Eger - hetilap, 1880
1880-07-15 / 29. szám
XIX. év-folyam. 29. szám. 1880. Julius 15-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóbáz-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felelős szerkesztő: XDr. I^elsiete Perencz. Főmunkatárs: I_iőrln.czf3r János. Az internationale. I. Keletkezése és niivoltja. Mióta e világon munkaadók és munkások léteznek : mindig voltak ez utóbbiak közt olyanok, kik meg nem elégedve a munka- dijjal, — helyzetük javulására törekedtek/ Ezen elégedetlenség annál Dagyobb volt, minél nyomasztóbb viszonyok között valának a munkások különböző időkben. És legkevésbbé sem csodálkozhatunk azon, ha az ó pogány római birodalomban, hol a dolgozó rabszolgák valóban embertelen bánásmódban részesültek, gyakorta fölkelésekkel találkozunk, melyek a munkások sorsának megkönnyítését czélozták. A rabszolgaság lassankénti megszűntével a munkás osztályok helyzete is javult, s ezzel az elégületlenséget is csökkenni látjuk. A nyomasztó jobbágyi állapot, mely a középkorban a földműves osztályra nehezült, ismét, éspedig fokozódott elégületlensé- get teremtett, 8 csak egy Lutherre volt szükség, hogy ennek az evangéliumi szabadságról elhangzó beszédeit balul magyarázva, — az elégUletlenség hamu alatt lappangó tüze, a pórháborúk iszonyú lángjaiban törjön elé. És nem csodálkozhatunk, ha napjainkban is, midőn a töke uralma mindent elnyeléssel fenyeget, s a munkás helyzete ez uralom folytán kétségtelenül kedvezőtlen lön: a segély és javulás után való törekvések mind gyakoriabbakká lesznek, s azok, kik a munkás osztálynak egy boldogabb jövőt Ígérnek, gyakran a legbiszé- kenyebb kebelre találnak. Napjaink úgynevezett társadalmi mozgalmai a múlt század franczia forradalmában találják első kezdetüket. A franczia forradalom főleg azon törekvésnek köszöni létét, mely szerint az ency- clopaedisták elméletei az emberek teljes egyenlőségéről gyakorlatilag valának megvalósitandók; innét a 4-ik rend képviselőinek azon tervezése, hogy minden létező viszony felforgatásával, a munkások állítólagos jogait, a más emberekkel való teljes egyenlőségre, érvényre emeljék. E tervet a legvilágosabban körvonalozva látjuk a communi- sticus . Egyenlők társaságáénak 1796-ban közzétett kiáltványában, melyben a többek közt ezek is olvashatók : „Emlékezetet haladó idők óta ámítják a népet az emberek egyenlőségéről szóló alaptétellel; mert éppen oly régtől fogva nyomja az emberi nemet szemtelen módon a legalacsonyitóbb, legiszonyúbb egyenlőtlenség. A franczia forradalom csak elöfutója egy másik, sokkal nagyobbnak, mely az utolsó leszen. Az „Egyenlöek“ nem csupán azon egyenlőséget óhajtják, melyek az emberi és polgári jogokra vonatkozó decleratióban foglaltatnak, hanem akarják azt egymás között is, s ennek elérése végett tabula rasa-t a akarnak csinálni. (E kifejezés a cosmopolita forradalom állandó jelszava.) Egy valódi társadalomban nem szabad sem gazdagnak, sem szegénynek léteznie; a gazdagok, kik nem akarnak lemondani fölöslegükről a szegények javára, — ellenségei a népnek; senki sem rabolhatja el az eszközök felhalmozása által másoktól a nekik szükséges életföntartási eszközöket. Tönkre mehet minden, csak a teljes egyenlőség maradjon meg. Semmi magánbirtok többé! A föld legyen mindnyájunkkal közös. Semmi különbség többé, a kor és nem különbségén kívül! Mivel mindenki egyenlő képességekkel és szükségekkel bir, mindenki ugyanazon neveléssel és élelmezéssel bírjon. Mindnyájan megelégszünk ugyanazon napfénynyel és léggel: miért ne lehetne tehát mindenkinek elégséges az élelemszerek ugyanegyforma adaga és minősége? — Nem akarunk többé semmi tulajdonképem kormányt, semmi államot, egyházat, tulajdont, tudományt, magasabb képzést. Mivel a földművelés s az ebhez szükséges ismeretek a mi valódi táplálóink: mindenki e hivatásra van rendelve; miért is minden nagy város mint betegség-jelvény lerombolandó stb.“ A franczia forradalom leveretett; de nem irtattak ki egyszersmind az eszmék is, melyek azt előidézték. Ellenkezőleg, a social- democraták nem kíméltek semmi fáradságot ez eszméket sajtó utján mind szélesebb körben elterjeszteni; és mibely oly kormánya volt Francziaországnak, mely alatt az eredményre némi kilátás nyílt: újból megkisérlették a körülményeket állítólag a munkás osztály javára kiaknázni. E törekvésnek tulajdonítandó azóta Francziaor- szágban minden forradalom. III. Napoleon a socialista törekvéseknek nagyban kedvezett az által, hogy 1864-ben felfüggesztette azon törvényeket, melyek nevezetesen az 1810-ki „Code penal“ ban a munkások társulását megtiltották, ha ez által munkabeszüntetés, bérfölemelés czéloztatott. Ettől fogva a socialisták szabad kezet nyertek a munkások között tetszésök szerint egyleteket, társulatokat létesíteni s ezek által a maguk elméletét mindinkább elterjeszteni. S tán fölösleges említeni, hogy ök igen jól értettek az elöny- felhasználásához ; mert hiszen épp ez időtől kezdve a socialista törekvések a munkás-világban óriási előmenetelt tettek. A socialista elméletek Francziaországból minden müveit országba beszivárogtak, éspedig nem csupán a sajtó, de főleg a különböző országokból egyes gyárakba beözönlő munkások által, kik az ott beszivott socialista tanokat minden irányban magokkal vitték. Mindazáltal 1864-ig a socialista törekvések csupán nemzeti természetűek valának, mégis egyes országokra terjedtek ki csak ; s ámbár mindnyájan ugyanegy czélra törtek, de nélkülözték az egységes vezetést és szervezetet. Ezt a föntemlüett évben kapták meg, mi által a mozgalom nemzetközivé lett. 1864. szept. 28-án Londonban, hol a különböző országok politikai kompromittáitjai találkozni szoktak, egy angolok, németek, francziák, olaszok és I lengyelekből álló gyűlés tartatott. Ennek legközelebbi czélja a lengyel fölszabadításra vonatkozó módok és eszközök megbeszélése volt ugyan, de szőnyegre kerültek társadalmi dolgok is; s minthogy az egybegyűltek között a legteljesebb öszhang uralkodott: elhatároztatott egy általános munkás-egylet megalakítása oly czélból, hogy a különböző országok munkásai között, kik a munkás osztály kölcsönös segélyzése- és teljes fölszabadítására törekszenek, — egy központot létesítsenek. Az új társulat „Nemzetközi munkás- egyletének, vagy rövidebben: „In t ern a ti o n a 1 e“-uak nevezték el. Azonnal egy ideiglenes Comité megválasztásához fogtak s kitervelték az alapszabályokat, melyek később az 1866-iki genfi congressuson elfogadtattak. Közöljük az alapszabályokat, s később, midőn az Internationale szervezetéről szólandunk, azokra még egyszer visszatérendtink. 1. ) „A társulat azon czélból alakúit, hogy az összeköttetés központi közegét képezze az egyes országokban fennálló s ugyanegy czélt, nevezetesen a munkás osztály fölemelését, annak teljes emancipátióját elérni törekvő munkás-társulatok közt. 2. ) A társulat ezíme: „Nemzetközi munkás-egylet.“ 3. ) A főtanácsnak azon, különböző országokhoz tartozó munkásokból kell alakulnia, kik az Internationaléba léptek. A főtanács választja saját kebeléből az ügyek ellátásához szükséges hivatalnokokat ; nevezetesen: egy elnököt, pénztárnokot, főtitkárt, az egyes országok részére szükséges levelező titkárokat stb. A congressus meghatározza évről évre a főtanács székhelyét; bizonyos számú tagokat választ, s azon jogosultsággal ruházza fel őket, hogy szá-
