Eger - hetilap, 1880
1880-07-22 / 30. szám
236 senek s a nagyapával beszélhessenek . . . Nem volt szivem hozzá, hogy kívánságukat megtagadjam; mire a két szerelmes oly gyorsan mint a szél iramodott a malom felé. Cornille mester ép’ abban a pillanatban ment el, mikor ök felértek. Az ajtó ugyan zárva volt, de az öreg távozásakor a létrát kinn felejtette, s igy a gyermekek rögtön arra a gondolatra jöttek, hogy az ablakon keresztül belopódznak s az elátkozott malomban széttekintenek. Csodálatos, a malom bent egészen üres volt. Nem volt ott látható sem zsák, sem egy szem búza a földön, sem egy foltocska liszt a falakon, vagy a pókhálókon . . . Még az örlött tiszta búzának azt a jó meleg szagát sem lehetett érezni, mely a malmokat oly kellemesen hatja át ... A forgó tengelyfa tele volt porral, s a vén, sovány macska szundikált rajta. Az alsó tér épen oly nyomoréit- és elhagyottnak látszott; egy rossz ágy, rongyos ruhák, egy darab kenyér a lépcső egyik fokán, az egyik szögletben három vagy négy felhasadt zsák, melyekből kőtörmelék és fehér föld hullott ki. Ez volt tehát a Cornille mester titka! Fehér földdel járt-kelt esténkint, hogy malmának becsületét megmentse és az emberekkel elhitesse, hogy az liszt . . . Szegény malom, szegény Cornille! Az utolsó őrlő is rég a gőzmalmokba ment. Az ö malmának szárnyai ugyan egyre forogtak, de a malomkő üresen járt. * * * A gyermekek sirva tértek vissza és elbeszélték nekem, a mit láttak. A szivemet hasogatta; nem akartam egy perczet sem veszíteni; elszaladtam a szomszédokhoz, elbeszéltem nekik mindent kevés szóval és abban állapodtunk meg, hogy a mi búza csak van a csűrökben, felviszszük a malomba. . . A mint megmondottuk úgy cselekedtünk. Az egész falu felkerekedett s egész karaván megrakott szamárral érkeztünk meg fenn. S ezek a szamarak gabonát, valóságos gabonát hordtak ám hátukon ! A malom nyitva, tátva állott. Az ajtó előtt Cornille mester ült egy zsák gipszen s sirva hajtotta tenyerébe fejét. Észrevette, hogy míg távol volt, valaki malmába lopódzott s felfedezte szó morú titkát. — „Jaj nekem, szegény embernek,“ monda, „most nem marad egyéb hátra számomra mint a halál. — Malmom meg van becstelenitve 1“ S úgy zokogott, hogy még a követ is megindította volna; malmának mindenféle nevet adott s úgy beszélt hozzá mintha élő lény lett volna. E pillanatban értek fel a szamarak a dombra, s mindnyájan elkezdettünk kiabálni mint a molnárság régi jó idejében: „Héh molnár,! Héh Cornille mester!“ s rakásra hánytuk a zsákokat ajtaja előtt, melyekből arany búza szemek hullottak a földre. Cornille mester nagy szemeket meresztett ránk s a gabonát ránczos markában méregetvén, majd sirva majd nevetve mondá:“ „Mennyei atyám, ez mind tiszta búza, valóságos tiszta búza! Ó hadd lássam még egyszer ez áldást!“ Azután felénk fordúlt s igy szólt: „0 én jól tudtam, hogy megint csak eljöttök. Azok a gözmalmosok nagy góbék.“ Mi diadallal a faluba akartuk vinni: „Nem, nem, gyermekeim;“ mondá, „minden más előtt malmomat kell megetetnem, hiszen oly hosszú idő óta nem volt őrölni valója.“ Mindnyájunknak könybe lábadt a szemünk mikor elnéztük, a szegény öreg hogyan sürgött-forgott, hogyan bontotta fel a zsákokat 8 hajlott a malomkő fölé mialatt a gabona csikorgóit s a finom liszport felfelé szállott. Dicsekvéssel mondhatjuk : hogy ama nap óta nem hagytuk az öreg molnárt dolog nélkül. Egy reggel azonban Cornille mester bebúnyta szemeit és utolsó malmunk szárnyai megint megállották, s most már örökre . . . Cornille halála után senki sem akarta többé átvállalni. Úgy van, kedves uram, minden véget ér e világon, s bele kell nyugodnunk, hogy a szélmalmok ideje is lejárt mint a Ehonefolyó vásári hajóinak, a parlamentek és a virágos nagy ujjasmellények kora . . . * Hirdetmény. Mindazon szőlőbirtokosok, kik saját üsttel bírnak, s kik az 1878-ik évi XXIV t. ez. 2-ik §-a értelmében saját törkölyüket adómentesen kifőzni óhajtják, felhivatnak, hogy ezen kedvezmény élvezhetése tekintetéből, folyó évi augusztus hó 20-áig beiratás végett a főjegyzői hivatalban jelentkezzenek. Eger 1880. julius 14-én tartott tanács-ülésből. Egerváros polgármestere: Tavasy Antal. — Kinevezés. Az igazságügyminister kir. törvényszékünkhöz Liptay Endre köz- és váltóügyvédet s törvényszéki joggyakornokot aljegyzővé nevezte ki. . — Hymen. Eiehbrun József derék iparosunk szombaton veI zette oltárhoz Miticzky Róza kisasszonyt, Miticzky János városi | képviselő és iparos kedves leányát. — Eljegyzés. Schvartz Simon terménykereskedő eljegyezte Reich Emma kisasszonyt Budapestről. * Az egri szőlészeti és borászati egylet f. hó 18-án délelőtt tartotta meg, az egyleti tagok élénk részvétele mellett, alakuló közgyűlését, melyen az alapszabályok értelmében az elnök s igazgatóság is megválasztatott. Többen azon véleményben voltak, hogy a választás, tekintve annak fontosságát és az idő rövidségét, elhalasz- ta88ék. Szederkényi Nándor ez ellenében kiemelte, hogy a teendők sürgőssége nagyon kívánatossá teszi, hogy a választás már most megejtessék, annálinkább, mert az egyletnek annyi buzgó s szakavatott tagja lévén, nem lehet attól tartani, hogy a választás balúl- Utne ki, s ha mégis tévedések fordulnának elő, azokat egy év múlva, melyre ezen első választás történik, könnyen helyre lehet hozni; mire a többség a választás mellett nyilatkozott, mely, titkos szavazás utján, a következő eredménynyel folyt le: Elnök: d r. Vavrik Béla. Titkár: dr. Fekete Ferencz. Igazgatósági tagok: Simonyi Károly, Nagy Bernát, Fülöp József, Tavasy Antal, dr. Fekete Ká roly, Szederkényi Nándor, dr. Pátz Ferencz, Csiky Sándor, Braun Károly, Báyer József, Skopecz János, dr. Hubert János, Glósz Károly, Babies István, Imre Miklós; póttagok: Kánitz Lipót, Gröber Ferencz, Mednyánszky Sándor, Miticzky József, Sztupka János. A közgyűlés után tartott igazgatósági ülésen azonfelül titkos szavazás utján alelnökké: Fülöp József s pénztárnoká dr. Pátz Ferencz választatott meg. — A hath, legényegyletben vasárnap szép közönség előtt is- mételék a múlt hóban sikerrel előadott „Lumpáczius“ czimü énekes bohózatot. A régi szereplők jó kedvvel, gonddal játszottak 8 nagyon megérdemelték az élénk tetszésnyilvánításokat. Előadás után tánczmulatság volt, melyen az egylet tagjai fáradhatatlan kitartással forgatták meg derék iparosaink szép leányait. — Az egri kath. legényegylet által f. évi junius 13-án tartott jótékonyezélú szinielöadás alkalmával fölülfizettek: Kassai 40 kr, Jakobovics Rupert 1 frt, Steigerné 20 kr, Klingáné 20 kr, N. N. 10 kr, Füst Ferenczné 20 kr, Tancsa Lajos 40 kr, Szvorényi József 60 kr, Hausner Károly 2 frt, Vincze Alajos 1 frt 60 kr, Luga László 60 kr, Szmida Viktor 60 kr. Katinszky Gyula 60 kr, Nemes Hónor 60 kr, Fenyvesy Ferencz 1 db arany, Bátorfy Lajos 30 kr, Hamza Mártonná 20 kr, Stremervögerné 20 kr, Lang László 10 kr. Összesen : 97 frt 90 kr, és 1 db arany. — A f. hó 18-án, betegsegélyzö alapja javára tartott előadás alkalmával felülfizettek: Hanák Dezső 60 kr, Böbék Jánosné 20 kr, Bátorfy Lajos 60 kr, Klingáné 20 kr, Ihász Gábor 1 frt, Jakobovics Rupert 1 frt, Zsen- dovics József 5 frt, Gott Tóbiás 20 kr, Nemes Hónor 20 kr, Schőn- viczkyné 20 kr, Akantisz Timót 40 kr, N. N. 20 kr, Begovcsevich Róbert 4 frt, Hegedűs János 60 kr, Bartalos Gyula 60 kr, N. N. 10 kr, Katinszky Gyula 1 frt. Összesen: 15 frt 90 kr. * A Blumenfeld-féle 4 osztályú leányiskolában az ez évi vizsgálat a m. tanfelügyelő ő nsga és Fülöp József ur előtt a f. hó 14-én tartatott meg, éspedig kielégítő sikerrel. A leánykák kézimunkái is ki voltak szemlére téve, s bár pipere-czikkeket is láttunk, a fösúly mégis a szükséges háziczikkek, fehérnemüek előállítására volt fektetve, mi arról tesz tanúságot, bogy az intézet vezetője, helyesen fogja fel a női hivatást, s nem divatmajmolásra tanítja növendékeit, hanem jó házi nőket igyekszik belölök nevelni. —w. — * Lapunk zártakor vesszük a hirt, hogy a Seemann ellen helyben szigorral teljesített vizsgálat befejeztetett s az alezredes ur a napokban városunkba érkezik — resignálni. — Mister Frankloff legsikerültebb mutatványa. Három tagbaszakadt diák mulatott hétfőn este a Széchenyi-sörcsarnokban. Be voltak csípve takarosán s annak rendje és módja szerint szidták a németet, mint a bokrot. A szomszéd asztalnál mister Frankloff itta a tokajit s vendégelte a boltoslegényeket. Egyik boltoslegény — hálából-a vagy miből? — megmagyarázta a misternek, hogy azok a ragyogó képű diákok hamisnak tartják a németet, ha mindjárt cseh volna is angolbörben. A mister nagy dühbe jött ezen magyarázat után s egy palaczkot vágott a diákok közé, kik közül kettő nyomban meg is oldotta a kereket. Csak a legfenekedöbb természetű maradt ott s a mister gorombaságára hasonlóval felelt. Ekkor aztán a mister is, boltoslegények is nekiestek a múzsafinak, s támadt olyan verekedés, hogy becsületére vált volna egy csapat parasztlegénynek is. Végre is hát sok lúd disznót győz s a diák húzta a rövidebbet; mister Frankloff lett a győztes s a győzelmi mámortól elkábultan vigadozott kivilágos kiviradtig.
