Eger - hetilap, 1880
1880-03-04 / 10. szám
78 nokká megválasztatott: Babies Aladár, tiszteletbeli őrparancsnokká pedig: Rudassy Antal, kik hosszú időn keresztül az egyletnek tevékeny tagjai voltak. — Az egyleti pénztárnok az 1879. é\i pénztári számadás terhe alól felmentetett. Az 1880-iki költségvetésben elöirányoztatott bevétel 1039 frt. 32 kr.; kiadás pedig 1856 frt. 30 kr., igy a szükséglet 816 frt. 98 kr., melyet az egylet a nyári mulatságból és egyesek adakozásaiból vél födözhetni. * Kinevezés. Ö felsége Ipolyi Arnold besztercze-bányai és Roskoványi Ágost nyitrai püspököt val. bels. titkos tanácsosokká nevezte ki. * Pejacsevich László gr. Mazuranics helyébe Horvátország bánjává neveztetett ki és e hó 27-én tette le az esküt ő felsége kezeibe. Az új bán kedvelt egyéniség s bizton számíthat a horvát nemzeti párt támogatására s igy talán Horvátországhoz való viszonyaink is kedvezőbbekké fognak alakulni. —- Gyászhír. Mossóczy Jenő 26 éves ifjú február 27-ikén elhúnyt. A szép reményű ifjú gyermeke volt a nemrég elhúnyt Mossóczy Jánosnak, ki egykoron városunk legtiszteltebb polgárai között foglalt helyet. Az ifjú temetése 28-ikán volt, a közönség általános részvéttel kisérte az ifjú hült tetemeit a fájdalmas Szűzről nevezett sirkertbe. Béke lebegjen porai fölött! — Jótékonyság. A múlt évi rossz termés a Kömlö községbeli szegényebb sorsú lakosokat az Ínségesek közé sodorta; számuk mintegy 150-re mehet, kik a szó teljes értelmében nélkülözték a mindennapi kenyeret, A község jómódú gazdái a takarékpénztárakból fölvett kölcsönpénzzel húzták keresztül a telet s így az Ínségeseken nem segíthettek. A község derék nagybirtokossá E n- gel Jakab úr, mint értesülünk, az Ínségeseknek nemcsak tárczá- ját nyitotta meg ily szomorú viszonyok között, hanem többet kö- zülök saját konyhájáról látott el a mindennapiakkal, sőt gabna- tárából tetemes mennyiségű buzanemüt osztott szét közöttük. Oly tett ez, mely önmagát dicséri! * A hétfői, zenerészekkel egybekötött felolvasási és szavalati estély nagyszámú hallgatóság előtt szép sikkerrel ment végbe. Brieger A. úr a,_ zenekiséret mellett, szép, érczes bariton-hangon s mély érzéssel énekelt szebbnél szebb magyar dallokért méltán megérdemelte a tapsot, melylyel a közönség kitüntette. Dr. Kohn Jágó úrnak „Az ember bőre“ czimü tanidságos s a mellett mulattató felolvasása szintén tetszést aratott. Szokolay Lajosné úrnő Littolf kedves „Fonédalá“-t játszotta zongorán. Könnyed, tiszta s a szerző gondolatait helyesen interpretált játékával valódi élvezetet szerzett a közönségnek. Syposs Károly urat, ki Szász K. „Angyal és ördög“ ez. költeményét szavalta, szintén elismerés illeti. L ö ri n ez fy Paula úrhölgyröl, ki Liszt II. rapsodiájat játszotta zongorán, már b múlt alkalommal dicséröleg emlékeztünk meg, most azonban Liszt e nehéz szerzeményével méginkább alkalma nyílt, hogy ragyogó technikáját, mely a nehezebb részeken is könnyűséggel siklott át, a közönségnek bemutassa, mely minden tekintetben kitűnő játékát szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Kellemes meglepetés volt a közönségre, midőn a műsor 4. száma előtt Hirsch Húgó úr és Lörinczfy Paula k. a. léptek az emelvényre s H. úr hegedűn egy a „Lucia“ dalmű legszebb részleteiből összefűzött egyveleget játszott el egészen correct zongora kiséret mellett. Minél töhbször halljuk H. urat, annálinkább sajnáljuk, hogy művészetének érvényesítésére városunkban nem nyílik elegendő tér. Gyönyörű játékával most is elbájolta a közönséget, mely ismételve is valódi tapsviharral fejezte ki elismerését H. úr irányában. Ez estély annyi élvezetet nyújtott, hogy kívánnunk kell, vajha ne lenne utolsó. — Az izr. nöegylet tánezvigahna. Szombaton éjjel a böjti áhi- tatos időszakban az idei farsang még egy hulló csillaga gyűlt ki 8 kápráztató tündökléssel merült el az idő végtelen árjába. Ä táncz kedvelői igyekeztek is ez utolsó alkalmat felhasználni; tömegesen keresték föl a táneztermet s barna zenészeink majd szilaj, kedvre inditó, majd andalító s a szivek gyöngédebb érzéseit fel- serkentő nótái mellett lankadatlan buzgalommal hódoltak Carneval herczegnek. A szépnem köréből a hódolók közt láttuk: Kohn Fannyt (Dédesdröl), Schönberger Mariskát, az Erdélyi nővéreket, Berger Rózát, a Polatsik nővéreket, Kliegl Pannikát, a Csernyus nővéreket , Syposs Ilonát, Kohn Mariskát, a Tormásy nővéreket, Wahl Milikét, Kánitz Bertát; Kovács Kálmánnét, Kohn Sománét, Stern Alajosnét, Buttermannét, Harauginét stb. — A bazárban, melynek pazarsága ámulatba ejtette volna a legválogatóbb inyenczet is, Schwarz Hermanné elnöknö és Kürthy Ferenczné vitték a szives háziaszszonyok szerepét. — Martins 15-ikén városunk polgársága és az ifjúság mint rendesen, úgy most is meglátogatja a honvédek sírját, hogy kegyeletének kifejezést adjon. Az ifjúság már szónokait is megválasztotta ezen alkalomra, Markovits Lajost és Pillér Edét. Este a törzsca- szinó éttermében lakoma lesz. Egy teríték I frt. 20 kr. — Párbaj. A múlt héten H. A. és U. G. urak párbajt vívtak karddal. H. A. karjáu mély vágást kapott. A párbaj oka becsületsértés volt. E rövid idő alatt a harmadik párbaj városunkban. Öngyilkosság és párbaj vég nélkül. Szomorú! — Az ujonezozás f. h. 1-én indult meg városunkban. Neki keseredett legények dalolják széltében-hosszában: „Beh szeretnék a császárral beszélni!“ — természetesen, ha beszélhetnének a ki- rálylyal, a ki nekik császárjok, megmondanák neki, hogy ne vigye el őket katonának. — Ez alkalomból a miskolezi polgárok közül többen időznek közöttünk, mint a katonavizsgáló bizottság tagjai. — A mi legényeink. Értjük alattok a pórlegényeket. Ezek a derék fiúk a böjti áhitat gyakorlása végett vasárnaponkint a sz. ferenezrendiek temploma elé látogatnak el, csoportokban állják el az úteza két oldalán a járdát és azzal mulatják magokat az áhitat helyett, hogy egy más nyakába szórják a sarat; vastag, durva él- czeiket nem is említjük, melyekkel megpirítják az előttük elhaladó úri nőket. Nem akadna egy hajdú, a ki szükség esetén a hátára rakná az emberséget és tisztességet e nyegle hadnak? * A felsö-mayyarországi megyékből, különösen Zemplénből a kivándorlások folyvást tartanak, s most már a zsidó családok is, éspedig mindig nagyobb számban, útra kelnek Amerika felé. Biz’ ez szomorú, kormányunk azonban nem tartja szükségesnek, ez irányban intézaedni. ValósziDÜleg azt tartja, ezeken a szegény ördögökön az adóexeeutor úgy sem tudn > már semmit sem venni, tehát hadd menjenek* A sz. gotthardi alagút febr. 29-én d. e. 9 órakor átfuratott. Az emberi akarat és a tudomány e nagy müvéhez még 1872-ben fogtak Favre főmérnök vezetése alatt s azóta a munkások raja hangya-szorgalommal fáradozott e nagy feladat megoldásán, mig elérte a napot, mely a természettel való titani küzdelemben diadalra juttatta. Nevezetes, hogy a fúráshoz az óriási hegy mindkét oldalán kezdettek s a fúrólyukak mindkét oldalon pontról pontra összetalálkoztak, mi nagyszerű diadal a mérnöki tudományra nézve, ha meggondoljuk, bogy a két aknát egymástól 14,920 méternyi távolságra kezdették ásni. Mondanunk sem kell, hogy örömrivalgás, zene és ágyúszó jelezte a nap jelentőségét. * Bismarck hg. megint beteg és az ágyat őrzi, s így a császárnak kell öt meglátogatni, ha tanácskozni akar vele. A napokban is másfél órát időzött nála. T. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy becses lapjában, nehány igénytelen sorban oly eszmét pendíthessek meg, melynek megvalósulása városunk nagy előnyére szolgálna. Midőn az idegen be jön Egerbe, meglepi azon pár fasor, mely a Lyceumtól a megyeházig vonúl és a Lyceum előtti tért díszíti, — mennyivel emelné tehát a várost, ha mindjárt a külvárosi házsorok előtt a makiári külváros mindkét útezája, a hatvani csinált út, továbbá a Szólátt felé vezető szép széles Sóház úteza, *) a sóháztól a fájdalmas Szűz kápolnájáig vezető út, a mi szép nagy vásárterünk, hol szintén szép házsorokat látunk, valamint a főúteza végig és a felnémeti országút mente a Rácz-kapuig mindkét oldalon, — nem épen gömb akáczfákkal , hanem mindenféle fákkal szabályosan szegélyeztet- nének; mi nézetem szerint, nemcsak a város díszét nagyban emelné de tűzvész esetén oltalmat nyújtana és a közegészségre is jótékonj befolyással lenne. Mindezt a városi mérnökség rendezése mellett aí illető háztulajdonosok pár év alatt minden nagyobb költség nélkül hiszem, — örömest teljesítenék, amint némelyek már önkényt mef is tették, csak hogy minden előre megállapított rend nélkül, a m sajnálatos. Határozza el tehát képviseletünk a főbb utczák, utak éi terek fákkal való beültetését; a hatósági közeg jelölje ki a vonalakat, a háztulajdonosoknak pedig adassék határidő, 2—3 év melyen belül a házok elejét fákkal beültetni tartoznak, s idővé Egernek külső díszét emelő oly sétányai lesznek, milyenekkel csal kevés város — hacsak nem külföldi — dicsekedhet!'. X. Y. * S *) Mióta a kocsiutat megcsinálták és az onnan felszedett földe és köveket éktelen halmokban rakták le a házsorok mentében, egyíki a legcsunyábbaknak s a gyalogolókra nézve majdnem járhatatlan. S z e r k.
