Eger - hetilap, 1880
1880-01-29 / 5. szám
XIX. év-folyam. 5. szám. 1880. január 29-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 Negyed évre . 1 „ 30 r. Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekéit előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Felelős szerkesztő: JDx. IF’elsete Perencz. Főmunkatárs: X-iőxixicizfy János. A „sdilagwort^-ok a politikában. Mint a jégtábla alá szorult halak a levegő után: — úgy kapkodunk a politikában niég mindig a — „schlagwortok“ után! Pedig hát „sehlagwort“-okkal szorították le a jogot, az igazságot; schlagwort“-okkal szorították le egykor a —• szabadságot. Börne aligha nem erre czélozott, midőn mondá, hogy: „A zsarnokok napjainkban a legveszedelmesebb szabadság- hirdetők“! Voltak „seblagwort“-ok. melyek évtizedeken keresztül feltudták tartani csalárd uralmukat, s csak a Iegutóbhi idők józan felvilágosodása tette azzá, a mi különben kezdettől fogva vólt: — semmivé! Fájdalom, hogy még sok ilyen „schlagwort“ talál hálás fülekre nálunk. Maga a két leggyakrabban használt politikai jellegű műszó: „liberális“ és „conservati v“ mi más, mint politikai maneuverekre szánt ügyes — vaktöltés.! Hányán vannak nálunk „liberálisok“, kiknek talán mindegyike teljesen ellenkező módon definiálja álláspontját?! Hányán vannak „conservati vek“, kik aligha örömmel soroznák körükbe mindazokat, kik magukat „cons e rvati v“-ekuek nevezik! És még is a politikai antkropologia két nemre osztja politikusainkat: — liberálisokra és conservativekre! Hasonló maneuverekre szánt „schlagwort“a: „korszellem“ is! „Ezt követeli a korszellem“; „ez a korszellem ellensége“ stb. stb. ékes semmitmondások töltik be még mindig a politikai levegőt. Pedig hát jó volna egyszer s mindenkorra tisztába lennünk, mi az a kedves — korszellem. .?! Hogy volt, van s lesz idő, midőn egyes időszakokban egy és ugyanazon vágy s törekvés ellenálbatatlan erővel sodorja el az otrombaság dón Quixote- jait: — az bizonyításra nem sorúi! Ez a valódi — korszellem! De ki merné tagadni, hogy a napjaink* szájas tömegének hires „korszel lerne“, melyet világot ijeszteni folyton és folyton előrántanak érdekes világbolonditóink, — nem az a bizonyos satyr Phaedrusnál, ki tudvalevőleg hideget is, meleget is fújt egyszerre. ! ? Persze hogy a „k őrs zellem“-mel együtt jár a — „kala- d á s“, a P o 1 i t i c a nagy szótárának e legkedvesebb „s e h I a g- wort“-ja! Nérónak nem tettszett jobban Poppaea haja, melynek minden egyes szálát, mint tudva van, versekben éneklé meg, — mint napjaink politikus czízmadiáinak a drága talizmán — a „haladás“! Ott van ez mindig készen, mint hősök oldalán a kard. Vágnának is vele nagyokat, ha véletlenül nem volna e kard markolat nélkül, melylyel azok, kik minél erősebben sújtanak, annál mélyebben sebzik meg enmagukat! Hát még a — „közvélemény“?! A politikai szószátyárkodás közkedveltségti — schlagwortja! Baconak nincs igaza. Nem a „tudás a hatalom“, a — közvélemény az! Mióta Talleyrand elmondá magáról, bogy ö ismer valakit, „kinek több esze van, mint Napóleonnak, több mint Voltairenek, több mint valamennyi miniszternek, s ez a valaki a — közvélemény“: — azóta felszállott e hamis váltó értéke. Forgatja, girálja, telepíti és elfogadja mindenki, — de ki nem fizeti — senki, .! S ilyen értékű valamennyi „schlagwort“-ja a mai politikának! — De a reális politika szótára nem ismeri e — szavakat! A reális, mondhatnám inkább morális politika, csak négy szóból áll: — „Ne szóvirágot, — kenyeret adjatok“!! Dr. Fenyvesxy Ferencz. Mi a népoktatásnál is fontosabb. (L.) Nincs kedvem jeremiadákat zengeni, szavamat azok chó- rusában hangoztatván, kiknek ajkairól csak „memento mori“-féle hangok áradnak. Korunk fia vagyok s mint ilyen őszinte híve a haladásnak. Szívem mélyéből üdvözlök minden eszmét, mely a jobb jövő érdekében, akár a honatyák termében, vagy a kormány bársony székeiben, akár valamely egylet körében, vagy valamely tudós dolgozó asztalán látott napvilágot. Lelkem meleg rokonszen- vével üdvözlöm különösen azon intézkedéseket, melyek elmaradt népünk erkölcsi, szellemi szabadságának egyengetik útját. Mégis, ha nemis ellenmondást, de következetlen egyoldalúságot észlelek e törekvés nyilatkozataiban; emelni akarjuk a szellemet, a testről pedig megfeledkezünk. Pedig „mens sana in corpore sano.“ Ha nincs anyag, dicső szellemének nem adhat kifejezést, a művész. Vagy ha tökéletlen az anyag, tökéletlen lesz az eszme kifejezése is, melyet az anyagba lebel. A népoktatás gondjai közt elkerüli figyelmünket a népnevelés, a physikai nevelés. Közegészségi viszonyaink kétségbe ejtő képet tüntetnek elénk. A 8taíislikai tanulmány hazánk közegészségi állapota felett számokkal igazolja ezt. E számok megannyi árnyai, egyes vonásai e setét képnek. Nálunk magyaroknál a szülötteknek fele sem éri el a 20-ik évet; minden esztendőben hazánkban 10,000 emberrel több hal meg mint a nyugati államokban, hasonló népességet véve alapul ! Valóban borzasztó számok! Török, tatár fegyvere hazánkban alig pusztított úgy, a mint ritkulnak az élők sorai, azon lelkiismeretlen „mon chalanse“ szomorú következései folytán, melylyel a közegészségi viszonyokat illetőleg úgy alulrúl, mint felülrül találkozunk. A halva született gyermekek száma — légió. Még nagyobb azoké, kik életük első évében szállanak sírba. A kinek alkalma volt valaha megtekinteni a falusi községek anyakönyveit, alig mond ennek ellent. Hol rejlik ennek oka? Legtöbb helyen, úgy hiszem, a szü- I lésznő hiányában. Ismerek egy tekintélyes községet, hol esztendő óta szakavatott szülésznő nincs, a nélkül, hogy e körülmény s szemmel látható szomorú következései az illetők figyelmét magokra vonták volna. Könnyebb — az igaz — hangzatos dictiókkal éljent vivni ki magának, mint tenni ott, hol a mulasztás bűn. Legtöbb helyen a szülésznőnek qualificatiója — az özvegység. A vak vezetésére van bízva a vak. Az új szülöttek s a szülő anyáknak ápolása körül annyi babonás előítélet, annyi tudatlanságon álapuló ártalmas szokás uralkodik, s nincs, ki e bajon gyökeresen segítene. A lelkész és tanítónak működése e téren — természetesen — a puszta szóra szorítkozik. A nemzet szülői és fentartói, az anyák, s a nemzet leendő fiai, a gyerme kék, drága életének megőrzésére majdnem semmi gond sem fordíttatik. Nem kedvezőbb falun a helyzet, tekintve az orvosi segély igénybevételét; 3—4 mérföldnyi távolságban lakik az orvos, s így sok időbe kerül elhozatala. Azért a nép fia beteg-ágyán orvost vagy épen nem, vagy késön lát, tehát a kuruzsolókhoz fordúl. S mind ennek gyümölcse? A sok nyomorék, sok családnak feldúlt boldogsága, az érezhető hiány a munkaerőben, — s hogy a végtelenig ne nyújtsam — a gyakori halálesetek. Torokgyík, himlő, typhus, kolera megtizedelik falun a lakosságot, holott városon a halálnak e gyűlöletes executorai megelégszenek 1/4—2°/0-val is. S e szomorú tünemény ott merül fel, hol közvetlenül kapható minden nyavalyának legbiztosabb óv- és gyógyszere: a szabad,
