Eger - hetilap, 1880
1880-10-21 / 43. szám
338 partot megerősíti, kimondatott. Ezen felebbezési ügy a patak rendezésére való tekintettel, a részletes helyszinrajzon barna vonalakkal kijelölt irány fentebbi megállapítása folytán elintézést nyert, e szerint tehát az iskola-épületet a mederszabályozás szempontjából nem szükséges levágni. Az alantabb fekvő barátok-hidjának ferde elhelyezése némileg akadályt képez ugyan a viz szabad lefolyásában, de mivel a megfelelő uj áthelyezés sok költséggel járna s a hid méretei jól megközelítik a szabványos méreteket, az áthelyezést nem kívánom. Az átelleni parterösités azonban — miután ez szükséges — a felfolyamodó hitközség által létesítendő, s ehhez képest a megye közönsége idézett 352. sz. határozatának csakis azon részét tartom fenn, a mely ezen parterösités létesítését az izraelita hitközség terhéül mondja ki. Amennyiben továbbá ezen 352. számú határozata szerint a kérdéses iskolaépület mint iskolaépület tulajdonképen még mindez ideig nincs engedélyezve, ezen engedélyezési kérdésre nézve az Egerpatak szabályozási ügyétől függetlenül külön tárgyalás indítandó meg, 8 az engedélyezési kérdés külön és szabályszerüleg leszen elintézendő. — 6) Jancsó Gusztáv és neje a városi határozat 11-ik pontja ellen felebbéznek, a mely pontban az rendeltetik, hogy a „Lötyögő'1 zúgónál lévő káptalani kerttől be egészen az Érsek-kertig a patak mindkét oldalán az eredeti terv szerint szabályozandó. Amennyiben pedig tőlük mégis terület és épület foglaltatnék el, azt kárpótolni kérik. Ezen felfolyamodási kérdés is megoldást nyert a szabályozási vonal fentebbi megállapítása s a kárpótlási kérdésnek a 3) alatti felfolyamodvány ügyével lett eldöntése által. — 7) Egerváros a megye közönsége határozatának azon részét fellebbezi, melyben a Csá- kó-hid kibővítésére köteleztetik. — Azon alapon kéri a határozat megváltoztatását, hogy e hid nem a város, hanem a káptalan tulajdona. — Miután e hid nyílása közel 10 méter széles és csak rendkívüli nagy áradáskor okozna oly duzzadást, mely a szomszéd földekre ugyan kevés ideig kiöntene, de magának a városnak kárt nem okozna, ennélfogva a hid kiszélesítése nem tartozik a sürgős és lényeges teendők közé, s az egyelőre elmaradhat, mihez képest a megye közönsége határozatának vonatkozó részét is feloldandó- nak találtam. — Ezekről a megye közönségét a közlemények alatti vissza küldése mellett azzal értesítem, hogy magának a patak medrének szabályozását a zárgátra nézve elrendelt vizsgálat és felvétel beérkezéséig nem szükséges függőben tartani, 8 az a fentebbiek értelmében haladék nélkül meginditható. — A mint az érintett vizsgálat eredménye elém terjesztetik, a zárgátra nézve is haladéktalanul közlendem elhatározásomat. Végre értesítem a megye közönségét, hogy eme többször említett vizsgálattal a szolnoki m. kir. folyammérnöki hivatalt bíztam meg, ha tehát ez a leküldött tervezet megtekintését szükségelné, az neki rövid használatára bocsátandó, — Budapesten 1880. September 30-án a minister helyett: Hieronymi Károly m. k. 10017/a. 880. Jelen miniszteri leirat másolatban tudomás és további eljárás végett Eger város polgármesterének az iratok kapcsában kiadatik. Kelt Egerben, 1880. oct. 5-én. Isaák László, m. k. alispán. A magyarországi jogtanodák kérdéséhez. Különös tekintettel a fennálló jogakademiákra s a tervezett egyetemekre. Ezen czím alatt jelent meg Egerben az érs. lyc. nyomdában „a felsőbb tanügy egy barátjától“ egy 44 oldalra terjedő röpirat, mely a czimében foglalt legújabban fölvetett kérdéssel alaposan s szakavatottsággal foglalkozik. E becses füzet szerzője czélúl tűzte ki magának mindazon czélzatos gyanúsításokat s rosszakaratú ráfogásokat, melyek újabban a jogakademiák ellen, minden méltányos kivétel nélkül, felhangza- nak, komoly érveléssel megczáfolni s egyúttal kimutatni, hogy a jogakademiák ma jobban megfelelnek czéljuknak, mint az 1874-iki szervezés előtt, s culturalis szükségletet pótolnak hazánk különféle vidékein. S ki e füzetet olvasta, kénytelen lesz beismerni, hogy a szerző czélt ért; mert felhozott érvei tényeken alapulván, a czáfo- latot teljesen kizárják. Lássuk ez irat rövid tartalmát, A szerző bevezető soraiban elitéli azon meddő experimen- tatiokat, melyek az utóbbi időkben a jogi tanintézetekre nehezedtek, 8 a kormány eljárását, hogy nem akarja bevárni 1874-ben s azóta tett intézkedéseinek több évi eredményét, melyből az ügy javulása- vagy rosszabbulására nézve alapos következtetést vonhatna, hanem, mintha csak mindezen intézkedéseit maga is helyteleneknek tartaná, ezeket ismét újakkal akarja felváltani, s e végből oly tervekkel foglalkozik, melyeket a felsőbb tanügy s zempontjából helyeselni nem lehet. Felemlíti, hogy az 1878-ban az egyetemek és jogakademiák reformja érdekében tartott értekezleten csak az tűnt ki, hogy a jogakademiákon a joghallgatók száma fogy, a miért aztán a tanácskozmauy némely tagjai a jogakademiák számát leszállíttatni kívánták; jóllehet azokon az a „kevés jogász“ rendszerint látogatja az előadásokat, s így a jogakademiai előadásokon annyi vagy nem sokkal kevesebb hallgató van jelen, mint az egyetemeken a sokszorta több beirt jogász közül szokott jelen lenni. Továbbá ezzel kapcsolatban igen helyesen utal azon ellenmondásra, melybe a közoktatási miniszter úr bonyolódott, midőn a királyi felséghez intézett felterjesztésében a jogakademiákat elitéli s egy harmadik egyetem felállításának szükségességet azzal indokolja, hogy a budapesti egyetemen oly túltömöttség van, hogy a túlságosan sok hallgató miatt ezen egyetem üdvös működése majdnem lehetetlenné van téve. Tehát amott baj a jogászok csekély száma, emitt meg baj azok túlságos nagy száma. A szerző ezután áttér azon leiratra, melyet a közoktatásügyi minisztérium a kath. joglyceumok és a prot. jogi collegiumok megszüntetése tárgyában ezek kegyuraihoz intézett, melyben a miniszter a többi közt panaszolja, hogy a jogakademiák sok ifjút vonnak el más pályáktól, tehát a jogakademiai hallgatók előbb csekélylett számát most már sokallja! A miniszter úr gondolkodás- módjáról és következetességéről tanúskodik az is, hogy míg az említett leiratban az akadémiákat azzal kicsinyíti, bogy nem állanak az egyetem színvonalán, addig a 3. egyetem tárgyában ö felségéhez intézett telterjesztésben az első hazai (a budapesti) egyetem állapotát a legsötétebb színben tünteti fel annak bebizonyítására, hogy egy 8. állami egyetemre van szükség. Helyesen veti fel a szerző azt a kérdést, hogy ezek után a miniszter úr honnan akarja az új egyetemhez a tanerőket venni? Az akadémiákról? Hiszen ezzel azt bizonyítaná, hogy az akadémiákon az egyetemre is alkalmas tanerők vannak. Vagy másünnet, (talán a külföldről) ? Ez megint arról tanúskodik, hogy az elégséges tanerők hiánya daczára tervez új egyetemet! Azért valóban elismerésre méltó a fejedelem azon kitűnő tapintata, melylyel a 3. állami egyetem tárgyában hozzá intézett felterjesztésre a minisztériumot az ügy további tanulmányozása ra utasította. A szerző igen czélszerüen a miniszteri iratok- és a sajtóban vitatott kérdésekre osztván fel további fejtegetéseinek anyagát, az elsőben igen helyesen hangsúlyozza, hogy a jó közoktatási rendszernek s különösen a jog- és államtudományi szervezetnek bizonyos stabilitással kell bírnia; a 2-ikban kimutatja, hogy a vidéki jogtanodák culturalis szükségletet képeztek és fognak képezni mindaddig, míg az állam, mostani zavart pénzügyi helyzete miatt, felé- nyire sem képes kitölteni azon hézagot, mely az említett tanodák eltörlésével elöállana; továbbá, hogy különösen a felekezeti jogtanintézeteket a kormány meg sem szüntetheti; mert ezek fennállását törvények biztosítják, igy az egri és pécsi kát joglyceumok az 1741: 44 és 1836: 24 t. czikkek védpaizsa alatt állanak. Nagyon igaz, mit a szerző mond, hogy felekezeti és a kath. alapokból fentartott állami jogakademiák sorsa alkotmányunkkal közös viszontagságon ment át. Valahányszor az absolutismus nehezedett hazánkra, a kormányok ezen tanintézeteket, mint a tudományok mellett a hazafias szellemnek is terjesztőit, bezáratták, s csak az alkotmány visszaállításával nyittattak meg újra e tanintézetek. S ez nem utolsó érdeme a jogakademiáknak. A 4. kérdés arról szól: vájjon hazánkban túlságosan sokan adják-e magukat a jogi tanulmányokra ? A statistikai adatok ugyan azt tüntetik fel, hogy a 60- as évek óta a joghallgatók száma aránylag nagyobb volt mint a legtöbb államban, a helyzet azonban máris változott; mert ha pl. hazánk és Németország között, melyre hivatkozni szokás, teszünk összehasonlítást, nálunk a joghallgatók száma és a lakosság száma között ugyanazt az arányt fogjuk találni mint Németországban. Nem kell tehát magnnknak rémképeket alkotnunk joghallgatóink túlságos nagy számáról ; mert nemcsak magánjogi rendezetlen viszonyaink, hanem főleg kilátásban levő közjogi rendezkedésünk is, egyelőre megkívánják, hogy ifjaink közül többen készüljenek a jogi pályára, mint a már rendezettebb állapotban levő nemzeteknél. (Vége köv.)
