Eger - hetilap, 1880
1880-08-19 / 34. szám
270 kívánók programmot és bejelentési iveket Ftilöp Jószef szölöszeti és borászati egylet alelnökénél helyben átvehetik. — Kéjutazás lopásért. Lajcsik József, meg a felesége Baranyai Erzsébet HuDyik Jánossal tervet szőttek Budapesten, hogy Béta János makiári bóstyai lakoshoz betörnek egy kis viganóra valóért. A terv elkészítése után Hunyik János Baranyai Erzsébettel, aki Lajcsiknak felesége Hunyiknak pedig szeretője, lekéjutazott Budapestről Egerbe s itt a hely kikémlelése után Hunyik, szeretőjének utasítása szerint, el is végezte a lopást kifogástalanul. F. h. 10-ikén ugyanis a Bóta János kertjének sövényén átugrott s innen akadálytalanul bejutott a házba, hol a tulipántos ládát egy ott talált fejszével fölfeszitette. Azután egy kis csomó bankót, vagy húsz darab ezüstöt, selyem kendőt s más egyéb szükséges apróságokat összeszedvén: a járt úton visszatért. Bóta János másnap lélekszakadva jelentette a rendőrségnél az ö kárvallottságát, s rendőrségünknek kitartó nyomozás után sikerült is elcsípni a szerelmes tolvajokat, akik ma már egymás parázs tüzü szemeibe a kir. ügyészség előtt kacsingatnak. — Szomorú botrány folyt le hétfőn a kerepesi utón a nemzeti színház előtt. Bartók Lajos a „Bolond Istók“ szerkesztője és Verhov ay Gyula a „Függetlenség“ szerkesztője huzamosabb idő óta oly hangú polémiát folytattak egymás ellen lapjaikban, melyet a sajtó hivatásáról alkotott fogalmaink mellett képtelenek vagyunk visszaadni. A kölcsönös becsmérlések különösen legutolsó vasárnapi lapjaikban ma nyilvános tettlegességekre vezettek. Ver- hovay ma reggel 10 óra körül szokása szerint vas-utczai lakásáról gránátos-utczai szerkesztőségébe indult. Midőn a Pannónia szálló elé ért, Bartók a kerepesi ut másik részéről átsietett és botjával Verhovay fejére vágott. A súlyos ütésnek azonban semmi komolyabb következménye nem volt, mert bár Verhovay keméoy ka lapja behorpadt, de az ütés erejét elvette. Verhovay erre megfordult s botjával szintén védte magát a rá-ráütö Bartók ellen. Ez utóbbi az utcza közepe felé hátrált, ott a vasúti sínben megbotlott, elesett, s kezét felhasitotta, Verhovay a földöu fekvő Bartókra ütött stilétes botjával, miközben az elefántcsont-fogantyus stílét a kezében maradt, a bothüvely pedig messze röpült. A dulakodás közben Bartók felkelt, s futni kezdett a vasutcza felé. A reggeli órákban a kerepesiut, de különösen a Pannonia-szálló előtti tér igen népes szokott lenni; a sajnos jelenetre azonban még többen csödültek össze. A tömeg „föl kell akasztani!“ kiáltásokkal a menekülő Bartók után rohant. Pár rendőr azonban előbb ért oda, Bartókot gyorsan bérkocsiba ültette és vele a kapitánysághoz hajtatott a hatvani utczába. Ide ment Verhovay is szintén bérkocsin. Az esemény híre rögtön elterjedt a kerepesi-uton, hatvani-utczában, s százakra menő embertömeg gyűlt a kapitánysági épület elé, s akkor sem oszlott el rögtön, mikor Verhovay és Bartók a jegyzőkönyv felvétele után a kapitánysági épületből eltávoztak az épület gránátos-utczára nyíló kapuján. A kapitányság az egész ügyet a fenyitőbiróságboz tette át további eljárás végett. (E—r.) — A tébolyitó iskolák. Eisenachban nem rég az őrülteket gyógyító orvosok közgyűlést tartottak. A napirenden levő tárgyak közül legnagyobb figyelmet keltett dr. Hasse, a königslutteri tébolyultak háza igazgatójának előadása a gymnasiumi s főiskolai ifjúságnak a tantárgyakkal való tulterheltetése folytán ’bekövetkező elmezavaráról. Az orvosnak ki különben constatálta az elmezavarodottak számának ijesztő növekedését, egy évben 7—16—20 éves örült fiatal embereket adtak át gyógykezelésre. Hasse kimutatta, hogy az elmezavar keletkezésére minden fönnebbi hasonló esetben, a tulterheltetés, mely a fiatalságot a gymnasiumban nyomja, a tartós szellemi megerőltetés a fejlődésben lévő agyvelöt megtámadja, — döntő befolyást gyakorolt. E fenyegető baj gyógyszerét Hasse e három szóval fejezi ki: múlta, non múltúm. Az orvos azután kimutatta, hogy a fiatalság kiművelése átlag nagyon egyoldalulag történik, s hogy épen az egyensúly hiánya az, mi az agyvelön káros pusztítást tesz, idézi elő s félelmetes gyorsasággal szaporítja az elmebetegek számát. Végre felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a fenyegető veszélynek minél hamarább vegyék elejét, hogy e bajt még csirájában el lehessen ölni. — Felnémet alatt a közúti híd hónapok óta oly rongyos állapotban van, hogy valóban csak Isten csodája, hogy azon valami szerencsétlenség nem történt- Ideje volna már e nyomorúságon segíteni ! — A közönség érdekében helyén valónak látjuk, az „E-s“ után a következőket közölni: Biztosítási szédelgés. Evek óta intjük a magyar közönséget, hogy mig hazánkban solid és minden anyagi és erkölcsi biztosítékot nyújtó hazai biztosi tó társaságok vannak, ne forduljon bizodalmával idegen országbeli társaságok iránt, melyeknek sem anyagi viszonyait nem ismeri, sem kormányzó férfiairól nem tudja, hogy ki emberfiái. Leginkább óvtuk pedig a minden áron biztosítóktól és főleg azon külföldi életbiztositö intézetektől, melyek a hazaiakkal versenyre lépve a feltűnő nagy kedvezmények maszlagával igyekeznek egy élettartamra szóló szerződésre megnyerni a magyar embert. És mert e külföldi társaságok zárszámadásaiban, alap- és főleg tartaléktőkéikben, s a részvényei árkeletében a megnyugtatást fel nem találhattuk, ezért figyelmeztettük mi is a közönséget arra, hogy alig űzetik valahol több szédelgés és történik nagyobb visszaélés, mint a biztosítás terén. Társulatok alakulnak, kinevezik az igazgatóságot, Ígérnek eget földet, teli lármázzák a világot milliókra menő alaptőkével, a vége pedig az, hogy beszedik a dijakat és — megbuknak. Nem kell messze mennünk. Hazánkban is rövid idő alatt húsz biztositó társulat bukott meg. Az e téren űzött szédelgésnek azonban egy kiáltó példája fordult elő most Angliában és pedig Manchesterben. A manchesteri esküdtszék közelebb ítélte el egy biztositó társulat igazgatósága és felügyelő bizottságát börtönre. A tárgyalásnál hallatlan dolgok jöttek napvilágra. Az 1876-ban alakult tüzbiztositó- társaságnak a világ minden részében volt ügynöksége, és három éven át daczára annak, hogy soha egy fillér nyereségök nem volt, hamis mérleg alapján nagy nyereséget ínutattak ki, hogy azonban a csalást palástolják, az állítólagos nyereséget tőkésítették; mig utoljára a részvényesek megunták e komédiát, de későn; mert ekkor kisült, hogy úgy a részvénytöke, mint a biztosítottak dijai oda vesztek. Ez újabb eset például szolgálhat a hazai közönségnek arra nézve, hogy ne keresse az oly társulatokat, melyeket nem ismer; hanem biztosítson szilárd alapon nyugvó társulatoknál, melyeket módja van megismerni s melyeknek múltja biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a megtakarított s évek során a dijak fejében befizetett pénze nem fog elveszni. — Az ágról szakadt. Originális alak állott kedden délelőtt a rendőrségi hivatalban. Boda Pálnak hijják becsületes nevén, szi- halmi illetőségű s mesterségére nézve versiró. Három napig kószált városunkban, betekintgetve kávéházakba, vendéglőkbe, korcsmákba, s mindenütt szavalta, dalolta verseit. Értelmetlen kaden- cziákát mondott borra, barátságra, szerelemre, gorombaságra s fennen emlegette az ö költői mivoltát, melyet még Brankovics György is elismert: kitevén verseit „Budapest“ czimü politikai napilapjában. Nagyra is van Boda Pál úr ezen méltánylással. Saját vallomása szerint városunkat azért látogatta meg, hogy verseit közhírré tehesse a „Mátravidékben.“ Ragyogó arczczal dicsekedett a rendőrkapitánynak, hogy mindössze csak száz verset irt a télen, s el is szavalta köztilök az elsőt és utolsót, melyekben az egészséges népies gondolatok valóban meglepők. A rendőrkapitány hálából a műélvezetért haza tolonczoztatta a jött-ment versifieatort Szihalomra. — Az uzsorás vége. Híres Abrahám tótlaki (Erdély) birtokost — ki hir szerint uzsorás volt, este ablakán keresztül meglőtték, s azonnal szörnyet halt. A vizsgáló bíróság a helyszínén megindította a vizsgálatot, de a tettesre nézve még semmi nyomra nem akadt. — Hoffman Sándor újon berendezett üzletének (mely ezelőtt Greiner Miksa üzlete volt) lapunkban megjelent hirdetését ajánljuk t. olvasóink becses figyelmébe. — Múlt heti számunk mellékletének feliratába egy sajtóhiba csúszott be, melyet sietünk helyre igazítani. E helyett ugyanis „25-ik számához“ ez olvasandó „33-ik számához.“ — Gabnapiaczunkra a tartós esőzés miatt csekély mennyiségű gabnanemű érkezett a lefolyt héten, s ennek következtében az árak folyvást emelkednek. Tiszta búza 9.60—10.50, rozs és kétszeres 8,60—9, árpa 6.50—7.25, kukoricza 7.60—8, zab 7.40—7.80. fér Színház. Szerdahelyiné Prielle Cornélia assz. a múlt hét folyamán még két Ízben lépett föl. F. hó 14-én a „Sphinx“-ben De Chesnelle Blanka szerepét adta, s ama megdöbbentő, lélekrázó jelenetben, midőn magát megmérgezve meghal, az utánzó művészet utolérhetlen magaslatára emelkedett. Ez estén a jeles vendégmü- vésznönek jutalomjátéka is volt, s midőn a színpadra lépett, az egri jonnesse d’ or egy pár tagja, szónoka rövid, de érzelemteljes szavainak kifejezése mellett, az egri hálás közönség nevében egy disz koszorúval tisztelte meg, melyet az ez estén a szintermet zsúfolásig betöltő díszes közönség köréből a csokrok egész özöne követett. Vasárnap, f. hó 15-én, a „Proletárokéban vett búcsút tőlünk a derék művésznő, s bár némileg szokatlan volt a salonok elegáns delnőinek művészi személyesitöjét Szederváry Camilla nyersebb comi- kai szerepében szemlélni: egyes jelenetekben magasabb művészi felfogása, s remek játéka méltán elragadt bennünket. Mindkét előadás szép szabatossággal folyt le, Maar J., Köves^y Sarolta, Lászy Toldy, Prielle, a társulat e tehetséges tagjai, szokott buzgalommal
