Eger - hetilap, 1880
1880-09-09 / 37. szám
XIX. ér-folyam. 37. szám. 1880. szeptember 9-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Félévre. . . 2 ,, 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Gondolatok az iskolai oktatásról. Ha az életben nehézségekkel vagyunk kénytelenek küzdeni, ezeket többnyire a megváltozott körülményeknek vagyunk hajlandók felróni, — elég alaptalanul; mert az ember mindig ugyanaz marad, s igy az életviszonyok sem változnak pl. egy-egy században annyira, hogy panaszunk jogosult lenne; tehát az az állítás is, hogy, minden kornak megvannak a maga követelményei, melyekkel számolnunk kell stb. csak divatos pbrasis, mely felületes gondolkodásra mutat. Ha általánosságban áll, mit imént mondánk, úgy áll ez különösen az ifjúság oktatásáról is, melyen egy-egy hosszabb időszakon át is igen keveset, vagy épen semmit sem kell változtatni, hogy „a kor igényeivel összhangzásba hozassék." — Azt hiszszük, hogy akármely ifjú, ki 18 éves korában oly képzettséggel birna, milyennel pl. a 17. században egy Pascal lépett ki az iskolából, ma is teljesen el lenne készülve az életre, s csakúgy nagy emberré nöhetné ki magát, mint Pascal azelőtt harmadfél századdal. A mi szünet nélkül való experimentálásunk az iskolai reformok terén, csak zavarólag hat a régi műveltség hagyományaira s kisebbíti azok tekintélyét: zavarba hozza a tanítókat tanítványokat, magokat a szüléket, bizonytalanságba ejti őket arról, a mi feladatuk, s hosszú tévedezés után utóvégre is visszavezet bennünket oda, a honnan kiindultunk: a régihez. Az irás, olvasás, számolás, a földleírás és legfeljebb még a történelem alapfogalmai képezik azt a szellemi táplálékot, melyre a civilisált népeknek szükségök van. Elégségesek arra, hogy bárkit valamely mechanicus élettevékenységre képesítsenek, vagy az igazi tehetségnek zsámolyul szolgálhassanak arra, hogy arról önerejéből magasabb társadalmi állásra emelkedhessék. E szükséges ismereteket 3—4 év alatt meg lehet szerezni, s csak félig- meddig rendezett társadalomban is az életszükség nem kívánja meg, hogy a gyermek 12. életéve előtt szaktanulási idejét megkezdje. Az a polgári iskola, vagy alsó real-iskola, mely a tanulót 15. évének eltelte után bocsájtaná el, hogy tanulási idejét- megkezdje, vagy valamely alsóbb szakiskolába lépjen, eléggé megfelelne a középosztály műveltségi és vagyoni viszonyainak. A mely apa oly becsvágyó, hogy fiát a magáénál magasabb társadalmi állásra akarja feltolni, ám hozza meg a kellő áldozatokat, s az az ifjú, ki ösztönt és képességet érez magában, bogy a magasabb, classicus műveltséget elsajátítsa, tűrje a kitűzött czél elérésére szükséges fáradságokat s nélkülözéseket, mint azokat nem egy nagyjaink közül tűrte, hogy .Hemeros ragyogó napját' megláthassa. Ezek a szívesen hozott áldozatok és készséggel viselt nélkülözések s fáradalmak (melyek ma sem nagyobbak mint századokkal ezelőtt) szolgálnának próbául arra nézve is, hogy az az ösztön és képesség nem képzelt, hanem valódi volt-e. Nincs elég terünk és időnk, hogy elmélkedésünket nagyon bosszúra nyújtsuk. Csak egyet-mást akarunk itt érinteni,mit fiatalságunk oktatására nézve (kivált középtanodáinkban) fontosaknak s igy megvalósitandóknak tartunk. Általában véve sajnálkozásunknak kell kifejezést adnunk a fölött, hogy újabb időben a classicus műveltségre oly kevés súlyt fektetnek, melyet pedig el kellene sajátítani minden ifjúnak, mielőtt szakpályára lép. A classicus műveltség hiánya oka nagy részben a mai nap divó fél mü v e 11s é gnek, melynek rossz következményeit nemcsak a közönséges életben, hanem a tudományos világban is bőven tapasztaljuk. Mi az egyes ismeret-ágakat illeti, mint mondók, a történelem, földrajz és minden más, különben is ki nem meríthető anyagnál teljesen kielégítőnek tartjuk a bevezető oktatást azon czélbó^ hogy a tanuló később, midőn önmagára hagyva fogja tanulmányait folytatni, eligazodni képes legyen. Épen úgy fölöslegesnek véljük, hogy a nyelneknél, még az anyanyelyet sem vevén ki, a myelvtan- és helyes Íráson kivül még egyéb is, pl. az irálytan, taníttassák. Az édes anyanyelvet megtanuljuk az életben hallás beszéd, és olvasás által, s öntudatlanul is százféleképen veszszük fel magunkba. Bajos lenne bebizonyítani hogy Pascal, Bossuet, Addison, Fielding, Goethe, Lessing, Csengeri, Eötvös, Kossúth s akárhány más jelesünk, irálytani leczkéket vettek volna, s mégis — saját nyel vök ön nem épen rosszul Írtak. A müveit emberekkel való érintkezés, a nép nyelvének megfigyelése, a je’es írók olvasása, ezek a jó irály egyetlen alapjai. A világos gondolkodás, melynek hiányát a jelenlegi tanrendszer mellett tanuló ifjainknál annyira érezzük, a lelkiismeretesség a gondolatnak pontosan megfelelő kifejezés kikeresésében és használásában s az őszinteség az Írásban, melynél fogva csak azt Írjuk le, mit mondani akarunk s nem Írnunk semmit, ha nincs mondani valónk, ezek azok az utak és módok, melyeken anyanyelvűnkön jól írni megtanulhatunk. Avagy az a gymnasiumi tanár oly mestere-e a jó irálynak, bogy tanítványait biztosabban és gyorsabban képes a jó útra vezetni, mint a jeles irók müveinek olvasása, melyre, úgy lehet, a tanár nem is buzdítja őket s a különféle tantárgyak nagy halmaza miatt, rá sem érnek ? Bízvást állíthatjuk, hogy ifjaink jobban megtanulnak magyarul, ha egy-egy jeles prózai müvet figyelmesen átolvasnak, egy-egy szép költeményt könyv nélkül betanulnak, mint ha száz irálytani dolgozatot vagy fogalmazványt Írnak oly kérdésekről és dolgokról, melyekről saját gondolataik még nem is lehetnek. (Vége köv.) D. ti. Csödtörvénykezésünkről. Már tavai küldetett ki egy enquéte, melynek feladata volt hiányos csődtörvényeink helyett egy a mai kor igényeinek megfelelő törvényt alkotni. Az egész sajtó és közvélemény nyilatkozott már e kérdésről. E nyilatkozatok mind megegyeznek abban, bogy egy új, de az eddiginél sokkal jobb csődtörvény legfőbb kelléke a kereskedelemnek és iparnak. Azóta elkészült e törvény és nemsokára az országgyűlés elé fog terjesztetni; ha e törvény meg fog felelni a hozzá kötött reményeknek, akkor mindenesetre ez lesz a legfigyelemreméltóbb müve az 1878—81-iki országgyűlésnek. Miután már political napilapjaink legnagyobb része szólt e tárgyhoz : mi is kötelességünknek tartjuk csödtörvénykezésünkről megemlékezni.
