Eger - hetilap, 1880
1880-10-07 / 41. szám
XIX. év-folyam. 41. szám. 1880. október 7-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyeeum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr.) Községeink háztartása. Községeink háztartása és fioancziája méltó utáuzata az állam háztartása- és — financziájának. Az egyik olyan rendezetlen, mint a másik. Az egyik is abból él, a miből a másik. Adós- ságcsinálából ! Semiramist tudvalevőleg a galambok nevelték fel, (maga a Semiramis szó assyr nyelven galambot is jelent) és galamb alakjában is szállott át a más világba! Nos, községeinket is, ha az adósságokon akarják nagygyá nevelni, aligha nem azok viszik el abba a világba, a hol a háztartásról nem sok disputáim való lesz ! Hogy hová vezet ez az örökös adósságcsinálás, ennek kiszámításához — semmiféle logarytbmus nem kívántatik. Egy szemernyi logika megfejti azt. A községi közköltség fedezéséről szóló 1871. évi XVIII. t. ez. 12. és az 1876. évi V. t. ez. 34. §-ai szerint meg van engedve, hogy a községek szükségletei, ha ezek a törzsvagyonuk jövedelmeiből s a hozadék-adókból ki nem kerülnének, p ó t a d ó k által fedeztessenek. Ez engedély talizmánnak látszott. Azt hittük, hogy ez intézkedés által községeink megmenthetik magukat a vagyoni bukástól. — S mit látunk ? Községeink törzsvagyona nem szaporodik, de szükségletei, adósságai, kölcsönei, kétes eredményű hitelműveletei már túllépték a határt. Pedig a törvény engedte „pótadóztatás“ kedvezményét ugyancsak gyakorolják. Községi adórendszerünk javítása elodázhatatlan követelménye a józan közigazgatás elvének. Nézetünk szerint egyrészről a községi adók tárgyainak helyes felismerése, s másrészről a községi önadóztatás rendszerének gyökeres átváltoztatása szolgálhat e tekintetben gyógyszerül. „Az adórendszer az önkormányzatban“ — ez. múltkori czikkünkben utalva a tényre, hogy hazánk adózó polgárai még mindig sok oly adót fizetnek, melyek sem személyi, sem községi érdeken nem nyugszanak és felhozván erre például az úrbéri kárpótlás fedezésére szolgáló adót, melyet még oly iparosoknak is fizetni kell, kiknek soha jobbágytelkük nem volt, — örvendetesnek neveztük a mozgalmat, mely arra irányul, hogy a községi adórendszer a jövedelmi adózás rendszere legyen. Mert a községi adó tárgyát illetőleg vagy elfogadjuk az elvet, mit különösen Schultz („Staats und Gemeindesteuern“ Berlin. 1869 czimü müvében) ajánl, hogy t. i. a községi adót csak az ingatlanra kellene vetni; — vagy ez elvet háttérbe szorítjuk, azon szerintünk egyedül helyes nézettel, melynek különösen Held ád („Die Einkommensteuer“ Bonn. 1872. czimü müvében) bővebb kifejtést, s mely abból áll, hogy a községi adóztatás, a hozadék-adók teljes kizárásával, a jövedelemadónak elve szerint volna szabályozandó ! A községi kiadások nemcsak az ingatlanok birtokosainak, de minden községi tagnak érdekében tétetnek. Az egészségügy, a piaezi rendőrség, a közbiztonság, a világítás stb. stb. szabályozását nemcsak a ház- és a földbirtokosok, de valamennyi lakója a községnek élvezi. Nem lehet feladata egy hirlapi czikknek e kérdés bővebb fejtegetése. Mi csak azon véleményünknek kijelentésére szorítkozunk e helyen, hogy a sokat hangoztatott állami adórendszer javitását ne is vegyük addig czélba, mig — a mi mindennél -legfontosabb — községeink adórendszerét nem reformáltuk. A mostani, sok községben divó rendszertelenség szüli aztán azon valóban botrányos helyzetet, hogy például vannak kisebb vidéki községek, hol alig található fel a községi vagyon pontos leltározása, hol a gazdászati statútumoknak sem czélját, sem nagy fontosságát nem ismervén, azokat létrehozni feleslegesnek találják, és ahol, mi bizonyára a legb oszantóbb, a községi képviselet, csakhogy féltékenyen Őrzött népszerűsége csorbát ne szenvedjen, a község nagy kárára a lakosság kötelezett szolgáltatásait igénybe sem veszi. Ám lelkesedjék e helyzetért az, ki a hindu közmondást tartja: „Jobb aludni, mint ébren lenni,“ — de mi, kik hazafias kötelességünknek tartjuk éber figyelemmel kisérni községeink javára ezélzó minden legkisebb tervet is, — mi az ily helyzetet tarthatatlannak és közigazgatásunk organismusábanfekélynek tartjuk! Dr. Fenyvessy Ferencz. Teendőink borászatunk emelése érdekében. Miklós Gyula orsz. képviselő és borászati kormánybiztos a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez, szerzett tapasztalatairól, terjedelmes jelentést njujtott be, melyben szőlősgazdáink szomorú helyzetét s a bortermelés körül uralkodó bajokat ecseteli s javaslatokat tesz ezek orvoslására. E figyelemre méltó jelentés fontosabb részeit kivonatban közöljük: A szőlőbirtokos, nem lévén kellőleg tájékozva földtalajának minősége felöl, külföldi szölöfajok erőltetett tenyésztése által tetemes költséggel terhelte borgazdaságát, s jelenleg azon helyzetbe jutott, hogy sem eddigi vevőit kielégíteni nem képes, sem külföldi faj-borai a vevők által nem részesittetnek kellő figyelemben, mivel az eredeti faj jellegével nem birnak. Ezen az országban felállítandó kísérleti állomások lennének hivatva segíteni, kijelölvén minden borvidéknek a talajához és fekvéséhez képést az alkalmasaknak bizonyult fajokat. A szölödézsma megváltásánál tapasztalt tájékozatlanság káros következményei szintén bénitólag hatnak ezen művelési ág fejlesztésére. Hathatós intézkedés által meg kell könnyíteni a vált- ságrészlet és kamatfizetések felszaporodott összegének törlesztését, miáltal számos vidéken a szőlőművelés végmegsemmisülését meg lehetne gátolni. Kívánatos, hogy ma már elégtelen régi törvényünk új, az ország minden borvidékének helyi viszonyaira figyelemmel levő hegyrendöri törvény nyel pótoltassák. Ennek végrehajtását pedig kívánatos egyes borvidékeken autonomicusan szervezendő szakközegekre bizni. E czélra hegyvidéki tanácsok lennének felál- litandók, melyek a szőlőművelés és borászat létérdekeire ügyelnének. *) *) Bizonyos, hogy nyomorult hegyrendőri viszonyaink állandó csapásként nehezednek a szőlősgazdákra, mely már-már tűrhetetlenné kezd
