Eger - hetilap, 1880
1880-12-30 / 53. szám
421 hogy az a merengő tekintetű éjszaki szépség (Reinprecbt Klementina) vele együtt kaczag, ha keze a szerencsekerékben balfogást tesz, — már magában véve nyereség. Megállunk a divatczikkek csarnoka előtt is. Gondoltak, hogy hamarjában megalkuszunk a fürge, drágálkodó divatárusnökkel (Erdélyi Anna és Mossóczy Erzsiké csinos múlt századbeli franczia jelmezben) s folytatjuk még nagyon hosszú utunkat. Csakhogy szerfölött elszámitottuk magunkat. Ha e sátor elé ért a vendég, azt sem tudta melyik lábára álljon. A négy fekete szem kereszttűzbe fogja a boldog halandót, azok a beszédes ajkak még azt is rád disputál- ják, hogy elvesztetted inggombodat. (Szerencse, hogy kabátot nem árulnak!) Akarsz nem akarsz: te is belemelegedel a vitába és alkudozásba, s utoljára az sül ki a tereferéböl, hogy összevásároltál női nyakkendőt, varró-, gömbös- és hajtüts egyéb nőknek való értelmezhetetlen kellékeket, pedig a feleségedet még a bölcsőben ringatják, s e holmiknak hasznát sem veheted. Nem csoda! ha módomban állott volna, itt szereztem volna be nyakkendőket — egész életemre. A torok egészen kiszárad a divatárusnökkel folytatott vitatkozásban s igy igen helyesen volt intézve, hogy a déli gyümölcsök csarnokát közvetlen szomszédságában helyezték el. Egy pár jóizü narancs s rendben van a torok. De mielőtt a narancs a kapzsi kézbe kerülhet, a mohó vágyú vendég nagy megpróbáltatáson megy keresztül. A déli gyümölcsök árusnöjét mindenki virgoncz, ragyogó arczú, apró olasz lánynak képzeli 8 a helyett talál egy égi tekintetű madonnát, milyeneket a Rafael ecsete teremtett a foszló vászonra, művészi ihlettségének magasztosúlt perczeiben. A zavarodott vendég nem tudja megháboritsa-e narancs-vevéssel a bájos sudár termetű olasznö (Erdélyi Gizella) merengését A ki a próbán keresztülesik s meg meri szólítani a signorát: annak a csemege nagyon, de nagyon jól fog izleni; hiszen oly szép piczi kezekből kapja s oly bájoló mosolylyal, mely felér akkora gyöngygyei, vagy rubinnal (a kedves hölgy szájáról vevén a hasonlatot) mint az a narancs, melyet potom 30—40 krért vásárolt. Hogy az ember a déli gyümölcsök csarnokában ráragadt varázstól szabadulhasson, lélekszakadva fut a szomszédos lármás kávéházba 8 — fagylaltot kér. Csakhogy ott jutott még igazán bajba. Az első feltűnő jelenség egy török hölgy (Zettner Aranka) tetőtől talpig fehér selyemben. Nézd csak, milyen élénkséggel sürgölődik vásárlói között s milyen eredeti leleményességgel fonja be őket, mintha a Kelet cselszövö asszonyaitól sajátította volna el csókolni való routine-ját! És még milyen észvesztő szépség tetszös jelmezében; szemeiben az arab regék minden biíbája ott ragyog, fecsegő ajkainak dallamos beszéde a legédesebb visszhangot kelti a lélek rezgő búrjain, pálmakarcsú termete a keleti költők dalaira volna méltó. .. De elég édes eszem, nem vagyunk még a neporteri feladatunk végén ! Tekintsünk szét még a kávéházban 8 dicsérjük meg a kedves és fáradhatatlan pinczérnöket (Székely Mariska és Szuhányi Irma), váltsunk szót a thea-készitö kávéház-tulajdonossal, kinek gyors kezeibe épen annyira illik a kanál, mint az irótoll. Ne időzzünk sokáig, mert elszalasztjuk a kedvező alkalmat az igéző angot-ko- fánál (Kliegl Pannika.) E perczben egyedül van, tanuk nélkül csodálhatjuk eredeti jelmezét s elragadó egyéniségét. Ab, ö nem olyan haragos kofa, mint az Angot operettbeliek; nyájas, szives. Hogy' tudja dicsérni olcsó árúit! pattogtatott kukoriczája pedig dicséret nélkül is szép, minden szem olyan, mint egy-egy fehér rózsa. Ah, mit látok! Ott a mellette levő virágcsarnok asztalán egy egész halmaz rózsa, piros, fehér, oly üdék, mint milyenekkel csak a szép május hava örvendeztet meg bennünket, s az asztal előtt a legvi- rulóbb, legüdébb és legszebb rózsa, a virágcsarnok nápolyi virág- árusnöje (Hartl Vilma) fényes jelmezben. Vásároljunk két szép kis csokrot, hogy ne menjünk üres kezekkel a szomszéd czukrászdába. A czukrásznök (Tarnay Mariska és Hartl Etelka, Ízléses vörös-fehér jelmezben,) mosolyogva fogadnak. Kinálgatják finom czu- korkáikat és a habzó pezsgőt, melynek savanyúságát a vendég észre sem veszi az édes kinálgatás között. Azok a mézes ajkak pedig nem fáradnak ki sem a kinálgatásban, sem a bókok visszavágásában. Pedig mennyi bókot kapnak. Hogyne, két ilyen szépségnél senkisem fárad ki a széptevésben. Az egyiknek lehet bókolni aranynyal, kék éggel, mert szőke és kékszemü; a másiknál pedig fekete éjszakával, villámos föllegekkel és czédrussal, mert fekete hajú, sötét lángoló szemű és magas sudár termetű. Kinek nem kifogyhatatlanok bókjai, tartogasson belölök a második szerencsekerék czigány jósnöje (Weidlné Kapácsy Gabriella) számára is. Itt aztán bókolhat a szikrázó szellemességre, pithiai jóslatokra s kifogyhatatlan elmésségre. Kinek pedig nincs bátorsága el- j mondani bókjait, bizza a szelid, kedves postagalambra (Töttösy , Ilonka), az majd elbeszéli a czigányjósnönek. És hogy fogja elbe- 1 szelni! Mint a galamb szokta elbeszélni a veröfényes tavasz bájait társának. Tovább, tovább! Az utólsó csarnokban vagyunk, a „Vörös rák“ vendéglőben. Mig az ízletes sódart mohó étvágygyal költjük el, szemeink a vendéglősök (Csernyus Albin és Répássy Hajnalka) finom ízlésről tanúskodó jelmezeit bámulják s tévedezve tekingetnek egeiknek mosolygó arczárói a másikéra. Ha választani kellene a kettő közül, nem tudna senkisem; szépek mindketten s gyöngédek és virulók mint a hajnalkor nyitó virágok. Ab, milyen rossz hasonlattal fejezem be a legszebb tárgyú tárczát is ! müESnF’TÜTZ IÉ3IES — Érsek ur ö excja tegnap Budapestre utazott. * A karácsom ünnepeket városunk közönsége az idén is a szokott keresztény áhítattal ülte meg s a templomok a kedvezőtlen idő daczára nemcsak a délelőtti miséken, hanem az éjféli miséken is zsúfolásig megteltek. A székes főegyházban az éjjeli misén az érsek úr ö exja pontificált, nemkülönben a nagy-kará- csonnapi ünnepélyes sz. misén, a magas egyházi méltóságát megillető fényes segédlet mellett. É napon nt. Répássy János föegyházi hitszónok tartott igen sikerült szentbeszédet. Sz. István első vértanú ünnepén pedig Kovacsóczy István prépost-kanonok úr ö nsga mondotta a zenés misét, szintén teljes segédlet mellett 8 nagyszámú közönség jelenlétében. * Az év utolsó napján. Két ünnepnap van, melyeknek hatása alól a müveit keresztény ember, bár mily magasztos bölcseleti elveknek hódoljon, vagy bár mily szabadszellemüleg gondolkodjék, ki nem vonhatja magát: az Úr eljövetelének ünnepe, a karácsonfa fényével, a családi kör örömeivel s a rokon szivek emlékajándékozásaival, és a Szil v e sz ter-est az ö megható búcsújával az ó esztendő- és eseményeitől s a küszöbön álló rejtélyes új évre vonatkozó kivánságaink és reménykedésünk megújulásával. A kit balsorsa el nem szigetelt embertársaitól, bizonyára most is érezte a karácson lélekemelő varázsát, és erősen hisszük, hogy kegyeletes szokásainak mély erkölcsi tartalma ellenálhatatlan hatalmat fog gyakorolni az emberiségen, mig a világ fenáll. Hasonlót mondhatunk az év utolsó napjáról ; mert habár a szerencse kegyeltjei kevésbbé érzik is, hogy az emberi élet folyamának vannak jelentős szakai, egészen érintetlenül még sem fagyhatja őket azon jel, melyet a szív és a kedély s az emberiség nagy sokaságának minden érzéke az ó és az új esztendő közé állított. Minthogy mi mindnyájan csak ideiglenes lakosai vagyunk a földnek, éltünk ván- dorutjain szükségünk van a mérföldmutatókra. Elmélkedve állunk meg ezen jeleknél; visszagondolunk a megfutott útra és élményeire 8 fürkésző szemmel tekintünk a még előttünk állóra, hogy rövid pihenés után új erővel és új reménységgel folytassuk vándorlásunkat. Göröngyösebb lesz-e utunk, avagy simább? Virágok fognak-e nyílni annak szélén avagy tövisek sebzik meg lábunkat? Ki tudná megmondani?... Ily érzelmekkel állunk most is az uj év küszöbén, azért, midőn átlépjük, ősi szokás szerint kivánjuk egymásnak, hogy a gondviselés adjon mindnyájunknak uj erőt s teljesítse reményeinket! — Karácsoneste az angolkisasszonyok intézetében. Igen régen és igen helyesen mondta már bölcs Demokritos: „Ha a gyermekek szive száz kapuval birna, mint Theba, engedjétek az örömet mind a száz kapun át szivökbe jutni!“ Ha Demokritos jelen lehetett volna az egri angolkisasszonyok belső növendékeinek karácsom ünnepélyén, bizonyára beismeri vala, hogy a kereszténység egyetlen ka- rácsonestélye fölér Thebának legalább ötven kapujával. De tartsunk sorrendet! Egri leánynevelö-intézetünk növendékei tettek által szokták kimutatni a kis Jézus iránt való szeretetöket, és születését szorgalmuk gyümölcseivel: szépen begyakorlott, négy nyelven előadott szavalatokkal és énekekkel üdvözlik. Közöljük itt az idei programmot, megjegyezvén, hogy a csillaggal jelöltek kedves pas- torellák : 1) Jöjjetek imádni.* 2) Karácsonykor, Pájer Antal. 3) Quem vidistis pastores?* Kempter K. 4) Weihnachts-Zeit. 5) Hue pnsto- res. Führer R. 6) Noel. Fasta. 7) Adeste fideles.* 8) Little Jesus. Tennyson. 9) Karácsoneste esillagos.* Kloss F. — Hogy a derék növendékek mennyire igyekeztek méltó fogadtatást készíteni Jézuskának, bizonyítja az előkészületek titkaiból értésünkre esett azon részlet, hogy énekóráik számát e hónap fotytán a maguk jószántából megkétszerezték, sőt az utolsó héten mindennap tartottak ének; gyakorlatokat. De nagy öröm is telhetett a kis Jézusnak az ö I szorgalmas leánykáiban, mert fényesen gondoskodott karácsoni ajándékokról. Gondoskodott pedig kegyelmes érsekurunk, dr. Sa-
