Eger - hetilap, 1880
1880-05-20 / 21. szám
XIX év-folyam. 21. szám. 1880. május 20-áu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasáboaott péti t- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a iyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felelős szerkesztő: H>r„ lETeüsete Ferencz. \ tudomány ünnepe. Nem a főváros egyedül, de az e g ó s z nemzet szólt lelkesülten e napokban: Universitas Scientiarum Buda- pestiensis vivat, crescat. floreat.“ A budapesti egyetem jubilearis ünnepe a — tudomány ünnepe, s mint ilyent kell, hogy élénk részvéttel, őszinte örömmel s tiszteletet adó módon üdvözölje az egész nemzet! Ki kételkednék az egyetemnek magasztos hivatásában ?! Ki ne tudná méltányolni azt a fonást, honnét a nemzet jövője tudományát, készültségét, hivatásának alapját meriti; —■ hol a tudomány felkentjei lángajkakkal hirdetik a vallastudomány szent igéit; a j o g- és igazság tanát, beszélik el a nemzet történ etének dicsőségét, kutatják a bölcselet elveit, ismertetik liter aturánk gyöngyeit és tanítják, miként kell fen- tartani, gyógyítani a nemzet fiainak életét, egészségét ! Legyen hát általunk is üdvözölve az ennyi szebbnél szebb czólokért század óta küzdő budapesti magyar királyi egyetem! Nem volt tényező nemzetünk történetében, mely többet, nagyobbat tudott volna kivívni e nemzet újjárefor- málása nagy munkájában, mint épen ez — egy század óta újjáalakított egyetem, mely férfiakat nevelt a honnak, méltó disz éré s gyönyörűségére a magyarnak. S e nemzet meg is érdemli, hogy folyton-folyvást Deákok, Széchenyiek, Kossuthok, Eötvösök vezessék sorsát. Vagy nincsennek-e okirataink, melyek fényesen bizonyítják, hogy e hősi nép nemcsak a kardot s kopját, de a tudomány evangéliumát is tudta és tudja kezében forgatni?! Nem látott-e már a XII-ik század magyar földön főiskolát, mely az akkor dicsfényben tündöklő párizsi egyetem mintájára alapittatván. nem csekély diszt kölcsönzött e hazának ?! Nem jelzi-e eléggé a magyarság tu- domány-szomját, hogy már a XlII-ik században, a b o 1 o g- n a i hires egyetem 18. egyetemi nemzete közt ott találjuk a — magyart?! Nem mutat-e a tudomány iránt való erős fogékonyságra, hogy széles Európában, hol ismerik s művelik a tudományt, ismerik egyúttal a bolognai egyetem akkori két díszének: Damianusnak és Paulus Ungarusnakis uevét, kik édes véreink valának ? ! Majd később a nagy Lajos királyunk alapította pécsi, a Zsigmond által szervezett budai és a Mátyás király bőkezűségéből létrejött pozsonyi („Academia Istropolitana“) egyetemek szolgáltak hazánkban a tudományok művelésének dicső csarnokáűl, fényes bizonyságot adván nemzetünk nemes törekvéséről s haladásáról. r Es váljon nem ugyanezen két nemes erénynek bizonysága-e, hogy alig hogy megteremtettük szent koronánk teFőmunkatárs: X_iőrlncz;±37- Tános rületén anya-egyetemünk mellett a zágrábi és kolozsvári egyetemet: máris annyi temérdek bajunk s bánatunk borúja közűi keresztül látjuk csillogni a tudomány szerete- téből lelkesülő közóhajt, mely az országnak egy ú j egyetemet kíván ? — — De mentői több lesz a versenytárs, annál illőbb, hogy féltett kincsként őrizze anya-egyetemünk ő s i fényét; ne engedjük azt elkoptatni, de tegyünk meg mindent, hogy ez „ősi fény“ fokozott erővel s elfojthatatlan 1 sugárral áraszszon be minden zeget-zngot, hol társadalmunkban még — sötétség vagyon! Legyen tekintély, hatalom az egyetem, melyre mint a dodonai jósdára, bámuló várakozással tekintsen az ország. De tudományosság s mély szakavatottság hírével dicsekedhető férfiaknak kell ott helyet foglalni, hogy az az egyetem, mely dicsőén megfutá a századéves pályát, elő tudhassa készíteni a biztos talajt a második századévre. Férfiak valók ide, kik nem áldoznak más istennő oltárán, csak a tudományén; kiket nem vezérel hiúság, szerepelni más körben is, de ténykednek a komoly búvárkodás tiszteletre méltó terén; kiket egyedül csak azon magasztos s nehéz feladat lelkesít, elsajátítani azt a módot, hogyan kell, s minő magvat vetni a tanszékről, hogy az termékeny talajra hulljon. Férfiak valók ide, kik nem a tanpénzért s tanpénz miatt, de lelkesedésből és lelkesítés miatt vezetik és kezelik a legfelsőbb szakképzés fontos ügyét; kiknek tudomány- szomjuk csak a tudomány forrásaival elégíthető ki, s kiknek sem idejük, sem kódvük nincsen idegen isteneket faragni, hogy azt imádják. S mi tagadás! Ki kell mondanunk , hogy habár elismerjük is, hogy alkotmányos aeránk óta páratlan, óriási fejlődést vett nálunk a felsőbb szakozatásügye, hogy a lehető legnagyobb erővel iparkodtuk megalapítani hazánkban az ősszélet fejlődésének alapfeltételeit s a szellemi igazgatás józan tanát: — nem hányhatunk mégsem szemet azon rendszertelen eljárás előtt, melyet legújabb időkben egyetemünkön tapasztalunk, melynek csak egy orvusszere van, s ez abból áll : legyenek egyetemi tanáraink ne nyugdijazásképen, vagy political pártérdek jutalma gyauánt, de érdemből s érdem miatt kinevezve! És ekkor az egyetem jubilearis ünnepén az ország köztisztelete és egyhangú örömüdvözlése nemcsak a századéves múltnak, de — a jelennek és jövőnek is fog szólni. E nemzet, mely kora századok óta elég jelét adá tu- domány-szeretetének, b i z n i akar a jövőben ! A tudomány hatalom, mondotta B a c o. S elvész az én népem tudomány nélkül, mondotta Széchenyi.
