Eger - hetilap, 1880

1880-12-09 / 50. szám

394

Közgazdasági viszonyaink.

II. Állattenyésztésünk.

(Folytatás.)

(Sz.) A lótenyésztés a hazai állattenyésztés legelöha- ladottabb ágát képezi, mely már igen kevés kívánni valót hagy hátra. Igen hizelgö lehet ránk nézve a párisi kiállítás tanulmányozására a kormány által kiküldött Taot'ynak következő enuneiatiója: „A párisi világkiállítás tüntette ki csak először, hogy a legtisztább és legnemesebb arabs vért ez idő szerint Magyarország lótenyésztése bírja; másodszor, hogy Magyarország az, mely a gyors kocsi-lovat s a kitartó könnyű nyergest a legjobb minőségben s maholnap már kielégítő mennyiségben is képes szolgáltatni nemcsak saját monarchiabeli hadseregének, de a külföldnek is.“

Kérdjük : minek köszönhetjük e kedvező eredményeket? Annak, hogy az állattenyésztés ez ágának nemesítése körül a hazai lakosság vállvetve a kormánynyal s a törvényhozással buzgólkodik, hogy a mig a többi hasznos állatok tenyésztésére alig jut 2—300 ezer írt, a lótenyésztésre rendszerint 1 millió írtnál több fordittatik átlag évenkint.

Lótenyésztésünk igen hatékony emeltyűje gj anánt szolgált ama körülmény is, hogy 1868-ban az addig katonai kezelés alatt állott 3 méntelep és 4 ménesintézet a magyar miuisterium kezelése alá került, mely azt kivált két utón igyekezett a hazai lónemesités körül értékesíteni, t. i. egyrészt az által, hogy eltérve az eddigi szokástól, jó erőben levő, egészséges, a tenyésztésre teljesen alkalmas anyakanczákat is bocsátott és bocsát folyton eladásra, és hogy az u. n. fedező állomások nagyszámú (körülbelől 600-ra való) szaporítása által majdnem 2000 ménlovat bocsát a lónemesités körül buzgól- kodó közönség lótenyésztése érdekében rendelkezésre. Azon kivül a lóversenyek, melyeknek azonban nagyobb fontosságot szoktak tulajdonítani, mint a mennyit a lónemesités körül valóban érnek, rendezése és a lótenyésztési jutalomdijak kiosztása, mind oly tényezők, a melyek hazai lótenyésztésünket oly állásba helyezték, hogy az a külföld méltó irigykedésének tárgyát képezi.

Helyesen mondja erre vonatkozólag Keleti : „A külföldi példáknak tanulmányozása, s az ott szerezhető tapasztalatok gondos gyűjtése, de nem majmolásuk, hanem önálló, a viszonyokhoz mért erélyes cselekvés emelte magasra lótenyésztésünket.“

Juhás zatunk, tekintve úgy a juhok számát, mint azok minőségét, szintén egyik gyöngyszeme a hazai állattenyésztésnek, melynek állása a hazai lótenyésztést is jóval megelőzi. Az 1873. bécsi világkiállítás nemzetközi jury-je egyhangúlag az első helyre méltónak Ítélte hazai juhtenyésztésünket. A párisi világkiállításon pedig Tormay jelentése szerint: „Nemes bundájú juh kevés volt kiállítva, s a mi legderekabb volt, Magyarországból került.“

A juhok száma nálunk újabb időben rendkívül megszaporodott; a szaporodás 1870-ben tett az 1857-ik évhez képest 33.6%-ot; vagyis 11 millióról 15 millióra emelkedett ezen 12 év alatt a juhok száma. S mivel a szaporodás főleg azon helyeken észleltetett, hol a törzsökös ma gyarság lakik, azért jegyezte meg erre nézve Keleti, hogy „sem a ló, sem a czimeres ökör nem látszik többé a magyar nép legkedv eltebb házi állata lenni, hanem a juh."

Örvendetes juhászatunk körében azon észlelet is, hogy habár juhászatunk, juhaink jeles tulajdonságainál fogva, főirányát a gyap- jutermelés teszi, mindamellett a népesség szaporodásával az élelmezés is előtérbe lépvén, a birkáknak hústermelésre való tenyésztése is mind nagyobb tért kezd foglalni, miut az főleg Angliában és Francziaországban történik, igaz, hogy eddig még jóval csekélyebb mértékben. Kivált a havasi vidékek azok, melyeknél, kivált a húsra oly hizékony raczka- és rigaja-fajnál, az örvendetes szaporodás észlelhető.

Sertéstenyésztésünkre, fájdalom, nem mondhatunk oly kedvező Ítéletet, mint a minőben juhászatunkat részesítettük; mert sertéstenyésztésünk oly egyoldalú irányt követ, mely 8ehogy8em válbatik ezen állattenyésztési ág előnyére. Nálunk a fö- törekvés lehetőleg sok zsirt előállítani, a hús pedig csak másodsorban jön tekintetbe, pedig ha meggondol juk, hogy Amerika ésOrosz- Leugyelország sokkal olcsóbban termelnek zsirt és nagyobb mennyiségben hoznak forgalomba, ezen irány mellett igen természetesen azt leszünk kénytelenek tapasztalni, hegy ,saját piaczainkon szomszédjaink fognak megverni minket.- Meg kell változtatnunk tehát sertéstenyésztésünk irányát, annyival is inkább, mivel a füstölt sertéshús után való kereslet mindig növekvőben van a világ forgalmában, zsirtelmelésre pedig oly vetélytársaiuk akadtak, melyek, mint mondók, olcsóbban termelvén, a concurrentiából ki fognak szorítani. Zsirt mindig fogunk annyit termelhetni, mennyi a belső szükségletet fedezendi, és nem kell attól tartanunk, h'.gy ,zsirtermelésünk el talál fogyni, ha a hústermelésre átmegyünk.1 Kivált ott kell sertéstenyésztőink nagy részének a hústermelés felé fordulni, hol azt a tenyésztési és takarmányozási viszonyok leginkább megengedik.

(Folyt, köv.)

Az egri zászló-ügyhöz.

A képviseiöház kérvényi bizottságának Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt f. hó 4-én tartott ülésében a többi közt az egri z ás z- lósértési ügy is e öforduit, melyben ajeienvolt miniszterelnök úr ránk egriekre nézve a mily meglepő, magára Tisza Kálmánra nézve épp oly jellemző nyilatkozatot tett, melyet olvasóink tudomására bozuuk. A miniszterelnök úr ugyanis kijelenté, hogy a nemzeti lobogó kitűzését a kormány követeli, se részben a katonaság ellen újabban panasz sehonnan se érkezett. Ha bárhol is zászlósértés történnék, ezt szigorúan megtoroltatná; de ilyen Egerben sem történt. (Igen természetesen; mert Tisza Kálmán ur előtt egy-két közös hadseregbeli tisztnek több hitele vau, mint

20,000 magyar polgárnak). Aztán nem közönséges furfanggal egyet csavar a dolgon s így folytatja : sőt ha megtörtént volna a zászlósértés Egerben és ezt Egerváros hatósága esak 9 hóuap után hozta volna szőnyegre, a mint hogy ez állítólagos zaszlósértés csak 9 hónap múlva vétetett fel: Egerváros hatósága ellen a hanyag mulasztás miatt rendelte volna el a szigorú fegyelmi eljárást, mert ily ügyben a miniszter a katonaság kihágását el sem tűrné. — Úgy hiszszük, ehhez nem kell commentár!

A bizottság a következő véleményes jeleutést fogja a Ház elé terjeszteni:

Az iratok felolvasása és a kormány hivatalos előterjesztése alapján arról győződött meg a bizottság, hogy a szóban forgó ügyben oly mulasztás, a mely új vizsgálatot tenne szükségessé, el nem köveítetett. — Létező törvényeink a nemzeti színűek, lobogónak és országezimeruek kellő tiszteletben tartása iránt világosan intézkednek ugyan, és a nemzeti lobogó még a tisztán katonai ünnepélyeken is mind Egerben(l), mind másutt kitüzetik, s azon tiszteletben részesittetik, mely a nemzeti lobogót törvény szerint megilleti, mégsem véli a bizottság feleslegesnek azt, hogy a büntető törvényt tartalmazó 1878: V. t. ez. 5. §-ban a fegyveres erőhöz tartozó személyekre nézve kilátásba helyezett külön büntetőtörvény mielőbb megalkottassék s ebben a magyar állam jelvényeit sértő nyilatkozatok vagy cselekvények szigorú megtorlásáról gondoskodva legyen.

Ezek folytán a bizottság a kérvények elintézéséül a tisztelt Háznak a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja:

A Ház elvárja a kormánytól, hogy a nemzetiszin lobogó és czimer tiszteletben tartását követelő szabályok minden irányban végrehajtassanak, ezeknek megsértői felelősségre vonnassanak, a katonai büntetőtörvény-javaslat pedig mielőbb beterjesztessék.

Nesze semmi, fogd meg jól!

Levél a szerkesztőhöz.

Igen tisztelt Szerkesztő úr! Múlt november hó második felében több napilap hozta azon közleményt, hogy Borsodmegye Egér- Farmos községének határában az országúton egy férfi hullája találtatott a sárba fúlva, és a későbbi közlemény szerint pedig hirtelen halál által meghalva. Ezen körülmény egyik rendbeli állítása sincsen beigazolva, miután daczára annak, hogy a járási szolgabiró Mező-