Eger - hetilap, 1880
1880-09-30 / 40. szám
316 düllö-uton; de hát ez bizonyságnak annyi, mint a semmi. Arató lányok is elhagyhatták azt a keszkenőt. No, no! húgom, eine hajítsd magad itt a földön, semmire teszed a szép drága ruhát.“ „Én nem tudom, mi ütött most hozzám. A szivem elszorul, a szemem káprázik 8 tánczot jár előttem az egész ház, a fejem zúg és szédül.“ „A bizony nagy baj, édes lányom. Hanem tudok én az ellen orvosságot. Jere csak közelebb, majd megsúgom.“ Rozi közelebb lépett az öreg Rigóhoz. Odatartotta fülét az öreg szájához, az pedig hamisan nevető arczczal elkezdte a súgását. Mikor vége volt a súgásnak, Rozi édes nevetéssel csapta ösz- sze a kezét, az öreg csordás pedig belefogózott két kézzel az asztalba, s úgy kaczagott hangosan, jóízűen. „Mondtam én, tudtam én,“ hajtotta a nevetéstől fuldokolva, „hamis gyerek az a Bérezi, túljár a csendbiztos eszén. Az isten is betyárnak teremtette!“ „Jaj, beh eszeveszett jó kedvem lett egyszerre, édes aranyos Rigó bácsi. Hol csókoljam meg azt a tüskés arczát?“ „Ne tedd, húgom, keserű lesz utána a szád egy hétig. Hanem ha jót akarsz tenni velem, hozd be az italomat, hadd busulgatok el mellette.“ Rozi került-fordult s az ital hirtelen ott termett az öreg Rigó előtt, aki nagyot fohászkodva egyet húzott belőle. Átkozott rossz ital lehetett, mert az öreg erősen köszörülte a torkát utána s az ingujjal ugyancsak törülgette könnyező szemeit. Azután lebuzódott szótlanul a szögletbe, a zsíros tarisznyából elökeritette a furulyát s elkezdte fújni azokat a gyönyörű nótákat, a melyekre annyiszor tanította a néma erdők feleselő viszhangját. Rozi odakönyökölt elébe, s hallgatta szótlanul a furulya siró szavát; néha-néha egy-egy csillogó köny gördült végig bánatosan merengő arczán; nem törülte le, nem szégyelte, kemény szivü embereket is megrikatott már az öreg furulyája. Délig igy telt el az idő. Harmatné pedig a konyhán sürgött- forgott, sütött, főzött a Darázs Bérezi számára. Délután Rozi a faluba ment, hol ivót tartottok a felvégi legények. Odament tánczolni s csak öreg este került onnan vissza, kifáradva, lelkendezve. Alig pihente ki magát, kitört az erős vihar. Köröskörül zúgott a sürü erdő, a szél fütyült s nekirohant vadul a ritka cserjésnek, halomba sodorva a zizegő harasztot; nyugat felé meg-meg- villant a sötét ég, mintha a láthatárt elzáró Lányhegy kopasz szikláin csiholt volna ki valaki; közben-közben szél fütyülésébe s erdő zúgásába az ég vágott bele el-elmaradozó csattogással, s a dühöngő vihar vad lármája végig dörgött a harasztosi erdőn, pokoli bömbölésre ragadva a szűk völgyek haragos viszhangját. Rozi egyedül volt a sötét házban, odaállott az ablakhoz s merevült szemekkel nézt e a vihar tomboláeát. A fekete nehéz felhő torlódva húzódott följebb-följebb, 8 fel-fellobbanó tüze egy-egy pillanatra megvilágitá szaggatott széleinek rémséges alakjait. Rozinak úgy tetszett mintha lépéseket hallott volna. Hirtelen visszafordult az ablaktól. Senki, senki. Csak a villámok fénye rajzolt a fehérlö falakra ugráló szörnyeket, s meg-megroppant egyikmásik szélén a hosszú ivóasztal. Mintha nyögött volna valaki, mélyen lent a föld alatt. Rozi előre hajlott s elfogódva hallgatózott. „Ki mozog ott?“ Mintha a sötétségből egy fehér alakot látott volna kibontakozni, mely szótlanul állott meg előtte, fenyegetöleg tartva fel jobb kezét. Rozinak egész testén hideg borzongás futott végig, a félelem hideg verítéke kiütött homlokán, s állott mozdulatlan, farkasszemet nézve a káprázatos alakkal. A szél süvültve neki-nekirontott az ablaknak, a villámok szakadatlanul czikáztak s az ég dörgött tompán szünet nélkül. Mintha az a fehér alak összerezzent volna. Rozi rémülten rákiáltott : „Ki vagy?“ Kiáltására az ég dörgése felelt. Az a mozdulatlan alak pedig kezdett megelevenülni. Galambösz szakállán és haján végig csörgött a vér koponyájának tátongó hasadékából, szederjes ajka kínosan vonaglott s jobb kezét fenyegetöleg mozgatta. Rozi megismerte. Oh látta már ö gyötrő álmaiban s világos nappal ezt az alakot; ez fenyegette a források fenekéről, ez vigyorgott rá a tükörből, ez kisérte, ez üldözte mindenféle; megfogta kezét, ha virágot tépdelt a réten, beleüvöltött nótájába s belekóstolt ételébe, s ha elcsigázta üldözéseivel, odaült mellé, nem hagyta pihenni, Űzte, verte, mint a bűntudat. Mindig ez, mindig ez! Az összeroncsolt emberi alak közeledett Rozihoz. Rozi sziszegve húzódott vissza előle. Mintha beszélt volna is hozzá, kísérteties síri hangon. Rozi felelt neki: „Utamban állottál, én megvédtem magamat!“ A villám rémitöt csattanva lecsapott az erdöszéli hodályba, s a hosszú tető hirtelen lángba borult, veres fényt árasztva az erdők haragos zöldjére. A kisértet rámutatott a tornyosuló lángokra. „ügy égett, úgy a te tanyád is!“ — suttogta reszketve Rozi s védöleg terjesztette ki kezeit. A kisértet azután elmutatott dél felé, ahol a Boszorkány-szakadék sötétségét megvilágitá a villámok és lángok vakitó fénye. Rozi megigézve tekintett a mutatott irányba, s mig elfordulva nézett ama hely felé, úgy érezte, hogy : a kisértet mellésuhant s megragadta fagyos kezével. Rozi felsikoltva egész erővel rántotta ki magát az utálatos kézből, s fejét belevágva az asztal szögletébe, élettelenül terült el a földön. Harmatné az éles sikoltásra beszaladt a kamrából, s elsápadt, amint lányát véresen elterülve meglátta. Támolyogva közeledett hozzá: fölemelte, ölébe vonta véres fejét, összecsókolta kékülö arczát s ki-kitörő zokogással szólitgatta: „Rozi, Rozi! Kedves lányom!“ (Vége. köv.)---------------- hajdacsi József. HIISFtrZÉie. Fölkérjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetési idejök e hó végével lejár, hogy lapunkra továbbá is előfizetni és az előfizetési pénzeket, vidékről legczélszerűb- ben posta-utalvány útján, a lap kiadó hivatalához beküldeni szíveskedjenek, hogy a lapszámok pontos szétküldése fennakadást ne szenvedjen. * A király útja. 0 felsége galicziai utjából visszatérvén, miután nehány napot Gödöllőn s Budapesten töltött, e hó 23-án indúlt el Czeglédre az ott összepontositott honvédségi lovasezredek hadgyakorlataira, melyek kitünően sikerültek. A város fényesen fogadta a királyt, ki kíséretével még ugyanazon napon este Pécsre ment az ottani hadgyakorlatok megtekintésére. Ott is nagy pompával fogadták. 0 felsége e hó 25-én hagyta el a várost és Bécsbe utazott. * Rudolf trónörökös menyegzője végleg 1881. évi február 22- ére tűzetett ki. * Érsekünk ö excja életnagyságú képét, mely Sajóssy Alajos jeles tehetségű festészünk müve s ma lepleztetek le a városi képviselőtestület ünnepélyes ülésében, alkalmunk lévén behatóbban szemügyre venni, mind a felfogás, mind a kivitel tekintetében olyannak találtuk, mely a legnagyobb dicséretre érdemes. Ha e képet szemléljük, mintegy magunk előtt véljük látni a nemeslelkü főpapot, kinek arczából a szellem, határozottság s emellett a szívjóság tükröződik vissza, s ha még hozzáveszszük a kép részleteinek gondos kidolgozását, a színek helyes megválasztását s az egésznek harmóniáját, azt derék művészünk egyik legsikerültebb alkotásának kell elismernünk, melyhez neki őszinte szívből gratulálunk. * A magyar püspöki kar e hó 26-án délelőtt tanácskozásra gyűlt össze, melynek tárgyát az uj büntetőtörvény életbeléptetése által előidézett viszonyok körül követendő eljárás megvitatása képezte. Az ülésen Simor János bibornok elnökölt. A püspöki kar tagjai közül jelenvoltak: Simor János bibornok herczegprimáson kívül Haynald Lajos bibornok-érsek, Samassa József egri érsek, Zalka János győri, Kovács Zsigmond veszprémi, Ipolyi Arnold beszterczebányai, Szabó Imre szombathelyi, Schuster Konstantin kassai, Schlauch Lörincz szatmári, Tóth Miklós e- perjesi görög kath., Pável János nagyváradi g. kath. püspökök és Krue8z Chrysostom panonhalmi főapát. A püspöki kar más nap is folytatta tanácskozásait. * Az országgyűlés harmadik ülésszaka f. hó 25-én nyittatott meg. Ezen első ülésben, a szokásos formaságok után, Miklós István, a szélső ellenzék részéről interpellatiót terjesztett be az an- ti-semita liga tárgyában, mulasztásról és a zsidóellenes mozgalmak legyezgetéséröl vádolván a kormányt. A keddi ülésben megválasztattak az alelnökök, jegyzők és a háznagy. Első alelnök Kemény János báró, másod-alelnök nógrádi Szontagh Pál és háznagy Kovács László lett. Ezután Tisza K. miniszterelnök válaszolt Miklós István interpellatiójára. A választ a ház tudomásul vette s abban az interpelláló is megnyugodott. — Eljegyzések. Schön József balaton-füredi kertész a kedves Sir Mariska kisasszonynyal, Számek Dávid péczeli kereskedő pedig Pollák Czeczil kisasszonynyal a megelőző héten jegyet váltottak.
