Eger - hetilap, 1880

1880-10-21 / 43. szám

340

— Le sem feküdt; — volt a felelet.

— Kérem jelentsen be, én vagyok a kormánybiztos.

A tábornok elibe vezettek, — s először láttam azon embert, ki éltemre oly nagy befolyással volt, kit az események folytán a bálványozásig megszerettem, kinek nagysága eltölté lelkemet, kit még most is az imádásig becsülök, — s ki az egész hadjárat a- latt pártfogóm, — apám volt.

Az első benyomás, melyet Bem tábornok rám tett, kellemetlen volt. Előttem állt egy igénytelen kinézésű kis bomonculus, pisze orrával, duzzadt ajkaival, nyírott bajuszszal, szakáliát több nap óta ott felejtette a borotva — öltözete bosszú szürke köpe- nyeg, lengyel-zsidósan szabva, — arczának jobb felén egy csak most hegedni kezdett seb, — habozó, sántikáló lépésekkel elömbe tántorgott, s rikácsoló hangon kérdé:

— Wer sind Sie? — was sind Sie? — und warum sind Sie ?

Kicsoda ön? micsoda ön? és miért van ön? — Ezen előzékeny szavakkal fogadott engemet leendő tábornokom.

Első pillanatra nem tudtam mit felelni, — de villámgyorsasággal megfutá agyamat helyzetünk nehézsége, a fegyelmezetlenség s viszály, mely seregünkben fekélyként elterjedt, s összeszedvén ékesszólásomat, az öreg urnák elszavallám :

Én, tábornok ur ! a kövárvidéki főkapitány és kormánybiztos vagyok, — nevem T. S. s azért vagyok, hogy az ön rendeletéit teljesítsem s mások által is teljesíttessem, — mert meg vagyok győződve, hogy itt parancsolni, s feltétlenül engedelmeskedni kell!

Az öreg ur rám mosolygott. — De sokszor láttam hadjáratunk alatt e mosolyt, mely nem annyira ajkain, mint inkább szemeiben tűnt fel!

— Nekem a sereget kell megszemlélnem, — mikor láthatom önt ?

— Ha megengedi, a tábornok úrral maradok.

Az öreg úr újra rám mosolygott, s kezét nyujtá.

A szathmári nagy piaczon fel volt állítva seregünk, úgymint:

A 4-ik bonvédzászlóalj, (Me szén a.)

3. század Sándor-gyalog, (Keller).

Bécsi légió. (Auersperg).

Szathmári önkénytes lovasság, (Maróthy).

I. osztály Koburg-buszár, (Sulyok.)

1 század Vilmos-buszár, (Zsurmay).

2 század szathmári gyalog, (Jeney); és

1 üteg batfontos ágyú, (Böhm).

A tábornok azon előszeretetnél fogva, melylyel az ágyuk iránt viseltetett, a vezénylő tiszt (Zsurmay) jelentését be sem várva, egyenesen az ágyuknak tartott.

Zsurmay jelentését lengyelül tévé, de az öreg mintha semmit sem hallana, csakis ágyúira forditá minden figyelmét; rendben és egyenként megtapogtva vizsgáld azokat, s mindenik ágyúnak ki- nyittatá töltényes ládáit.

Még akkor nem ismertük az öreg úrnak azon tulágos szenvedélyét, melylyel ágyúi iráüt viseltetett, s igen furcsán tűnt fel előttünk ezen ba ttéria-szépelgés.

Elvégezvén az ágyukkal, az emberekre került a sor.

Rendre szemlélte a csapatokat, s végezvén a szemlét, elléptette maga előtt a sereget, s mindnyájokat haza ereszté, csakis a nemzetőrök maradván fegyverben, azaz hogy lándzsában és kaszában.

Nagy volt a rémület nemzetőreink közt, — azt hitték, hogy őket küldi a pólyák generális a mészárszékre, megboszulni a déési hedzsarát.

Szemle után a vendéglő termében gyűlt össze az egész tisztikar, s midőn Zsurmay be akará mutatni a tiszteket egyenként a tábornoknak, az öreg úr összeránczosítá homlokát, arcza kellemetlen kifejezést ölte magára, hangja rikácsolóvá vált, s mindenki szeretett volna inkább másutt lenni, mint közelében.

— Hagyja a bemutatást, — lesz alkalmunk közelebbről megismerkedni, mert én az urakkal maradok. — Uraim ! a kormány engem e hadsereg teljhatalmú föparancsokává nevezett ki. Én önöktől feltétlen engedelmességet kérek, aki nem engedelmeskedik: agyon fogom lövetni. De én fogok tudni jutalmazni is! — A múltról nem beszélek. A parancsolatokat rögtön kiadatom. Elmehetnek!

Egymásra néztünk s kiindulánk.

Midőn az ajtónál valék, utánam kiáltott :

— Kormánybiztos úr, egy szóra! szíveskedjék lemenni a nemzetőrökhöz, szólítsa fel őket, hogy azok, kik maradni akarnak, álljanak he önkényteseknek a harcz végéig, a többieket eresz- sze haza. A csizmadia csak hadd csináljon csizmát, a szabó meg ruhát, a hadsereg számára. A népfelkeléssel csak akkor lehet valamit végrehajtani, ha lelkesülve van, de én úgy látom, ezeknek enthusiasm usát Déés lehütötte.

Elmondám az örseregnek az öreg úr ukázát, — öt perez alatt a vén pólyák generális a legnépszerűbb ember volt az örseregnél, — azonban majdnem az összes fiatalság felcsapott ön- kénytesnek, csakis az öregek és családosak mentek haza.

Gr. Teleki Sándor.

HIEFtTZÉE.

* A király ö felsége e hó 17-én indult sziléziai útjára s jelenleg Teschenben időz, hol nagy lelkesedéssel fogadtatott.

— Érsek ur ö nmga arczképe leleplezésének múlt hó 30. ünnepélye a következő szép mozzanatban nyert folytatást. Mint irtuk, az ünnepély alkalmával egyhangúlag elhatároztatott a Zalár József megyei főjegyző által tartott emlékbeszéd kinyomatása s a közönség közti kiosztása. E beszéd díszpéldányát ékes selyemboriték- ban f. hó 14-én délelőtt a városi tanács, élén Tavasy Antal polgármesterrel, ünnepélyesen nyujtá át ö excellentiájának. A polgár- mester üdvözlő szavaira, melyekkel a szept. 30-án történteket előadva, a városnak ö excja iránti tiszteletteljes ragaszkodását s háláját melegen tolmácsolá, s a város iránt mindenkor tanúsított jóindulatát s nemeslelküségét, lelkes üdvkivánatok mellett, továbbra is kikéré, ö excellentiája meghatottan mondott köszönetét körülbelül ekkép szólva: „Életem lefolyt szakában van egy időpont, melynek emlékét drága ereklyeként féltékenyen őrzöm lelkemben; s ez ama magasztos mozzanat, midőn szabad polgárok ismételt bizalma a haza érdekeinek védelmét reám is bizta. Éhhez ikertestvérül csatlakozik e nemes város kitüntető jósága, melylyel bennem a kötelesség- teljesítés becsületes igyekezetét nyilvános elismerése ünnepélyes tanúsága által támogatja. Embert a földön ennél szebb jutalom nem érhet; mellette elhalaványul minden egyéb, bármily ragyogó kitüntetés, mely különben is oly könnyen lehet az emberi gyarlóság megtévedésének eszköze. A nemes város fenbecsü tanúsága támaszom lesz a küzdelmek napjaiban, mik ránk nehezedhetnek, s tettre gyújtó ösztön, ha elcsüggeszthetne a munka. Fogadják érte őszinte hálámat s köszönetemet; s engedjék ismételnem az ékesnyelvii szónok emlékbeszédének eme fogadásszerü végszavait: „tegyünk fogadást,

hogy mindenkoron, a haza jó és rossz napjaiban . . . mindig híven s mindig egyenlő buzgósággal teljesítjük hazafiui köteleségeinket!“ — s engedjék hozzá tennem, hogy ha e kötelesség teljesítés miatt félreismertetnek s rágalmaztalak, mi a nyilvános politikai élettől, mint csekélységemre nézve is tapasztalom, elválaszthatatlan: el ne csüggedjenek, s jussanak eszökbe egyik neves publicistánk eme szép szavai: „Ha azt kívánnám önöknek, hogy soha félre ne ismertessenek, s ne rágalmaztassanak, lehetetlent kívánnék. De ez mit- sem tesz. Nyúljanak kebleikbe s érezni fogják, hogy a haza és szabadság drágább kincs, semhogy érettök azokat nem lehetne, nem kellene elszenvedni; s ki ezek miatt riadna vissza útjáról, az hazáját és a szabadságot sohasem szerette!“ Fogadják ismételve lelkem mélyéből jövő köszönetemet s legyenek annak szives tolmácsai, azon szivem vérével táplált elhatározásom s Ígéretem mellett, hogy e város iránti szeretetem, szellemi s anyagi érdekeinek előmozdítására irányzott odaadó törekvésem csak életem utolsó leheletével szűnik meg.“ — A küldöltség éljenzéssel fogadta a felvillanyzó beszédet s egyenkinti kézszoritásokkal vált meg a nemes leereszkedésü, szívélyes föpáptól.

* A Bem-ünnepély. Marosvásárhelyt e hó 17-én leplezték le az erdélyi harezok oroszlánjának szobrát. Erdély kitűnőségei, a lengyel ifjúság küldöttsége, több honvédegylet s mintegy 15 ezer főnyi néptömeg jelenlétében. A szobrot körülvevő rácsozaton belől 12 fehérruhás leány, a küldöttségek koszorút átadó tagjai, a szobor-bizottság tagjai és Huszár Adolf, a szobor megteremtője, állottak. A hazafias ünnepélyt Borosnyai Pál orsz. képviselő beszéde nyitotta meg, mely után a városok és küldöttségek tették le koszorúikat (szám szerint 47-et) a szobor talapzatára. Ezután Szász Károly gyönyörű ódáját olvasta fel egetverö taps és éljenzés között. Erre Bereczky S. orsz. képviselő a szobor történetét adta elő s végül zárbeszédet mondott, melyben Bemet mint szabadsághöst dicsöité. Az ünnepélyt négyszáz terítékű banquet zárta be.

— A Bem-lakoma. A magyar szabadságharcz regeszerii hősének, Bem Józsefnek emlékére, marosvásárhelyi szobrának lelep-