Eger - hetilap, 1880

1880-01-15 / 3. szám

XIX. év-folyam. 3. szám. 1*80. január 15-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 ,. Negyed évre . 1 ,, 30 , Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorbely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, uyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycennii n.'ouida,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: ^)r. Hr^el^ete Perencz. Főmunkatárs: Xjőrlnczfy" János. Községeink önkormányzata. Harminez év óta foglalkoznak a müveit Europa tudósai, pub­licistái, parlamentjei a kérdéssel, hogy egy jól rendezett államban, mily szempontból kelljen tekinteni a községet — a politikai önkor­mányzat eme legtermészetesebb közegét — szemben a törvényha­tóságokkal és az állammal . . ?! Nem akarjuk ezúttal sem Morier nemzetiségi, sem Rathbene társadalmi felfogását, sem a cobdeni allampoliiikai clubbnak csak nem régiben szintén e kérdést tárgyalt tanát feszegetni! Bármeny­nyire különbözük s eltérők egymástól e tanok, egyben azonban mindegyik, — még a legszélsőbb felfogás is — többé-kevesbbé megegyez, bogy t. i.a valódi, a tiszta önkormányzat mag- vát a község képezi. Ezen az alapon az önkormányzat hívei tovább indulván, czá- folhatatlanúl kimutatják, hogy a nemzet szabad községi rend­szer nélkül még szabad alkotmánya daczára sem szabad! Hi­szen épen a községi önkormányzat szüli a szabadságot, s minden alkotmányos intézmény, minden alkotmányos közigazgatási szerv, maga a törvényhatósági, sőt a parlamentaris önkormányzat is, a község szabad önigazgatásából fakad! A község tehát nem puszta geograpbiai fogalom, nem egy­szerű közigazgatási Organismus, hanem igenis az alkotmány által szabadságra, jogokra képesített, felhatalmazott önkormányzati test! ............ S ha most a község ez egyedül helyes definitióját szem előtt tartjuk, be kell fájdalom ismernünk, hogy hazánkban az újabb al­kotmányos aera alatt hozott törvényeinkben az oly nagy hűhóval hirdetett „önkormányzatunk“ nem egyéb, mint egy hatalmas köz­jogi — nesze semmi, fogd meg jól! Vaknak kell lenni annak, ki be nem látja, hogy még magok a törvényhatóságok is nem mások, mint sem hús, sem bal­féle intézmények! Valóságos egyvelegje az állami, a helyhatósági 8 a községi igazgatás functióinak. A régibb feudális megyei muni- cipalitás ósdi szörny-maradványai gyönyörűen ölelkeznek törvény- hatóságainkban a modern kora-szülött alkotások félszegségeivel, s megteremtik aztán dicső példányait a múzeumokba illő — fából való vaskarikáknak 1 Mert hiszen jelenlegi törvényhatóságaink sem nem önkormány­zati Organismus, sem nem államkormányzati szervezet 1 Az első nem, mert a legminutiosusabb ügyekben a kormánytól függnek; a másik nem, mert tisztviselői nem az államkormány bizalmi férfiai 1 S e gyönyörűséges quodlibet-állapothoz járul még az, hogy törvényhatóságaink szekerét két autonom testület: a törvényha­tósági bizottság és a közigazgatási bizottság hajtja! Ez utóbbi testütetben plane — az önkormányzati szabadság fényes bizonyságául — a kormány közegei agyon majorizálják az önkor­mányzat választott hözegeit! Csoda-e aztán, ha törvényhatóságaink nem haladnak?! Csoda-e, ha — ily a siámi ikrekhez hasonló szervezet mel­lett — parlamentünk soha, de soha rá nem hederít törvényhatósá­gaink felirataira, kiáltványaira, petitióira, s ott heverteti azokat sze­kér számra hónapokon át levéltárában , hol aztán a hét alvó szent módjára Pátó Pálféle nyugalommal várhatjá k az örökké valóság hajnal csillagát! De mit szóljunk — községeinkről?! Ezek igazi példá nyai az önkormányzatnak! Saját belügyeikben, saját háztartásuk legparányibb dolgaibai első sorban az áilam hatóságtól, második sorban s törvényhatósáL tói, harmadik sorban a minden lében kanáltól: a szolgabirótol függ­nek 1 S igy tehát szegény községeink a régi földes úri gyámha­tóság helyett kaptak egyszerre hármat 1 S e melleit ki ne ismerné még a hadparancsnoksági, az út- mesteri, pandúrrendöri, adófelügyelöi stb, stb,-féle kis istenek min­denhatóságát. . . ?! Hanem azért ráfogjuk, hogy meg van ám nekik önkormány­zatuk czifra köntöse 1 Pedig nem gúny-e az önkormányzatra, midőn községeinkben még a csordapásztorokról, vagy a cloakák tisztántartásáról való in­tézkedést is a szolga bíráknak s a t rvénybatóságnak kell ünnepé­lyesen sanctiónálni. . .?! Nem paródiája-e az állítólagos önkormányzatnak az, hogy a község, saját tisztviselői létszáma-, fizetése-, saját vagyonának ke­zelésére nézve a törvényhatóság kegyes engedélyétől függ 1 ? S — hogy többet ne említsünk — nem bosszantó helyzet-e az, hogy községeinknek tiszti kara, a jegyzőtől kezdve le a legutolsó bak- terig inkább szolgálnak az államnak s a törvényhatóságnak, mint azon községnek, mely őket fizeti. . ? 1 Hát még községi adórendszerünk s adókezelésünk 1 Ez azután az igazi politikai — pbilloxera vastatrix. Az osztrák uralom korából ránk maradt felséges adórendsze­rünk örökös módosításaival, pótlásaival, pióczamodorával, s decen­tralizáló törekvéseivel elannyira kiszivattyúzza községeink minden jövedelmi forrását, hogy községeink oly kiadásokra, melyek a közjó érdekében múlhatatlanul szükségesek volnának : teljesen képtelenek 1 De nem akarjuk magunkat félreértetni. Nem mondjuk mi, hogy a községek kis önálló államok legyenek, de igenis határozot­tan kárhoztatjuk a törekvést, mely — szemben az önkormányzat szép elvével — a községeket a centralizált államigazgatás puszta végrehajtó gépjévé teszi 1 S ha már jelenleg nálunk többé-kevésbbé ez utóbbi törekvés győzött, ne ámítsuk legalább önmagunkat, s ne tegyük nevetségessé közigazgatásunkat, s vele együtt nemzetünket az által, hogy úton-út- félen beszélünk önkormányzatról akkor, mikor azzal nem bírunk 1 Nem illő egy nemzetet gyermeknek gondolni, a ki elhiszi, ha ráfogják, hogy a kezébe adott czifra fababája — magától szokott enni 1 Itt volna már egyébiránt az ideje, hogy ne csak szóval, de tényleg is megadjuk községeinknek a kellő ellenörizet mellett — a valódi önkormányzatot; mert csak ez képezheti legerősebb biztosítékát a jó közigazgatásnak s a szabadságnak S hogy ezt elérhessük, nem elég csak az alakot megváltoz­tatni 1 Hiszen a tyúkszem megmarad, ba csak a csizmát cseréljük fel. Gyökeres, határozott reform kell ide 1 A mostani félszeg ala­pon soha sem fogjuk megalkothatni a tiszta önkormányzat valódi organismusát. Ez alap — pedig csak most hoztuk létre — már is kor­hadt fa az önkormányzatra nézve, melyet hiába övez körül a zöld folyondár — az önkormányzat; hízelgő czime, — hiába hazud ott életet, tavaszt, — e fának nincs életgyökere, tehát vesznie kell. . 1 Lássuk be már egyszer, bogy igaza van Tocquevillenek, ki a községeket egyenesen Isten ajándékának mondja, mert bennük ho­nol a szabad népek ereje 1 Lássuk be, hogy az államnak nem hogy bénítani kellene a község szabadságkörét, de inkább — épen azért, mert csak az állambatóság czéltalan békóitól ment község képez­het^ igazán forrását a polgári köztevékenységnek s hazafias közszel- — meg kell adni községeinknek, a kellő s józan fel ügye­it, minden eszközt, hogy ö n k o rm án y za tt a 1 rendelkez- valósithassák ama tételt, hogy maga az állam is azon mér- rösbödik csak, melyben községeink szabad önkormányzatát 1 Dr. Fenyce*sy Ferencz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom