Eger - hetilap, 1880
1880-10-07 / 41. szám
323 a honnan czikkiró 1864-ben Fehérmegye községei részére hivatalos kiküldetetése folytán ültetésre 14,000 db. eperfát vásárolt. Szükséges lenne továbbá, bogy a községi faiskolákban is e czélra eper- és más nemesebb fajú gyümölcsfák tenyésztenének, mi a községeknek, a nyomasztó közterhek korában, nem épen megvetendő pénzforrásúi szolgálhatna. Az ily általánosan felkarolandó fatenyésztés, oltogatás, ápol- gatás a köznépben, ha rögtön nem is, de idővel bizonyára azon morális hatást idézné elő, hogy megtanulván ismerni a fának gonddal járó tenyésztését, annál kevésbbé lenne hajlandó mások nagy fáradsággal nevelt fáinak elorozására, vagy elrongálására; föképen, ha a fatenyésztésre s oltogatásra való szoktatás, a faiskolában, vagy az iskola közelében, külön kerített kertecskében, már az iskolás növendékeknél kezdetnék meg; kik aztán férfikorukban is, a fatenyésztéssel való foglalkozásban kedvet találnának, ny követésre méltó élő példát találtam a barsmegyei Zsemlér helységnek iskolás növendékeinél, kiket V. S. nemes keblű plébánosuk, jelenleg pozsonyi kanonok ur, az ezen ügy iránt való vonzalomból, személyesen oktatott a nemesebb fajú gyümölcsfák oltására, lévén e czélra a templom közelében egy erre alkalmas elkülönített tér. Hiszen tudjuk: „Verba movent, exempla trahunt.“ — Miután pedig sajnosán tapasztaljuk, hogy az utak mellékeire gonddal, fáradsággal ültetett fákat, a marha és pásztorok pusztítják el többnyire, köteleztessenek az ültetők minden fát erős karókkal körülvenni, s befonni. Azonfelül szigorú büntetés kiszabása mellett figyelmeztessenek minden vasárnap a községek lakói, hogy a fák rongálásától óvakodjanak. Továbbá hagyassák meg a határ- csőszöknek, éjjeli öröknek s az országutakon foglalkozó s megyei szolgálatban lévő u. n. kátyúsok vagy utkaparóknak a szoros felügyelet, s a ki ily farongálót tetten kapna s feljelentene, jutalmaztassák meg; a vétkesek pedig, pénzbírsággal, vagy egyéb büntetéssel fenyitettessenek. Az igy befolyandó pénzbüntetések fordittat- nának fák vételére vagy azok fentartási költségeire, s a fapuszti- tókat feladóknak jutalmazására. A szigorú tilalomnak köztudomásra hozására s folytonos intésül pedig czélszerünek találnám, hogy az utak mellett sűrűbben tilalom-táblák is állitatnáunak fel. A főfelügyelettel az ut melléki fa-ültetvények felett az utbiz- tosok bízathatnának meg, kik különben is, hivatásuknál fogva, kötelesek a járásukban levő utakat beutazni, megvizsgálni, azon alkalommal a fákat is vizsgálatuk tárgyává tehetnék, s ha hibát, kárt találnának, azonnal az illető község elöljáróságánál a nyomozást is megejthetnék, magától értetődvén, hogy a fák számáról, állapotáról jegyzőkönyvet kellene vezetni, mind a községnek, mind pedig a felügyelőknek, melyek negyedévenkint a megyei főmérnökségnek vagy járási szolgabirónak terjesztetnének be átvizsgálás végett. (Vége köv.) Ivánszky János. A hevesmegyei honvéd-egylet választmánya által 1880. szept. hó 30-kán Egerben tartott ülés j egyzőkönyének kivonata. Az elnök jelenti, hogy a juliushó 9-ki ülésből kiküldött bizottságnak ez ülésre kitűzött jelentését nem matathatja be, azon oknál fogva, mert a bizottság elnöke, sok dolga miatt, nem készíthette azt el; határoztatott, hogy Tilkóvszky Fridolin bajtárs kérje vissza a bizottság elnökétől e kiküldetésére vonatkozó iratokat, s a bizottság 2 tagjával egyetértve tegyen ez érdemben jelentést. — A kápolnai honvéd-emlékszobor előtt felállított kereszt költségeiről a számadás, azon körülmény miatt, hogy annak némely okmánya az időközben elhalt kápolnai plébános hagyatéki irataiból nem volt megszerezhető, még ma sem lévén felmutatható, a számadó utasit- tatott, hogy számadását más úton és módon szerelje fel ésterjeszszeelö. — Felolvastatott a marosszéki és marosvasárhelyi Bem-szobor-bi- zottmány meghívása, melyben a f. évi októberhó 17-én Maros-Vá- sárbelyt tartandó szobor-lelepzési ünnepélyen való képviseltetésre hivja fel az egyletet. Annak tolmácsolásával, hogy ha bár szívben és lélekben együtt érez a hevesmegyei honvéd-egylet szabadságharczunk e hősének emlékénél az ott megjelenendő bajtársakkal, a vidékünkön megkezdett szüret s a nagy távolság miatt még sem képviseltetheti magát az ünnepélyen, a melyen megjelenendő bajtársakat az egylet szívesen üdvözli : — a jegyző bízatott meg. — Az elnök előterjeszti az 1848/9-ki honvéd-egyletek orsz. központi választmányának 1880-iki jegyzőkönyveit, felemlitvén, hogy a jegyzőkönyvek egyikéhen február hó 5-én 10 sz. alatt a hevesmegyei honvéd egyletre nézve Romátka Lajos botrányos magaviseleté s a honvéd menházból megszökése folytán ez foglaltatik: „Sajnálattal veszi tudomásul a közp. bizottság, hogy az egri h. egylet ily romlott erkölcsű egyént ajánlatára méltatott, ki több rendbeli büntettek után megszökött, és a magával vitt fehérnemű- és öltözékekkel a menházat megkárosította.“ A választmány megilletödéssel fogadta e kíméletlen kifejezést, s megbízta az elnököt s jegyzőt úgy e fölött való sérelmének kifejezésére, mint az illető jegyzőkönyvben reá nézve sérelmesnek talált kifejezések illetékes helyen történendő visz- szavonatására. — A szabadság-harcz 13 vértanúja halálának évfordulóján, vagyis, f. é. október 6-án a minorita-szerzet templomában d. e. 10 órakor tartandó gyászmisére vonatkozó falragaszok nyo- matása,'- s az ünnepélyesség rendezésével az egyleti pénztárnok bízatott meg. Kelt mint fent, kiadta: Herczeg Ignácz, egyleti jegyző. Politikai hetiszemle. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, a képviselöház okt. 4-iki ülésben adta elő exposéját, melylyel politikai napilapjaink behatólag foglalkoznak. A pénzügyminiszter beszédének leginkább azon része kellett nagyobb figyelmet, melyben az államjavak eladásáról s vasutasról szól, valamint azon végpassusa is, melyben a kormánypárttal egy alapon álló ellenieket a szélsőségek terjedése, ellenében összetartásra hívta fel. Az exposéra, valamint az ugyanezen alkalommal benyújtott 1881-iki költségvetésre, melyek együt- vé pénzügyi helyzetünknek meglehetősen tiszta képét adják, vissza fogunk térni. Az albán-monteuegrói ügyet diplomatáink annyira összebonyolitották, hogy most már maguk sem tudják, mit csináljanak. Az egyesült hajóhadnak a m. szerdára kitűzött actiója abbamaradt, miután a porta újabb batáridőt kért, s ez alatt az ügy békés megoldását czélzó javaslat előterjesztését ígérte, mely azonban máig sem közöltetett a hatalmakkal. A hatalmak a porta magatartásával szemben nem tndnak megállapodásra jutni s e körülményt a porta nagyon ügyesen ki tudja zsákmányolni. Hogy mi történik ezután? erre nézve a legellentétesebb híreket olvassuk. Bécsböl távirják, hogy az angol cabinet igen komoly rendszabályok fölött értekezik a szárazföldi hatalmakkal; Gravozá- b ó 1: hogy Seymour altengernagy Csettinyébe utazott, hogy a Montenegro által Dulcigno ellen megkezdendő hadműveletek fölött értekezzék Nikita fejedelemmel; Konstantinápolyból, hogy Riza pasa parancsot hapott volna, hogy 4000 emberrel Dulcignoba menjen és adja át a várost a montenegróiaknak ; Rómából pedig: hogy a porta és a nagyhatalmak bizonyosan megállapodásra fognak jutni egymással. Dulcigno átadása meg fog történni, ha elmarad a tüntetés és a scutarii tó keleti partján a status quo alapján rendez- tetik a határ s a montenegrói kérdés teljes szabályozása későbbre marad. A hatalmak ezenkívül két hónap határidőt adnak a portának a görög kérdés szabályozására és három hónapot az örményországi reformok végrehajtására. Meglátjuk melyik lesz igaz! Párisból azt az érdekes hirt közlik, hogy or o s z-fran ez ia- olasz szövetség van készülőben, s ezt onnan következtetik, mert Gambetta Olaszországban időz — titokban, Girardin pedig fényes dinert adott, melyen Konstantin herczeg is részt vett. Irland ban egyre szaporodnak az agrárius kihágások és az izgatás is folyton elkeseredettebbé válik. Parnelt, a mozgalom egyik hőse, legutóbbi beszédében elmondotta, hogy az irlandiak ezelőtt kétszáz évvel elrabolt földjeikért harczolnak, és ö meg van győződve, hogy rövig idő alatt vissza fogják kapni e földjeiket. A mostani birtokosoknak nincs birtok-joguk, ha csak a rablás és csalás nem nevezhető annak. Londonból távirják: Az angol kormány elhatározta, hogy a jövő télen nagy sereggel fogja megszállva tartani Kandahárt. T -A. IE3 C 2H A magyar ifjakhoz. Fájón rezzen a húr, búsan szól az ének, Hanyatlását látom Árpád nemzetének. Oh, mint fáj az nékem, az a seb úgy éget, Hogy nem tudom nagynak, dicsőnek e népet. Szép időket éltünk, hírünk szólt világra, S a magyar nagyságát egy világ csodálta, S mivé lett a magyar?! — Hej, leszállóit napja, Ősök nagy tetteit meseszóban hallja . . . *
