Eger - hetilap, 1880

1880-08-05 / 32. szám

252

rám parancsolt, hogy vágjam ki. Újra megvizsgáltam és azt mondottam, hogy tüzetes vizsgálat után csakugyan észreveszem a békát, de azt még oly kicsinynek látom, hogy azt ki sem kell vágni, hanem elégséges lesz szivét átszúrni, minek folytán el kell hallnia. Emberemnek tetszett a terv. Erre egy ártatlan helyen a nyelve alá szúrtam, megvéreztem és mondottam: No éppen a szive közepét találtam, nem lesz már most baja. Megnyugodott és meghálálta egy koszorú hagymával. Én tehát jutalmat kaptam, mert egy embert megvéreztem, a miért más ember 48 de nem — aranyórát kapott volna.

Az orvosok azt tartják, hogy a víziszonyba esett, menthetet lenül meghal. Az a szerencse, hogy ha a kutya veszett volt is, mi nem mindig, vagyinkább ritkán áll, még akkor sem kapja meg minden ember a bajt, mert nem mindenkinek van rá fogékonysága. Gyakran tapasztaljuk, hogy több ember ugyan azon káros hatásnak van kitéve, s azok közül mégis csak egy kapja meg a betegséget; mert a többiben hiányzik a fogékonyság.

(Vége köv.)

______ ■■ r

'

"CTZj=J-bw.

Lőrinczfy János úr buzgó főmunkatársunk, e minőségben lapunktól visszalépett, ezt azonban időhöz nem kötve, becses dolgozataival ezentúl is támogatni fogja.

— Érsekünk o excjának püspökké szenteltetésének évfordulóján, a múlt hó 30-ikáu, a székesegyházban ünnepélyes isteni tisz telet tartatott. A sz. misét fényes segédlettel Danielik János püspök ö méltósága mondotta.

— Adakozás. Érsekünk ő excja 1000 frtot adományozott a jász-fénysznrui rom. kát. iskola költségeinek födözésére.

— Ferenczjy Imre, az irgalmasrend magyarországi főnöke s a Ferencz-József rend lovagja, városunkban időzik.

— Gyászhír. Békefi Lipótné szül. Plank Mária asszony f. hó

1-én élte 58-ik évében jobb létre szenderült. Temetése f. hó 3-án általános részvét mellett ment végbe. Áldás hamvaira !

— Helyreigazítás. Múlt heti lapunknak, a Párádon megtartatott hangversenyt vázoló híréből a közreműködők közül, tévedésből Reiner Antónia úrhölgy neve kimaradt. Midőn e tévedésünket sietve helyreigazítjuk, egyúttal megjegyezzük, hogy a hangverseny sikerülte igen nagy részben nevezett úrhölgy szives közreműködésének köszönhető.

— Az izr. hitközség jubileuma. Múlt hó 29-ikén ünnepelte az egri izr. hitközség az elemi iskola fennállásának negyedszázados évfordulóját. Az ünnepély délelőtt tíz órakor vette kezdetét a föl- diszített zsinagógában, mely ez alkalommal szorongásig megtelt ünneplő közönséggel. A nagyszámú közönség között láttuk : Zalár József megyei főjegyzőt, Szederkényi Nándor országgyűlési képviselőnket, Tavasy Antal polgármestert, dr. montedegói Albert Ferencz kir. tanfelügyelőt, Dusárdy József városi főjegyzőt, Grónay Sándor rendőrkapitányt és. D er s z i b Rudolf igazgató-tanítót. A gyermekkar által előadott ima nyitotta meg az ünnepélyt, melynek elhangzása után Kohn J. M. rabbi úr emelkedett szellemű beszédet mondott, fejtegetve az ünnepély fontosságát 8 üdvözölve az egybesereglett ünneplőket. Beszédének végén a jó nevelés áldásosságát fejtegette s előre bocsátott eszméit a szent- irásból merített idézetekkel meggyözöleg támogatta. Az általános hatást keltett beszéd után a gyermekkar CXI. zsoltárt és Kölcsey Hymnusát énekelte. Ezután a közönség a tantermekben kiállított lánynövendékek csinos és Ízléses kézimunkáit tekintette meg, dicséretekkel halmozva el a kézimunka tanitónöjét s csodálva az ügyes lánykák kitartó szorgalmának gyümölcseit. Az ünnepély másik részét a jutalmak kiosztása és a tornagyakorlatok képezték. A délelőtti közönség csaknem teljes számban kereste fel délután is az elemi iskola ízlésesen díszített udvarát s habár a vészharangok kongása egyidöre megzavarta is az ünnepélyt: mégis kimagasló pontjai a méltó meghatottságot idézték elő. Az apróságok eleven torna-gyakorlataikat meglepő ügyességgel végezték, jó kedvvel ugráltak, forogtak s katonáskodtak. A torna-gyakorlatok befejezése után Hahn Vilmos sikerült beszédben emelte ki az iskolaszék elnökének, dr. Schönberger Somának érdemeit, mire a jutalmak kiosztása következett. Körülbelül 50 tanuló kapott buzdításul jutalmat, mely szép szám nemcsak az adakozókat dicséri, hanem magát az iskolát is, melynek keblében annyian vannak a jutalomra érdemesek.-'' '

— Emléklapok. Az egri izr. iskola alapításának negyedszázados évfordúlója alkalmával, kiadva az ünnepélyt rendező bizottság

által. E 30 lapra terjedő füzet részletesen ismerteti az izr. kitfele- I kezeti iskola 25 éves történetét; elbeszéli, hogy a hitközség részéről 1853-ban tétetett először kísérlet népiskola alapítására, de a (anitók hiánya miatt az eszme nem testesülhetett meg. Két évi pihentet és után az iskolatigy kérdését Svartz István újra fölvetette, s lankadatlan kitartással minden nehézséget legyőzvén: 1855-ben május 1-én a népiskola ünnepélyesen megnyittatott. Az alapítási küzdelmek leírása után az emlékirat azon férfiak méltatásával foglalkozik, kik részint a népiskola felállítása, részint annak igazgatása s támogatása által magoknak érdemeket szereztek, mint: Schvartz István, dr. Schönberger Soma, Détsy Mór, dr. Scbvartz Dávid, Braun József stb. Végül a jelesebb tanitók elsorolása után közli a füzet az egykori tanúlók közül azokat, kik jelen társadalmi életünknek derék s hasznos tagjaivá váltak. A füzethez érdekes statistica is van csatolva, melyben 1855-től 1880-ig a tanulók száma s a népiskola költségvetése van kimutatva. — Az „Emléklapok“ szerzőjének az irályra több gondot kellett volna fordítania, mert az egész füzet hibáktól csak úgy hemzseg, csak kiválóan a sértő hibákra kivánván szorítkozni, ezekből következőket közöljük; azt mondja például a füzet írója egy helyen, hogy Schvartz István, az iskola egyik alapitója, a temetőben nyugszik s utána teszi hirtelen, hogy „méltó helyet foglal el mellette dr. Schönberger Soma egy másik helyen így kínozza a magyarnyelvet: „a szakértő igazgatóság és tanitók hiánya végett“ nem sikerül az iskola felállítása; vagy például ez is igen szép: „Szabad idejét, mely kiterjed üzletével járó számos teendői mellett csak kevés, oly ügyesen használja fel, hogy mint községi elöljárói tag, és pénztárnoki tiszte mellett elég marad hogy az iskola bel- ügyeivel is foglalkozhasson.“ Méltó az előbbihez a következő: „Számos — csak a közjót és közhasznosat előmozdító javaslatai által, melyeket az iskolaszéki gyűléseken meggyőző szavakkal, érvvel igazolja, hogy az iskola ügyet melegen felkarolta és közjóért mindenkor érdeklődik,“ és a többi! Ilyenekkel van az egész füzet megterhelve.

— A fiatalság 29-ikén a Széchenyi udvarban tánczczal fejezte be az izr. hitközség ünnepélyét. Bertusék kínozták a hegedűt s éjfél utánig húzták a divatból kiment keringöket és az újabb csárdásokat. A fiatalság pedig járta széles jó kedvvel, mintha Rácz Pali húzta volna a talpa alá. A tánczoló hölgyek között láttuk: Kánitz Bertát, Sugár Szerénát (Mezö-Csáthról,) Schönberger Mariskát, Braun Málcsikát, Kohn Arankát stb.

— Beküldetett. Az Egerben megjelenő „Népiskolai Tanügy“ utolsó számában valaki igen elitéli a jogakademiákat s pálczát tör fölöttük. A jogi fótanodák a nyilvános közoktatás keretébe lévén illesztve, azoknak ügyéhez mindenki hozzá szólhat, ha a felsőbb oktatáshoz ért, csak tárgyilagosan és minden méltatlan utógondolat nélkül tegye azt. N. T. említett felszólalásában e kellékeket nem találhatni fel, s azt hiszszük, hogy nem tévedünk, ha az egész felszólalást nagyon is gyan ús czélzatúnak állítjuk. Egyúttal az egri érseki joglyceum reputatiójának és jó hírének, melylyel az egész országban mindig bírt és jelenleg is bir, megőrzése és fentartása czéljából vis szautasitjuk N. T. ama vádját, hogy a jogi tanintézetek, (melyeken csa k qualificált egyének tanítanak,) nem becsületes, képzett polgárokat, hanem csak proletárokat (minők minden intézetből kikerülni szoktak,) nevelnének, hiszen hazánk legnagyobb államférfiai 8 az egyetem tanárainak legtöbbjei akadémiákon tanúltak, vagy tanítottak. Visszautasítjuk továbbá N. T. azon méltatlan sértését is, melylyel a jogakademiákat csak „bált rendező tanintézeteknek“ nevezte. Ha N. T. egy kicsit gondolkozni tudna, igen könnyen rájöhetne, hogy a bált nem a tanintézet, mint erkölcsi személy, hanem az ifjúság rendezi segítő egyesülete javára, mely egyesületnek igen humánus czélja van, t. i. a szegény sorsú pályatársak segélyezése. Es ily bált is évenkint csak egyszer rendez az ifjúság. Ennélfogva N. T. híresztelése vagy elhamarkodott: tehát éretlen, vagy komoly és ekkor rosszakaratú. (Vannak Egerben egyletek, melyeknek igen nemes czéljaik vannak, pl. a kath. legényegylet, ez is rendez bált és mulatságokat, még pedig többet, azért még sem jutott eszébe senkinek báltrendezö egyletnek elnevezni.) Végre N. T. utolsó soraiban kifejezett jámbor (?) óhajtását igen anyagias okból eredetinek kell tekintenünk, mert hála Istennek egyházmegyénkben még sem lelkészt, sem tanítót nem kell éhenhalástól féltenünk. Ajánljuk tehát a N. T.-nek, hogy ezentúl a dolgok fölött gondolkozzék és úgy hozzon ítéletet, ne bocsásson közre oly czikkeket, melyek nem szép érdekeket takarnak.

— Dekkelmann János cs. kir. őrmestert a városi képviselőtestület megjutalmazta azon elszánt bátorságáért, melyet m. hó 27-