Eger - hetilap, 1880
1880-01-08 / 2. szám
XIX. év-folyara. 2. szára. 1880. január 8-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 ■„ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. EGER Hirdetésekért minden 3 basábo/.ott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: XDr. ZETelirete Feiencz. Főmunkatárs: T-iöxlxiO'zfy János. T. olvasóinkhoz. Társadalmi sfilyedés. Lapunk a jelen évben tizcnk üciiezcriik évi folyamába lépett. Legyen szabad ezt akkép magyarázni, hogy a vidéki lapirodalomban eddig hézagot pótoltunk. S ez bátorít, hogy t. olvasóink pártolását a jövő évre is kikérjük. Igyekezni fogunk, hogy a lapunk iránt 18 éven át tanúsított ro- konszenvöket ezután is megérdemeljük. Főtörekvésünk ezután is az lesz, hogy lapunk tartalmát mennél érdekesebb- és változatosabbá tevén, t. előfizetőink igényeit kielégítsük. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy ígéretünket be is válthatjuk. Munkatársaink oly erőkkel gyarapodtak, melyek az irodalomban számot tesznek. Alkalmunk lesz az új év folyamában országszerte ismert jónevű Íróktól is dolgozatokat közölni. S habár e helyen sajnálattal kell megemlítenünk, hogy egyik rendes munkatársunk dr. Matzke Valér úr lapunktól megvált, másrészt örömmel jelentjük, hogy rendes főmunkatársúl Lörinczfy János urat, a „Hevesvármegye“ volt szerkesztőjét, több vidéki lap buzgó és egykoron az „Egerének is szívesen olvasott munkatársát nyertük meg. Végűi figyelmeztetjük t. olvasóinkat , hogy lapunk politika i lévén , nem vagyunk kénytelenek csupán csak az események száraz regris- trálására szorítkozni, hanem közügyeinkhez szabadon hozzá szólhatunk s politikai szempontból is megbeszélésünk tárgyává tehetjük, a mint eddig is tettük, midőn — függetlenül a pártpolitikától — kárhoztattuk a corruptiót, bárhonnan jött légyen, védelmeztük a nemzeti érdekeket és sürgettük azon korszerű intézmények életbe léptetését, melyek nélkül helyünket az európai művelt népek családjában meg nem állhatjuk. Ez lesz ezután is politikai és társadalmi irányunk. — Bizalommal számolunk t. olvasóink támogatására. Előfizetési föltételek ; Egész évre . . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 , Évnegyedre. . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . . — 45 „ Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről a legczélszerübben pósta-utalvány- nyai, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal. (Lyceumi könyvnyomda.) (L.) A napi sajtó feladata: megtapogatni az idők üt- erét, s ha az ér verésében rendetlenséget, kórjelet vesz észre, azt azonnal a nyilvánosság elé hozni; mert az általános bajok sok esetben csakis a közszellem nyomása által veszthetik el veszélyes jellegüket. Mai társadalmi viszonyaink, fájdalom, az ily kórjelekben épen nem szegény, számba sem vevén azon vészterhes felhőket, melyek egész világrészünk felett összehuzódnak és átalános, megrázkódtató viharral fenyegetik Europa népeit és országait. Szőkébb társadalmunkban is annyi a baj, annyi az aggasztó előjel a jövőre nézve, hogy már nemcsak a sajtó-, de az ország legkülönbözőbb társadalmi rétegeikben is hangos panaszokban tör ki. Ámde a panasz nemcsak a bajt nem szünteti meg, hanem sokszor nagyobbá teszi; mert csüggedést, bátortalanságot idéz elő, sőt még azt is megbénítja, a kiben elég jó akarat és képesség van a baj gyógyítására a szükséges óvszerekről gondoskodni. Azért helyesebben cselekszünk, ha a panasz helyett megjeleljük a bajt, rámutatunk annak forrására s óva intjük az egyeseket, hogy ez ellenében felvértezzék magokat s egymást támogatva küzdjenek ellene, hogy elharapózását megakadályozzák s magát a bajt is gyökerében kiirtsák. A társadalom teste ezer sebtől sajog. Akár merre tekintünk, szemünk mindenütt csak szomorú képet lát. Anyagi világunk levegője, épen úgy mint az erkölcsié, egészségtelen miasmákkal van telítve. A rombolás, melyet a hat év előtti pénzválság országunkban is előidézett, még mindig nem szűnt meg, s ki tudja, meddig fog még tartani. A baj, melyet a rövidlátók eleinte csak múló börze-manővernek tartottak, lassan-lassan mindenfelé kiterjeszkedett, és az alattomos ragály jellegét öltvén magára, lefolyásában mindegyre ártalmasabbá lett. Az ország szomorú közgazdászat! helyzete oly fokú pessimismusnak lón szülője, mely zsibbasztó hatásával ellene áll mindazon törekvéseknek, melyek az országot szomorú lethargiájából felverni törekszenek. És ez az apathia majdnem oly veszélyes, mint maga a baj, a melyből származik. S daczára a szomorú helyzetnek, nem tapasztalunk semmit, a mi azt mutatná, hogy teszünk valamit a rendes állapot helyreállítására; még azok is, kik helyzetünkben sem vesztették el reményeiket, csak annyit mondanak: hogy idővel majd jobbra fordul! Szomorú vígasztalás ! Nem kevésbbé setét erkölcsi világunk képe. Haszontalan forgatjuk a történelem lapjait, talán az ókori Róma hanyatlásának korát kivéve, alig találunk időt, melyben az erkölcsi világ annyi szemetet vert volna a felszínre, mint l napjainkban.