Eger - hetilap, 1880

1880-11-18 / 47. szám

370

A szerző neve nem uj az irodalomban; találkozlunk vele már többször, s dicséretére legyen mondva, eddig még minden munkája kitudta magának vívni az általános érdeklődést. E munkájáuak érdekességét föképen az emeli, hogy közéletünk hat nevezetes személyiségének, bat „lelánczolt Prométheuszának, mint a szerző őket nevezi, u. m. Audrássy Gyula gr., Szlávy József, Széli Kálmán, Sennyei Pál br., Szapáry Gyula gr. és dr. Samassa József szereplését, az ország szeme láttára kifejtett tevékenységét, helyenként élesen, de legtöbb- nyire találóan bírálja, és a mi a legérdekesebb, mindegyikről sok jellemes dolgot mond el.

Lapunk szűkre szabott kerete miatt nem terjeszkedhetünk ki az érdekes füzet egész tartalmára, hanem csak azon fejezetből akarunk nehány érdekes részletet közölni, mely szeretett érsekünk ö nagyméltóságáról szól s igy bennünket legközelebbről érdekel.

E fejezetben a szerző mindenek előtt néhány érdekes jellemvonást közöl Telekesi és Bartakovics az egri egyházmegye b. e. főpapjai életéből. Az elsőről a szerző megjegyzi, hogy azért vonták hütlenségi perbe, mert mikor Rákóczy F. elfoglalta Egert, Rákóczy- hoz csatlakozott. Telekesi azzal védte magát, hogy: „A püspök

mindenekelőtt pásztora a nyájnak, a hol a nyáj van: a pásztornak is ott kell lenni. Mert a pásztor a nyájat nem hagyhatja el.“ Felvitetvén a pör a római curiáboz, ez a bátor püspököt visszahelyezte székébe, kit aztán a nép diadalmenetben hozott vissza. Kifogták lovait, virágokat szórtak útjába és sírva csókolták ruháit.

Csak kicsibe múlt, hogy a b. e. Bartakovics egri érseknek is egy alkalomojal hütlenségi pert nem akasztottak a nyakába, mikort. i. Szczitovszky, volt esztergomi érsek aranymiséje alkalmából tartott diszebédnél, az akkoron még ifjú császár képviselőjének és több föherczeg jelenlétében mondott toasztot. Eunek az etiquette szabályai szerint nem lett volna szabad megtörténnie. Hát még a toaszt! A jó öreg úr alapúi vevén a régi bazilika homlokzatára vésett distichont, melynek értelme körülbelül az volt: „Habár romokban vagyok, feltámadok,“ azt igaz hűséggel és lángoló honszeretettel kikerekitette azzal, hogy most „Magyarország régi alkotmánya is romokban hever, hanem erre is el fog érkezni a feltámadás. És kérve az uralkodót, hogy támaszsza fel, leikéből éltette öt.“ Kriptái csend állott be; senki sem éljenzett. Csak az érsek volt nyugodt; mert érezte, hogy hazafiúi kötelességet teljesitett. Később Bécsböl elkérték tőle a toasztot, és azt üzenték neki, hogy most az egyszer nem kap választ; de az uralkodóház tagjainak jelenlétében nem szabad toasztirozni. — Később egy császári föherczeg Hevesmegyében utazván, a nála tisztelgett papság mindegyikével szót váltott, csak az érsekhez nem szólt. Csakhogy vannak helyzetek, mikor az ilyen dolog nem megalázás, hanem a legnagyobb kitüntetés.

És mikor Bartakovics meghalt, Magyarország már alkotmányos uralom alatt állott, mindenki kiváncsi volt, hogy kit nevez ki egri érseknek a magyar kormány. Nemsokára megjött a kinevezés. És az egész ország meglepve olvasta a nevet: Samassa József. Még 1869- ben egyszerű egyetemi tanár 2000 ft. fizetéssel; ugyanazon évben országgyűlési képviselő ; majd osztálytanácsos a cultus-miniszte- riumban. 1871-ben már szepesi püspök, és 1873-ban egri érsek. Ehhez hasonló emelkedést még nem láttak az emberek soha ! — Ilyen szédítő gyorsasággal csak Bonaparte Napoleon emelkedett.

Hogy lehet valakinek ekkora szerencséje? Ezen tűnődtek a papok és világiak. És nem tudták, hogy Samassa Józsefet ez a nagy szerencse jobban megilleti mint akárkit. — És mert nem tudták, megnyugodtak abban, hogy Deák Ferencz és Horváth Mihály protectiója akarta azt. —

Samassa József, akit

.............már szinte elfeledtek, mondja a

sze

rző, egyszerre megint magára vonta a nemzet figyelmét. Mert ö, a ki eltemette Deák Ferencz holttestét, tiltakozott az ellen, hogy Deák szellemét is eltemessék. És az emberek, a kik eddig nem tudták megérteni, hogy miért emelte fel Deák Ferencz Samassa Józsefet az egri érseki székbe, most egyszerre kezdték megérteni. Mert az egri érsek nemcsak jó hazafi; hanem egyszersmind férfiú.

Az egri érsek bátor fellépése nemcsak a nemzetre volt nagy hatással, hanem meglepte az udvart is; mert Bécsben ilyen dologra nincsenek elkészülve soha. A nemzet tapsolt, de bizonyos körök piszegtek. És a kik a piszegök közé állottak, azokat siettek kitüntetésekkel halmozni el.

De Samassa nem olyan anyagból van gyúrva, hogy öt „lecz- kékkel“ oktatni lehessen. És alig telt el egy félév, a nemzet újra felismerte az egri érseket azon levelében, melyet Tr e fo r t hoz intézett. E levél hetekig tartó országos hatást tett; az egri érsek a magyar clerus egyik legkimagaslóbb alakja lett. Sőt népszerűsége túlszárnyalta, minden magyar főpap népszerűségét..............................................................................................................

És ma már, mikor az egri érsek a legnépszerűbb magyar főpap, és mikor a nemzet Eger főpapjának nemcsak férfias jellemét, hanem lánglelkét is megismerte, — ma talán nem lesz érdektelen megmutatni ama momentumokat, melyek épp oly jellemzők Samassa Józsefre mint a mily jellemzővé teszik páratlanul gyors emelkedését.

(Vége köv.)

Politikai hetiszemle.

Nehány hét óta szokatlan mozgalom van napirenden a pártok kebelében. Közeledik a képviselő választás. . . A kormánypárt előre látván, hogy a jövő képviselőválasztáson ha nem is marad kisebbségben, de 1 — 2 tuczat szavazattal megint összébb fog zsugorodni, az egyesült ellenzék soraiban keresett kárpótlást, s e végből Szapáry Gy. gr. már régebben felszólította a pártot, hogy tegyen le opositiójáról s egyesüljön a szabadelvű párttal. Erre a feleletet a képviselöbáz 16-iki ülésében megadta Szontag Pál (a gömöri), ki pártja nevében is határozottan kijelentette, hogy oly kormánynyal, mely bizalmat nem érdemel, sem ö, sem elvtársai nem egyesülhetnek. — Baj azonban, hogy az e. ellenzék, bár sűrűén folynak kebelébe a tanácskozások, máig sem tudott megállapodásra jutni, s újólag határozott programm nélkül várja be a döntő pillanatot. Annál nagyobb bizalommsl tekint a jövőbe a függ. párt, mely biztosan számát arra, hegy sorai a legközelebbi képviselőválasztáson meg fognak erősödni, mi nem lesz csoda, ha közügyeink mai siralmas állapotát s a mind általánosabbá váló elégedetlenséget tekintjük.

A franczia kormány-válság, melyről a táviratok 10- ikén értesítették a világot, 36 óra alatt véget ért, s ma Ferryék újra vezetik a többféle nehézséggel küzdő köztársaság ügyeit. A Ferry-miniszteriumot a lemondásra a kamarának a napirend fölött való azon határozata bírta, mely szerint a magistraturákra vonatkozó törvény előbb volt tárgyalandó az oktatásügyi törvénynél. Ferry határozottan ragaszkodott az oktatásügyi törvény elsőbbségéhez s mikor a kamara leszavazta, beadta lemondását. Grévy és Gambetta törekvéseinek sikerült a Ferry-miniszteriumot kormányon tartani, s a kamara is bizalmat szavazott a kormánynak a 11-ikén tartott ülésben. Ez alkalommal egy ritka eset fordúlt elő a parlamentben. Baudry d’ Ásson, ki 9-ikén, botrányos magaviseleté miatt, a kamarából ideiglenesen kizáratott, daczára ennek és a ház szabályok világos rendeletének, 11-ikén megjelent ott s elfoglalta helyét. Miután pedig az elnök ismételt felszólításaira sem akart távozni : Gambetta felfüggesztette az ülést, kiürittette a karzatokat és a renitens képviselőt katonákkal kivitette a teremből és elzáratta a palais Baurbon e czélra rendelt szobájába, honnan azonban már másnap szabadon bocsájtották.

Gladstonenak a lord-mayor beiktatási ünnepélyén mondott beszédével sokat foglalkoztak a múlt hét végén a lapok. Gladstone beszélt az írországi szomorú állapotokról, melyeknek orvoslása végett nagyobb felhatalmazást akar kérni a parlamenttől; beszélt továbbá a külügyi politikáról, melyet most már nem lát olyan bonyolodott- nak (?), mint volt az conservativ-cabinet ideje alatt. A görög határkérdésről hallgatott, de a dulcignoi ügyre vonatkozólag a szultán megnyugtató táviratait olvasta fel a közönségnek.

Görögországból a pénzvilágot erősen fenyegető távirat érkezett 16-ikán. E távirat szerint a görög kormány a hatalmakhoz intézendő új köriratot készít, melyben utalva szomorú pénzügyi helyzetére, kimondja, hogy ha még tovább kell várnia, a banque- route kikerülhetetlen.

Dulcigno átadásának Ugye nem fog oly hirtelen és simán lefolyni, mint a szultánnak Gladstonehoz intézett táviratai után várni lehetett. Dervis pasa nem szándékozik előbb átadni Dulcignot, míg egyrészről elégtételt nem nyer azon kegyetlenségekért, melyeket a türelmetlen montenegróiak a határos mohemedán és keresztény albánokon elkövettek, másrészről pedig mig a kétes határokat Montenegró és Albánia között a legnagyobb pontossággal meg nem határozzák. Egy Castelnuovóból érkezett távirat legújabban arról értesít, hogy az albánok agyon lőtték azt a török hivatalnokot, ki a kiegyezési föltételeket kihirdette.