Eger - hetilap, 1880
1880-08-26 / 35. szám
XIX. év-íolyam. 35. szám. 1880. augusztus 26-án. Előfizetési díj : Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ §0 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : ,a feiadő-llivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Gyakori tűzvészeink okairól. Nemrég égett le szomszédságunkban Verpelét, a jó dohányáról bíres mezőváros nagy része, s azóta alig múlt el nap, hogy újabb s újabb égésekről nem hallottunk vagy olvastunk volna. A tüzet Verpeléten, mint mondják, gyermekkéz gyufával támasztotta, s habár olykor a véletlen vagy a gonoszság idézi is fel a veszélyt némely községre, nem lehet tagadni, hogy gyakori tűzvészeinket a legtöbb esetben a gyufával s általában a tűzzel való könnyelmű bánás okozzák. — A gyufa ma már annyira el van terjedve, hogy ezen nélkülözhetetlennek tartott házi kelléket minden ember-lakta zugban fel lehet találni. Ez magában véve nem volna baj, hanem igenis az, hogy mindenütt oly helyen tartják, hogy könnyen hozzáférhetnek a gyermekek is, ezek pedig, kivált mikor a szülék magokra hagyják őket (mi földműves népünknél, mely nehéz munkája közben nem szeret még a gyermekekkel is foglalkozni, gyakran megtörténik) unalmokban mindenhez hozzányúlnak és leginkább tűzzel szeretnek játszani s (ha szobába zárva nincsenek) a pajta-, istállóba vagy a hidas eresze alá viszik veszedelmes játékszereiket, a többi aztán magától következik . . . A tűzveszélyek gyakoriságának okát, mint mondók, leginkább a gyufával s általán a tűzzel való könnyelmű bánásban, minő kivált cselédeinknél divik, kell keresni. E bajon úgy lehet segíteni, ha a szülék a gyufát a gyermekekre nézve hozzáférhetetlenné, a gazdák pedig cselédeiknek a tűzzel való óvatos bánást kötelességükké teszik, ennek megszegését szigorúan megtorolják, s általában azok, kik a nép oktatására hivatva vannak, a népet ez irányban is felvilágosítják. Ez által meg fognak ritkulni a tüzesetek s évenkint is több millió értékű vagyon fog megmentetni a társadalomnak. Tűzvészeinknél azonban egy másik jelenség is megérdemli figyelműnket, és pedig a legnagyobb mértékben; az t. i. hogy a legtöbb esetben nagy mérveket öltenek, úgy, hogy nemcsak a ki- gyuladt ház s talán még a szomszédé esik áldozatúl, hanem egész házsorok, utczák sőt városrészek pusztúlnak el. Szükséges tehát, hogy azon körülményeinket is ismerjük, melyek tűzeseteinket, az elemi befolyásokat ide nem számítván, oly rendkívül pusztítókká teszik. Hogy csak megyénkről szóljak, itt tapasztaljuk, hogy az épületek majdnem mindenütt szűk belsőségre szorítva, rendkívül össze- halmozvák. Ehhez járul, hogy egyes házhelyek osztály, vagy adás- vevés útján többféle tulajdonba mennek át, s minden birtokos iparkodik saját illetőségén lakó- és egyéb épületeket emelni, mely gyakorlatból azután a falusi épületek egymásba folyó szakadatlan sora bontakozik ki, legtöbbnyire könnyen lángra lobbanó zsúp- s csak nagy ritkán zsindel- vagy cserépfödelekkel. Azonfelül mindeu udvaron, különösen a megosztottakon, a szomszédház fala mellett végig ólak, hidasok és színek (mint valódi tűzvezető fészkek) pompáznak. Végül falusi népünknek többnyire földbirtoka is lévén, minden gazdasági terményét beltelkén, legtöbbször udvarán halmozza össze. Ki falusi építkezést sóba nem látott, a faluhelyen divó szó- 1 kásokat és az ezektől eltérni nem tudó indolentiát nem tapasztalta is, a fentebbi adatok olvasásánál tisztában lehet arra nézve, hogy ily viszonyok közt az lenne csoda, ha gyakori és nagy égések nem történnének. Nagyjában rámutattam a veszélyeket felidéző okokra; de ezzel bizony édeskeveset mondottam volna, ha nem hangsúlyoznám azt is, hogy ez okokat, legalább nagy részben, megszüntetni, minden esetre pedig mérsékelni lehet. Lássuk, hogyan? Jó ideje léteznek az u. n. tüzmentes (svéd) gyufák, melyek tüzet más tárgyon nem fognak, mint épen csak az e czólra hozzá- készitett tartókon. A gyufával játszani akaró gyermek a közönséges kénes gyufát aggály nélkül viszi el, mert tudja, hogy a hiányzó néhány szálat senki sem veszi észre. Ha tüzmentes gyufa van a háznál, el kell vinnie a tartót is; de miután tudja, hogy ekkor a hiányt könnyen észreveszik, s ha kisül rá a sikkasztás, megbüntetik, nem meri megtenni. Azután felnőttek sem hordozhatnának gyufát dolmány- és mellényzsebekben tartó nélkül, mely rossz szokásból szintén számtalanszor keletkezik szerencsétlenség; a miért kívánatos, hogy az u. n. biztonsági gyufák, melyeket nem kellene épen Svédországból hozatni, népünk közt is elterjedjenek. A belsőségek szűk terjedelme, mennyiben azok kiszélesítése könnyen nem vihető keresztül, továbbra is ijesztő rémünk marad; de miért ne lehetne az udvarokról a tűzveszélyes ólakat, hidasokat, színeket kiküszöbölni és azokat beltelkek, vagy a többi épületek végébe felállítani, vagy ha a tulajdonos biztonság végett épen lakosztálya előtt kiván ily épületet tartani, miért ne lehetne arra kötelezni, hogy legalább ezeket szilárdan építse? Hisz’ egy ól és hidas szilárd anyagból cseréptetőre alig kerülne többe, mintha az a napjainkban rendkívül megdrágult faanyagokból állittatik össze. — Azután, ha már megengedhető volna is, hogy az értékesebb takarmányfélék a laképiiletekben helyeztessenek el, miért kell épen a gabona- és szalmaféléknek is oda tömetniök, úgy, hogy a betakarítás után a magyar gazda beltelkén üres helyet valóban alig lehet találni. Somogy-, Baranya- és több más megyében ez nincs is megengedve; hanem a gazda gabonáját kinn a mezőn egy helyre takarja, ott elcsépli, a szemet haza viszi; de a szalmát csak fogyasztási szükség szerint apránkint szállíttatja házához. Az ily és még más tüzrendöri intézkedések teljes sikert főleg akkor igémének, ha életbe léptetésükhöz a kormány, megye és községeink egymást támogatva kezet fognának; de fajunkban megvan a keleti vérben gyökerező közöny s fásúltság, mely a jót, szükségeset és üdvösét is csak erőltetve fogadja el, s azért e tekintetben a hatósági intézkedések a községek részéröl, kivált kezdetben, nehézségekbe ütköznének; de ezeket addig is, mig népünk azok czélszeriiségét belátván, végrehajtásukra maga fog segédkezet nyújtani, el lehet s el kell hárítani, annálinkább, mert a tűz ellen való óvintézkedések a jó közigazgatásnak nem kevésbbé lényeges feladatát képezik, mint a vagyonnak más veszélyek ellen való biztosítása. />. J. Az internationale. III. Czélja és eszközei. (Vége.) Nem lévén helye az új társadalomban semmi privát-vagyon- nak: az örökösödési-jog sem létezhetik abban. E tárgyról a b as éli congressus ekként nyilatkozott: „Tekintve, hogy az örökösödési jog, elválhatlan eleme lévén az egyéni tulajdonnak, magával hozza a társadalmi gazdagságnak egyesek hasznára s az emberek nagyobb részének kárára történő elidegenítését; tekintve, hogy az örökösödési jog, bármily korlátolt legyen is az, — kiváltságot állapit meg, mely a társadalmi jogot folyton fenyegeti; tekintve, hogy az örökösödési jog összes nyilvánulásaiban, úgy a politikai, mint a gazdászati rendben, minden egyenlőtlenség lényeges eleme, amennyiben akadályozza, hogy az egyének az erkölcsi és anyagi kifejlődésre egyenlő eszközökkel bírjanak;
