Eger - hetilap, 1880

1880-08-12 / 33. szám

259

válva, a vizbe fognak szivárogni; következésképen ez eljárással a festett, vagy bármiképen hamisított bor biztosan felismerhető.

Ez állítás, és már meglehetős széles körben elterjedt vélemény ellenében Danilovich Pál, Eger város tiszti főorvosa, határozottan oda nyilatkozott, hogy az említett eljárásnál a borból, bármily tisztán legyen kezelve, a czukor- és festőanyag mindig át fog a vizbe szivárogni azon esetben, ha a bor még nincsen teljesen fermentálva, ha t. i. még édessége van, vagyis a czukoranyag nincs benne feldolgozva. Ez esetben ugyanis a fajsulya nehezebb lévén a víznél, az átszürödés törvényei szerint súlyosabb folyadék a könnyebb fajsúlyúban alá fog szállani. Ellenben, azon bor, mely ki van forrva, s czukortartalma már szeszbe ment által, az idézett eljárásnál nemcsak saját természetes alkatrészeit, de a beléje kevert festő anyagot sem fogja a vizbe átbocsátani. Ennek következtében az említett eljárás egyáltalán nem alkalmas mód a bor tiszta, vagy hamisított voltának biztos és határozott megállapítására. Ugyanez értelemben nyilatkozott, közbeeső alkalommal, városunk egyik kiváló bortermelője Pánthy Endre kanonok úr is.

A vitás kérdés eldöntésére a társaság saját körében egy bor- kémlési kísérlet tartását határozta s néhány tagját fölkérte, hogy e czélra előkelő bortermelőktől különféle évi termésű s fajú borokat szerezzen be.

A tervbe vett borkémlési kísérlet, a társaság tekézö helyiségében (Csiky-ház), f. aug. hó 5-én ment végbe. Jelen voltak: Al- torjay Sándor, Babócsay Sándor, Benkö Flóris, Csiky Sándor, Csiky Etel, dr. Danilovich Pál, Fischer Soma, Gáspárdy Géza, Gáspárdy Gyula, Grónai Sándor, Kósa Kálmán, Kovács Endre, Luga László, Petravics Ferencz, Petravics Antal, Remenyik Kálmán, Remenyik Károly, Szabó Ignácz, Tomanóczy Endre, Weichardt Márton.

A kémlési kísérleteket dr. Danilovich Pál eszközlötte.

Előzetes kísérlet tavalyi közönséges világos siller asztali borral történt, mely először természetes állapotában, utóbb külön-ktt- lön fucbsinnal, majd mályvavirág festékkel, s berzseny forgács főzettel, (eme leginkább használt borfestö anyagokkal) megfestve, vizbe helyeztetvén, semmiféle anyagot sem bocsátott ki magából. Ha azonban az igy festett borba kevés czukoroldat öntetett, ez magával együtt, vékony szalag alakjában, a festék-anyagot is a vizbe hozta le. Végül a kísérletre szolgált asztali bor bod- zabogyólével kevertetett össze, mely festékanyag, magában is elegendő czukortartalommal bírván, a vizben önkényt alászállott.

Az előzetes kísérlet befejezésével a beküldött borok jöttek vizsgálat alá.

Beküldők: Babies János kanonok: tokaji aszú. Braun Károly ? évi fekete, édes. Desper Antalné: 1874. fekete. Dr. Fekete Károly: 1876. fekete; 1879. sötét piros, kissé édes;? évi aszú. Glósz Károly: 1874. fekete, kevéssé édes; Gröber Ferencz: 1874. fekete, édes; 1875. fekete;? évi aszú. Joó Mária: 1868. sötét piros; 187 4. fekete; 1879. két fajta, egyik édes. Kürthy Ferencz: 1876. és 1879. sötét. Pánthy Endre: 1874. fekete. Pók György: 1868. édes, fekete, 1876. fekete, 1876. sötét piros. Skopecz János: 1874. és 1878. gránátpiros. Steinhäuser István: ? évi fekete. Végh József: 1873. fekete.

A kisérlö társaság teljesen meg lévén arról győződve, hogy a kémlelés alá beküldött borok mind saját, és minden kifogáson kívül tisztán kezelt termes ztményei a beküldőknek, sorra ugyanazon eljárás szerint való vizsgálat alá vette azokat, minőket a fent körülményesen leirt előzetes kísérlet alkalmával a közönséges világos veres asztali bornál alkalmazott.

Miutáu egyes borfajok kémlelésénél a megfelelő tünetek ismétlődtek, nem bocsátkozunk a vizsgálat részletes rajzába, hanem csupán az eredményre s az ebből folyó megállapodásra terünk.

A megejtett kísérletekből kitűnt, hogy:

1. A teljesen erjedt, édességüket vesztett borok, sőt azok is, melyek még némi édességgel, tehát valamely igen csekély még fel nem dolgozott czukortartalommal bírtak (mint Glósz K. 1874-iki, dr. Fekete K. 1879-ikí, és Pók Gy. 1868-iki édeses boraik,) a vizben, nem csak saját természetes alkotórészeiket, de sőt a beléjük kevert festőanyagokat (fucbsin, mályva-, berzseuy- festék) sem bocsátották el magoktól. Czukoroldat hozzájárulásával azonban rögtön leadták azokat. Ellenben 2. Azon borok melyek érezhetőbb édességgel bírtak, tehát melyekben a ezukor- tartalom még nem lévén feldolgozva, nem voltak teljesen érettek, a vizben természetes alkotórészeiket, czukor- és festőanyagukat, önként, minden egyéb idegen keverék hozzájárulása nélkül is elbocsátották magokból. Ilyenek voltak : Babies J. tokaji, dr. Fekete K. és Gröber F. egri aszú boraik, továbbá Joó Mária 1879-iki édeses bora (mely jelen év folytán már hivatalos vegyvizsgálat alatt

is volt), Braun K. ? évi, és Gröber F. 1874-iki édeses, tehát a teljes erjedésen még át nem ment boraik.

Ezen eredmények után a jelenvoltak, dr. Danilovich Pál tiszti főorvos állításának helyt adván, constatálták: hogy midőn a kiforrott borok a vizben nemcsak saját alkotórészeiket, de sőt a beléjük kevert idegen festő anyagokat sem bocsájtják el magoktól: ellenben a legtisztábban kezelt, s jó meggyözödésök szerint minden idegen anyagtól ment borok, ha érezhetőbb czukortartalommal bírnak, s igy még folyton erjednek, természetes alkotó részeiket (czukor- és festőanyagukat) a vizben önként, minden idegen anyag hozzájárulása nélkül is elbocsátják magoktól: a sokszor felhozott eljárás a bor tiszta, vagy hamisított voltának fölismerésére s megbirálására egyáltalán czélta- lan és megbizhatlan eszköz, s a vélemény, mely ez eljárás allaposságára épit, teljesen hibás és téves.

Végül kimondja a társaság, hogy miután a megejtett kémlelés eredménye nemcsak a beküldőket, de valószínűleg a nagy közönséget is érdekelni fogja, nincs ellenére, hogy az nyilvánosságra hozassák; magát a kémkisérlet megejtését, s ebből folyó megállapodását azonban, mint saját kebelében felmerült vitás kérdés eldöntését, teljesen magánjellegűnek kívánja tekinteni. Eger, 1880. aug. 7. Szabó If/nácz.

Politikai heti szemle.

A lefolyt hét legfontosabb eseményei közé első helyen azon politikai jelleggel állítólag nem biró, szívélyes találkozást kell sorolnunk, mely f. hó 10-éu, királyunk és a Németbirodalom császárja között Ischlben ment végbe, mely alkalommal a kölcsönös szeretet és őszinte barátság jelei cseréltettek ki, mit mi biztos zálogául vesz- szük annak, hogy Németország czéljai Ausztr.-Magy. iránt őszinték és hogy benne hatalmas támaszt bírunk az esetre, ha netalán Oroszországnak, az említett két hatalom titkos ellenének, kedve kerekednék belénk kötni.

Nagyobb fontosságot, mint a mennyit érdemel, tulajdonítanak sokan azon, Athénből nagy hűhóval széjjel kürtőit hirnek, hogy a görög hadsereg mozgósítása f. h. 5-én elrendeltetett, még pedig 60,000 ember lenne behívandó. Eszünkbe jut ama béka története, mely oly nagy akart lenni, mint az ökör, addig fújta fel magát, míg meg nem repedt. Ugyan honnan tudna Görögország, melynek pénztárai csak úgy konganak az ürességtől, egyszerre any- nyi embert felszerelni ? A legfurább a dologban az, hogy az összes hadi létszám egy 1879-iki törvény értelmében 24,000 emberből áll, a nem rendes hadcsapatok pedig keveset nyomnak a latban. — Mindamellett Törökország komolyan készül, Artát és Larissat meg- erösiti, már több mint 80,000 jembert 210 ágyúval összpontosított Thessalia és Epirusban, — végre e seregek főparancsnoka Hidajet pasa mintegy 20 tábort szerelt fel önkéntesekből, kik a Görögországba vezető utakat megszállva tartják. A legújabb hírek szerint a prizrendi görög consul lakása légbe röpittetett. Törökország európai serege létszámát 100,000 emberre akarja kiegészíteni.

Montenegró és az albánok közti apróbb csatározások folyvást tartanak; igy f. h. első negyedében nem múlt el nap, hogy kisebb-nagyobb összekoczanásokról nem lehetett volna hallani s rendesen a montenegróiakon verték el a port. Pedig a diplomáczia váltig hireszteli, hogy a porta Dulcignot át engedni hajlandó, tehát a montenegróiakon a sor, hogy azt maguknak birtokba vegyék — ha tudjak. Mert a porta az ö kedvökért saját vallásbeliei ellen fegyveres kényszert alkalmazni nem fog.

Anglia és Oroszország egy húron pengetnek ott, hol az Osztr. Magy. birodalom befolyásának megnyirbálásáról van szó. így történt az legközelebb a nemzetközi Duna bizottság ügyében is, nevezetesen az aldunai hajózást és folyam rendészetet illetőleg. E bét hatalom meg Románia, mely pedig az orosz barátság értékét már eléggé kiismerhette volna, ugyanis az említett ügyek elintézését egyedül az aldunai tartományokon kívánják bizni, s igy Au8ztria-Magy. országnak semmi befolyás sem engedtetnék. Ez ellen monarchiánk azon javaslattal lépett fel, hogy az ide vágó ügyek elintézése, egy Ruszcsukban székelő, s az összes parti államok képviselőiből alakított állandó felügyelő bizottságra bizassék, melynél az elnökség Ausztria-Magy. országot mint a Duna leghosszabb szakaszának tulajdonosát illetné meg. Ez utóbbi javaslat mellett Olasz-, Német- Francziaország, sőt. még Szerbia és Bulgária is nyilatkozott.

Angliának kandahári vereségére vonatkozólag, következő részletek közöltéinek egy Kandahárban, aug. 4-én kelt táv*