Eger - hetilap, 1880
1880-04-29 / 18. szám
140 T Á E C Z J&.. A pénz. Napjainkban már minden legcsekélyebb értékkel biró tárgynak is kiszámították használati és csere-értékét, de valamennyi közt a legtöbb tudományos és nem tudományos fejtegetésben a pénz részesült. Ismeri ezt minden ember elméleti és gyakorlati oldaláról egyaránt, egy oldalát kivéve, melyet leginkább a nősülni kivánó fiatal emberek tanulmányoznak, midőn azon rájok fontos kérdés megoldásán törik fejőket: mennyit lehet pénzen vásárolni a boldogságból. — Ez oldalról akarom olvasóimnak s különösen szép olvasó- nőimnek megmagyarázni, hogy mily értéke van a pénznek. Ezen szempontból a pénz sokaknál minden, másoknál semmi. Nézzük azokat, kiknél minden. A pénz oly mindenható hatalommá lett már napjainkban, hogy ez sarkpontja s titkos rúgója nemcsak a gazdászat minden ágának, hanem az anyagiasság után vakon rohanó fiatal embereink jövő (állítólagos) boldogságának is egyedüli feltétele, kivált az olyanoknál, kiknek szivét nem a szép szemek gyújtják lángra, — hanem a társadalmi élet minden helyzetében majdnem döntő szerepet játszó pénz, minek csak természetes következménye, hogy az ettől kigyuladt láng csak addig lobog, mig alája a tüzelöszerböl rakni lehet. Boldog fiatal ember, ki a boldogságot fontszámra megvásárol- batóuak hiszed s még boldogabb hölgy, kinek szemét a hiúság és hízelgés köde annyira ellepi, hogy nem látja az önérdeket, mely nem annyira öt, hanem a gazdag hozományt óhajtja elvenni és bírni! S ez rendesen meg is történik ; ha a nőnek pillanatnyi szeszélyei, hiúsága és nagyrav ágyúsa a tanácsadói e fontos lépésnél. S vájjon mi hozza létre az ilyen házasságokat ? Az érdek, a pénz, melyről a nemzetgazdászok azt mondják, hogy az általános értékmérő, csereeszköz, fizetési közeg, mely defi- nitioból mi csak a két utóbbit fogadjuk el, amennyiben csakugyan itt is csereeszköz, de fizetési közeg csak akkor lesz, midőn a sors megelégli a játékot, melyet a legszentebb emberi érzéssel űztek s fizetni kezd — az önérdek, hiúság és nagyravágyás következményeivel. De lássuk hogyan fűződnek az ily házassági frigyek? Fiatal embereink nagyobbrészt (talán a modern civilisatio iránya hozza ezt is magával) annyira sietnek élni, hogy már könyvvel hónuk alatt szerelmi kalandokkal foglalkoznak, mely nemes mulatság mellett az iskolát valahogyan átúszván, midőn már némi önállóságra vergődnek, a mindenféle korai élvek annyira fásultakká- teszi őket életök legszebb idejében, hogy rideg keblök a nemesebb érzések iránt való fogékonyságát immár elvesztette. Fenékig ürítik tehát a kéj és mámor poharát, s ebben lelik egyedüli örömüköt s szórakozásukat. Midőn már ebben is kimerülnek s komolyabbak lesznek, jövő existentiájuk biztosítására kezdenek gondolni; hideg egykedvűséggel vizsgálják végig a — telekkönyveket, egyik biztos tükrét a családok vagyoni állapotának, s ha találnak valami jó partie-ra, egypár száz hold birtok, vagy 30—40 ezer forint annyira felrázza apathiájából, hogy még mielőtt az áldozatúl kiszemelt nőt közelebbről ismerné, egyszerre szerelmesek lesznek — nem beléje, hanem hozományába; mert, a naterialismus modern hősei szerint, a nő csak vele jár. Erre megkezdődik az udvarlás. Egy két éji zene után fiatal emberünk bemutattatja magát s gyakori látogatásokat tesz a háznál. A föczél: hogy a mama kegyét megnyerje ; a nagyvilág számára nevelt leány vonzalma, vagy mondjuk érdeklődése, a legtöbb esetben pár szép frázissal úgyis megnyerhető, csak az udvarló bírjon eléggé csillogó firmával, hogy a mindent meghóditani vágyó hiúságot s nagyravágyást kielégíteni képes legyen; ha ez sikerül, elhitetik magokkal, hogy egymást szeretik, s ha a körülmények olyanok, hogy mindketöt vágyaik teljesülésével kecsegtetik, csakhamar megegyeznek s a kettőből lesz egy boldog (?) pár. Kezdetét veszi a házasélet. A mézes hetek alatt a képzelt boldogság mámorában úszva, az élet ridegebb oldalairól nincs ide- jök gondolkozni; de midőn a köznapi élet apró bajai végre ezeket is megismertetik velők, a boldogság fényes köde csakhamar oszlani kezd ; a férj, ki eddig is csak az anyagi élveket hajhászta, kárpótlást keres, s saját kényelme fokozásáról kezd gondoskodni, természetesen — a hozomány rovására, mely lassankint elolvad kezei között, s ezzel elfogyván a szerelme lángját élesztő tüzelöszer, a láng is kialszik ; a sziveket összetartó kapocs elszakad s a férjből kiábrándúlt neje előtt minden érdeket s értéket vesztett, s csakhamar megúnt közönséges emberré válik. S mi lesz a nőből? A nő az ily érdekházasságban, addig mig hiúsága és nagy- ravágyása kielégítésre talál, boldognak hiszi magát ; de e képzelt boldogságot keserű kiábrándúlás követi, mihelyt egyre ftiagasabbra csigázott vágyainak kielégítése lehetetlenné válik s a kénytelen és fényűzéshez szokott nőt anyagi gondok kezdik rémitgetni. Nem írjuk le a változást, mely keblében végbe megy. Életében a rövid derűre tarlós ború — boldogtalanság következik . . . S mi idézte ezt elő? A pénz, gondolja magában a türelmes olvasó. Igen a pénz; de valójában az egyik részről a divatos anyagiság s léhaság, mely más rovására akar élni, másik részről pedig a hiúság és nagyravágyás, mely egy elhibázott nevelési rendszer eredménye. Doniba}/ E. HIEFXJZÉE. * Személyi Mr. Tárkányi Béla egri apát-kanonok úr Romába utazott, hová érsekünk ö ex ej a már megérkezett. — Beöthy Lajos köztisztelet- és szeretetben álló főispánunk fivére: Bessenyöi Beöthy József urnák temetése f. hó 22-én délutáni 4 órakor Szóláthon a közönség nagy részvéte mellett ment végbe, a virág-koszorúkkal borított selyem szemfödelü érczkoporsót a megyei tisztviselők, rokonok, barátok, ismerősök és az elhúnyt nagy számú tisztelői vették körül, jelen voltak: Isaák László alispán, Kürthy Ferencz árvaszéki elnök, Zalár József megyei főjegyző, Si- máczius Gusztáv tiszteletbeli főjegyző, Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző és előadó, továbbá: Csernyus Kálmán árvaszéki ülnök, Imre Miklós megyei tiszti főügyész, Bozik János megyei föpénz- tárnok, Dr. Albert Ferencz Hevesmegye tanfölügyelöje, Almássy Géza szolgabiró, Jankovics Dezső, Holló Géza és Kövér Bertalan segéd-szolgabirák, Grónay Sándor Egerváros rendőri főkapitánya és Békefy Alajos megyei várnagy, úgy számos egri, helybeli és vidéki megyebizottsági tag, köztük: Tahy Emánuel, Szerelem Alfréd, id. Samassa János, Holló Mihály bessenyöi lelkész, Med- nyánszky Sándor és Babies Aladár s nagyszámú résztvevő közönség, melynek tömegéből: Bory György, Bory Iván, Csernyus Sándor földbirtokosokat, Bujanovics Titusz nyug. cs. kir. őrnagyot, Wonner Lajos cs. kir. „Nagy“-ezredbeli kapitányt, Baranyai István verpeléti birtokost, Ludányi Antal egri apát-plebánost, Okváth Ferencz egri segédlelkészt és Vecsey Miklós egri kir. adóhivatalifogalmazót sikerült tisztán kivennünk. Alig oltották ki a fáklyákat a boldogúlt sírja fölött, a lélekharang új gyászt hirdetett a zokogó családnak, mert a szeretett nővér, illetőleg nagynéne: Bessenyöi Beöthy Constantia úrhölgy, esteli 8 órakor, életének 71-ik évében, hosszas szenvedés után követte bátyját az örök nyugalomba. A temetés f. hó 24-én délutáni 4 órakor Szóláthon általános részvét mellett folyt le. Az örök világosság fényeskedjék nekik! — A helybeli fő-gymn. ifjúság énekkara, pénteken apr. 30- kán május elö e stéj e alkalmából, esti 7—8 óra közt, a cist. rendház díszkertjében, a tanárikart serenáddal fogja megtisztelni. — Czéllövészet. Lövöldénk megnyitása f. hó 25-én, a lövésztagok élénk versenyzése közt ment végbe. A ezéllövés d. e. 10. órakor vette kezdetét, s megszakasztatva csupán a viszonttalálko- zás örömei és lelkes alkalmi pohárköszöntésekkel fűszerezett társas ebéd által, lankadatlan kitartással folyt az estveli sötétség beálltáig , mely megakadályozá a ezélzás további lehetőségét. Részt vett 17 lövész, kik összesen 870 lövést tettek s találtak 1707 kört, e közt 231 mélyet (peller.) A gyakorlott lövészek számára kitűzött 10 frankos aranyat Szobek Lóránt nyerte meg szeglövéssel, a kezdők 10 frankos arany-jutalmát pedig és a Polereczky Gyula által ez alkalomra ajándékozott diszitett ezüst forintost Klein Mór nyerte legjobb 6-ik kör lövésével. Az egyes lövészek elért sükerei: Dr. Mesztrich Cézár 120 lövéssel 362 kört s e közt 55 mély kört talált. Fekete Sándor 120 I. 322 k. 42 m. Szobek Lóránt 80 1. 213 k. 32 m. k., Makay Felix 80 1. 204 k. 30 m. k. Polereczky Gyula 75 1. 149 k. 17 m. k. Grónay Sándor 70 1. 106 k. 10 m. k. Für Bernát 40 1. 80 k. 11 m. k. Mártonfiy László 80 1. 69 k. 9 m. k. Klein Mór 45 1. 58 k. 8 m. k. Barsy József 40 1. 46 k. 5 m. k. Für Ferencz 35 I. 30 k. 3 m. k. Tavasy Antal 15 1. 18 k. 3 in. k. Gröber Ferencz 15 1. 14 k. 2 m. k. ifj. Murányváry János 20 l. 16 k. 2 m. k. Székely Benedek 20 I. 10 k. 1 m. k. Komáromy József, lövészmester, ki házi gazda elfoglaltságánál fogva csak is
