Eger - hetilap, 1880
1880-08-12 / 33. szám
XIX. év-folyam. 3.3. szám. 1880. augusztus 12-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 ,. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- 8orhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-llivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr.) A tervezett kath. egyetem székhelyének kérdéséhez. (Sz.^) A „Magyar Állam“ e tekintélyes kath. napilap múlt vasárnapi szántában a következő figyelemre méltó közleményt hozta : „A katholikus egyetem kérdéséhez.“ Újabb időben a kath. egyetem eszméje mind szélesebb körben vonta magára a figyelmet és képezte a megbeszélés tárgyát; hozzászólott ez ügyhöz majdnem minden, még kath. érdekeket egyáltalán nem képviselő lap is. A katb. alapok és alapítványok kérdése azonban még napjainkban sem lévén eldöntve, az ügy érdeméhez hozzászólni még bajos, azért itt is csak azon külsőségre óhajtanék reflectálni, hogy az ily egyetem, ha csakugyan létrejönne, hol lenne felállítandó. A hely természetesen igen fontos az ily világra szóló intézmény létesítésénél; szerény véleményem szerint egy katholikus egyetem csak is püs pöki székvárosban állítható föl, mert jellegénél fogva a közvetlen beavatkozást nem nélkülözheti. Hát mely székváros lenne alkalmas ezen intézmény befogadására? E kérdés megfelelésénél ismét többféle dologra kell tekintettel lenni, mert mindenesetre ott lenne czélszerübb a felállítás, a hol alkalmas épület mellett kellő felszerelésről már is annyira-meu- nyire gondoskodva van, a mennyiben, ba a dolgot az első kőnél kellene kezdeni, az óriási kiadásokat igényelne, s talán fölösleges is volna, ha más,-már is alkalmas hely kínálkoznék. Pöspöki székvárosaink közül egy sem tudna annyit egyszerre felmutatni s nyújtani az eszme létesítéséhez, mint Eger. Van ugyanis miudenek előtt egy oly tan épülete, mely mind nagy- szerűség, mint berendezés tekintetében ritkitja párját. Az Esz- terházy építette lyceum óriási nagyszerűségében dicséri mesterét; oly épület az, mely egy teljes egyetem valamennyi karát képes lenne magába foglalni. Van azonkívül több, mint 60,000 kötetbei álló könyvtára. Van szép berendezésű csillagdája, természetrajzi és természet- tani tára, (Kép- és régiségtára is. Szerk.) kivált oly füvészeti gyűjteménye, minőhöz hasonló Magyarország alig három városában lelhető föl. Azonkívül már úgy istheologiaés a jogi kar felett rendelkezik, tehát berendezése is már kevesebbe kerülne, mintha másutt állittaiik fel az. A kát. családok meg vagyunk róla győződve, szivesen küldenék ide ifjaikat kiképeztetés végett, hol valósziniileg úgy anyagi, mint szellem-erkölcsi viszonyaikat illetőleg is legkedvezőbb körökben mozognának, mintsem az a fővárosban történik.“ Mi teljesen osztjuk a most vázolt véleményt, csak a közleményt óhajtjuk még oly részletek előadásával kiegészíteni, melyek Eger városnak egyetem befogadására alkalmas volta mellett tanúskodnak. Mindenek előtt örömmel constatáljuk azon körülményt, hogy Eger városa a katb. vallás e metropolisa, úgy különféle hatóságok székhelyét, mint a tudomány és irodalom egy tekintélyes központját képezi. Székhelye ugyanis a róm. kath. vallás Érsekének és káptalanának; székhelye a megyének, törvényszéknek, ügyvédi kamarának stb. más katonai és közigazgatási hivataloknak. Vannak jól szervezett alsó, közép és és felső tanodái, kitünően berendezett könyvnyomdája, melyben rendszerint 5—6 lap nyomatik, van intelligens polgársága, szóval birja az u. n. városi elemet es annak tényezőit, melyek ily fontos közművelődési intézet létesítésénél figyelmen kivül nem hagyhatók. Eger továbbá szószoros értelemben véve magyar város, mely mozzanatra ugyancsak súly fektetendő, mivel a felvidékkel,—melyhez mint tősgyökeres magyar város, legközelebb esik, — vasúti ösz- szeköttetés által, közvetlenül kapcsolatba lévén hozva, annak tót és német ajkú fiai, kik éppen a magyar nyelv megtanulása végett most. is elég sűrűn keresik fel az itt levő tanintézeteket, bizonyára ismét oly számma! özönlenének ide, mint özönlöttek akkor, mikor a régi bölcsészeti cursus még fennállott, amikor is a lyceum rendszerint 3—400 hallgatót fogadott magába. De az alvidék szerbek lakta tájai is elég szép számmal küldöttek és küldenek ma is ifjakat az itteni tanintézeteknek ugyancsak azon czélból, hogy azok magyarul megtanuljanak, mi nekik természetesen mindig sikerül, mert magyar nyelven kivül, más nyelven csak ritka esetekben társaloghatnak. És igy nem csupán közművelődési, hanem a nemzeti érdek is ajánlja, hogy Eger választassák a létesítendő egyetem székhelyéül. Végre ajánlja ezt még azon ténykörülmény is, hogy a lyceum örök emlékű alapitója Eszterházy Károly volt egri püspök, már eredetileg egyetemnek szánta azon nagyszerű épületet, melynek — mint tanintézetnek — párját az egész monarchiában hiába keresnök, s mely nemcsak bogy, mint a fentebb vázolt czikkben kimutatta- tott, már is oly felszereléssel bir, minövel valószinüleg több egyetem nem dicsekedhetik, hanem rendelkezik egyúttal oly helyes beosztású s oly tágas termekkel, — termek azok a szó, legszorosabb értelmében, — hogy azokban akár egy négy karú egyetemnek helyet adhat. Az első emeleten levő, gyönyörűen kiállított díszteremnek boltozatán látható pompás freskók a négy kart: a hittanit, jogit, bölcsészetit és orvosit ábrázolják, melyek a boldogult alapitó nagy müvének czélját világosan kitüntetik. Szóval ha van város széles e hazában, mely alkalmas kath. egyetemnek helyet adni, akkor bátran állíthatjuk, hogy első sorban Eger az. Az internationale. in. Czélja és eszközei. Eltekintve a párisi commune rémuralmától, mely 1871. marcz. 18-ától, május 22-éig tartott: az Internationale a maga létezése- és működéséről leginkább az úgynevezett s t r i k-ok vagyis tömeges munkabeszüntetések által szokott életjelt adni. Történnek pedig a strik-ok oly czélból, hogy a munkaadók kónyszeritessenek a munkásoknak nagyobb díjat adni. Ha a czél, melyet az Internationale elérni akar, valóban nem volna egyéb, mint hogy a munkás oly helyzetbe jöjjön, hogy magáról és hozzátartozóiról kellőleg gondoskodhassál:, hogy magának öreg korára, s halála esetén, családjának némit megtakaríthasson: akkor, ha különben e czél megengedett eszközökkel űzetnék, az Internationale szervezete s roppant elterjedettsége ellen nem lehetne semmi szavunk. Mert ki tilthatná meg józanúl bizonyos számú embernek, hogy társulattá alakulva, valamely megengedett czél elérésére megengedett eszközökkel törekedjenek? Az úgynevezett strik- ok, ba azokkal más körülmények összekapcsolva nincsenek, me- I lyek az igazságot sértik: önmagukban véve, nem mondhatók meg nem engedett eszközöknek. Senki sem állíthatja ugyanis, hogy a munkás nem ura a maga szellemi és testi erőinek, képességeinek; miért is teljesen szabadságában áll azokat, tetszése szerint, eme vagy ama munkaadónak szolgálatára fölajánlani; és miért nem volna szabad viszont, amaz erőket, bizonyos körülmények között, eme vagy ama munkától elvonnia ? És ha a munkások, hogy czéljuk elérését biztosítsák: ez eljárást tömegesen, közakarattal hajtják végre, s ennek következtében egész gyárak, vagy egyéb munkás telepek és vállalatok súlyos veszteségeket szenvednek: úgy ezen dolog az illető munkaadó uraknak fölöttébb kellemetlen sőt kínos
