogja. — Mindnyájunk joga: a bennünket megillető jogot gyakorolni s azzal élni. „A jog nemcsak az államhatalom, hanem egy egész nemzet szakadatlan munkája,“ mondja dr. Jhering tanár; — nekünk szükségünkké vált a kitűzött irányban munkálni, jogilag biztosított érdekünkben van gaszdászati fejlődésünk alapját megteremteni s birtokviszonyainkat rendezni; s ez érdek nem pártérdek, közérdek az, melyet egy népes és gazdag vidék vall magáénak. Kérem t. szerkesztő urat, vegye azon örvendetes mozgalmat tudomásúl.
