Eger - hetilap, 1880
1880-02-26 / 9. szám
XIX. év-folyam. 9. szám. 1880. február 28-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorkely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorkelyórt 15 kr fizetendő. Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csötörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceunii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: 3Z>r_ DF’elsiete Ferencz. Főmunkatárs: ZL_.őrin.czf3r Tázios. A főispán cs az alispán. — Két czikk. — A zászló ki van bontva. A dob pereg — a hírlapokban és az országház — folyosóján. Már talpon a hadsereg is, csak a hadvezér hiányzik! Zászló és zászlótartó több van mint köz legény, női kissé meg fogja nehezíteni a dolgot, hanem azért készül a harca a: „Közigazgatás r eform j á“-ért! Még az is, ki az államkormányzati és államigazgatási ügyek ismeretében theoretice úgy mint practice annyira járatlan mint a chinai törvényben, a „Ta-Tsing-Leu-Lee“-ben: — még az is fennen hirdeti, hogy ez a mostani önkormányzati Organismus he lyébe miféle újdonatúj épület állítandó. ?! Nos, mi nem dicsekszünk e salamoni bölcseséggel. Nézetünk szerint, (nem mintha nem volnánk lelkesülő harczosai a „Köz- igazgatás“ valódi reformjának,) — az a bizonyos zászló kissé korán lett kigöngyölítve, s az a bizonyos dob is korán pereg még ! Addig is, a mig az újdonatúj épület elkészül, talán nem ártana, ha — ott, a hol szükséges, — kijavítani iparkodnánk jelenlegi fészkünket, azon egyszerű, de nyomós indokból, mert — benne lakunk ! Volt már alkalmunk nem egyszer önkormányzatunk épületének hiányaira utalni. A jelen sorokban a törvényhatóságok első tisztviselőinek állására vonatkozólag mondjuk el igénytelen nézeteinket .... Egy rég elfeledett könyv, („A magyar és hazája régen.“ Irta Perger János. 1830.) igen érdekesen ismerteti, mily fénytől, mily nymbustól voltak környezve egykor a magyar — főispánok. Hatalomban, tekintélyben, dicsőségben felértek egy kis királysággal. A közjog nem ok nélkül adott nekik elsőbbséget a főrendek tábláján is. Igen erős képzelődő tehetség kivántatnék, ha a mai föispá nokat, (nem a személyeket, de az állást értjük) akár hatalmukra, — akár tekintélyükre, — vagy fényökre nézve összehasonlítani akarnók a rég- és a közelmúlt idők föispánaival. — És mégis azok a „hatalmas“ főispánok, kik egy régibb iró szerint: „nagyobb urak valának a török basáknál," — nem voltak kivéve a felelősség alól. Idézhetjük állításunk igazolására a többi közt az 1536: 36. t. czikket, mely szerint: „Bármely főispán ellen valamely megye nemesi közönsége által bizonyos igaz panasz jelentetnék a királyi Felséghez, méltóztassék attól hivatalát azonnal elvenni és helyébe a királyi Felségnek a megye által ajánlottat tenni.“ Hasonló irányban rendelkezik az 1548: 66. törv. czikk is, mely szerint: „Azon megyei ispányok, kik hivatalaikban rosszul járnak el, vagy azokban hatalmaskodásokat követnek el, az egész megyének könyörgésére a dolog valóságának korábbi kitudása mellett hivataluk elvétessék és helyökbe más tétessék, egyszersmind a hatalmaskodó méltókép büntettessék,“ stb. . . S mindezekkel szemben bár a miniszter, épen úgy mint az állami közigazgatás minden közege, a rendőri, a pénzügyi, a törvényhatósági, a községi igazgatás közegei a törvény által vannak felelősség alá vetve: — addig a jelenlegi főispánok felelőségének szabályozására törvényhozásunk nem talált időt és alkalmat. — A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 : 42. t. czikk 56-ik §-a, és a főváros rendezéséről szóló 1872: 36. t. czikknek a főpolgármesterről intézkedő 72-ik §-a csak arról rendelkezik, hogy a törvényhatóság, ha sérelmesnek találja a főispánnak a minisztérium megbízásából történt eljárását, a kormány ellen a képviselöbáznál kereshet orvoslást. De semmi más esetről, 8 főleg, hogy melyik bíróság s milyen eljárási mód szerint fogna Ítélni a főispán ellen, egyetlen egy betűje a törvénynek nem intézkedik. — Lehetne ugyan felhozni, hogy a közigazgatási bizottságról szóló 1878. VI. t. czikk IV. fejezetében, mely a közigazgatási bizottság tagjainak felelőségét és a fegyelmi eljárást szabályozza, — a főispán is, mint e bizottság elnöke beleértendő. De ez idézett törvény egyszeri átolvasása meggyőzhet bennünket azon már fent mondott állítás igazságáról, hogy a főispánok felelőségének kérdése alkotmányos jogfogalmak szerinti részletes szabályozásra mindez ideig nem talált 1 Készséggel beismerjük , hogy e hiány korántsem olyan érezhető, hogy miatta talán nagyon aggódnunk érdemes lenne. Hadd szolgáljanak e sorok csak illustrálására törvényhozásunk hézagossága-, s rendszertelenségének! A rövid 12 év alatt alkotott közel 600, mond hat száz törvény is bizonyítja ezt! Elérjük-e váljon végre-valahára a rég sóvárgott rendszert törvényhozásunkat illetőleg, — e kérdésre adósak maradunk a felelettel. — Legközelebbi czikkünkben praktikusabb irányt követve, az alispánról, jobban mondva: a „megyei omnibuszról emlékezünk meg, s igy a feltett kérdésre való feleletet azokra hagyjuk, kik már ütik a dobot, s göngyölítik a — zászlót! ÍJr. Fenyvessy Ferencz. Hajdan és most. Az állami s társadalmi élet hajdan izmos és lombdús faját sorvasztó bajoknak, melyik a legveszélyesbbike ? azt a leggeniáli- sabb diagnosta is allig volna képes apodicticus igazsággal meghatározni. — A számtalan s teljes erővel fellépett bajok összehatása folytán rohamosan titnedezö életerő, a megbetegedett szervezet rendellenes jelenségei azonban félreismerhetetlen elöpostái a végelgyengülés mielőbbi beálltának, melyből többé nincs szabadúlás. — Mégis, melyek azok a bajok, melyek az életet a mai világban annyira megnehezítik? Hallgassuk ki csak panaszkodó embertársainkat. Az első a hóditó politikát s a divatos államgazdaságot kárhoztatja, melyek miatt a kereset egyre csökken, mig a közterhek folyvást szaporodnak ; a második az emberek kapzsisága ellen panaszkodik; a harmadik a fényűzést és munkakerülést tartja visszás társadalmi állapotaink fő okainak ; a negyedik minden baj fő forrásának a vallástalanságot és erkölcstelenséget nevezi, melyek oly divatosak, hogy ezek miatt panaszkodni már nemis időszerű . . . És még hányféle panasz, éspedig, lehet mondani, jogosúlt panasz hangzik mindenfelől, melynek refrainje mindig ez szokott lenni: „Hej de minden is másként, hasonlithatatlanúl jobb volt hajdan !“ — Hogy azonban teljesen megelégedett embert „hajdan" sem lehetett „minden bokorban“ találni, — azt egy régi mese is bizonyítja. — Mindig többre és többre vágyunk: az már az emberi természet gyarlóságai közé tartozik. Hasonlítunk a szekérhez, melynek első kerekei a vágyakat, a hátulsók pedig törekvéseinket, iparkodásunkat jelképezik. Ha mozgásba jön a szekér, a hátúlsó kerekek mindig az elsők nyomán haladnak s nem érik utói, valamint mi sem érjük be vágyainkat soha; mert ha a kedvező sors egyi- ket-másikat betölti is, nem kelt-e ez keblünkben újakat ? De hiszen rég megírta már a költő is:
