Eger - hetilap, 1880

1880-04-15 / 16. szám

123 összeg keretén belül felmerülő költségek utalványozására felhatal­maztatok. — Elolvastatott az 1849/9-iki honvéd egyletek köz­ponti választmányának átirata, mely szerint Rakssányi Gyula által szerkesztett s kiadott magyar sza ba dság-ha re z synchro- nistikai térképe jövedelmének 25°/0-a a honvédmeaház-alap gyarapítására lévén kiadó-tulajdonos által fel ajánlva, e jufaléknak mennél eredménydúsabbá tétele végett, e térképnek terjesztése ér­demében, bajtársi közreműködésre hívja fel az egyletet. E nemes czél elérhetésének támogatására szives készséggel válalkozik a hevesmegyei honvédegylet, s legott elhatározta 6 ily aláírási iv kibocsájtását az egyleti elnök ellenjegyzése mellett, melynek egyes példányai az 0 és Uj-Casinoban, továbbá az előfizetők gyűjtésére felkért Steinhäuser Istváu, Gröber Ferencz, Bajzátb József, Mate- kovits Mór kereskedő urak kezeihez tétettek le. Az előfizetés ösz- szege 1 frt. E jelesebb hadfiaink miniature arczképével kerített dí­szes kiállítású színezett térkép egy példánya a törzs Casinóban van közszemlére kitéve. Kiadta : Herczeg Ignácz egyleti jegyző. Politikai heti szemle. A lefolyt héleD a «képviselöházban a közlekedési és kereskedelmi tárcza költségvetése volt napirenden. A vita általá­ban vontatva folyik, tömérdek incidens közbejöttével, úgy hogy az egész költségvetés fölött a részletes vitának befejezését e hó vége előtt alig lehet várni. A ház szónokai egyik napot a másik után i heszélik agyon, mit mondanak, többnyire ismétlés, melyet elégszer 1 hallott már a kormány a nélkül, hogy hajtott volna rá s nincs j kilátás, hogy a jövőben másképen lenne. Addig mig a Tisza 1 aera lámpavilágát a nemzet türelmetlensége el nem oltja, minden a réginél marad, addig tehát a sürgetett mezőgazdasági és iparpo­litika életbeléptetését s nyomasztó közgazdászati bajaink csak részben való megszüntetését is hiába várjuk. A kereskedelmi tár­cza költségvetése felett az által, vita az april 9-ki ülésben ért vé­get. Ez ülésben a ház Szederkényi indítványa felett a határo­zatot (az ipartörvény revíziójáról szól) elhalasztá, Széchenyi Pál gr. indítványát (a mezőgazdaság emelése czéljából költségemelést javasol) egyhangúlag elfogadta. Szalay Imre indítványát végül (a bőrgyártásról szóló javaslat dolgában) névszerinti szavazással a kormány 100 szóval 70 ellen (távol volt 206,) elvetette. Az april 10-iki ülésben vett búcsút a ház köztiszteletben álló elnöke-, Szlá- vy József-töl, kire a király bizalma a közös pénzügyminiszteri tárczát ruházta. A búcsúzó elnöknek a ház mindeu pártja egyaránt elismeréssel adózott. Az ülés hátralevő részét folytatólag a keresk. tárcza költségvetésének tárgyalása vette igénybe. Mint Londonból Írják, a conservativ cabinet veresége teljes 8 e szerint meg vannak napjai számlálva. A szerdai (tegnapi) minisz­tertanácsban lett elhatározva, mikor fog leköszönni. A whig-kabi- net következőleg fog megalakulni: Granville elnök, Hartington a kü- liigy, Gladstone miniszter tárcza nélkül, Derby a gyarmatügy, Chil­ders a kincstár kanczelárja, Northbrook az indiai ügyek, Harcourt a belügyek, Forster a hadügyminisztere, s Kimberley bécsi nagykövet lesz. Viktoria királynőt az angol választások eredménye nagyon meglepte; még kevéssel a választás előtt egy magasrangú egyén előtt ak képen nyilatkozott, hogy a Beaconsfield-cabinet bukását le­hetetlennek tartja. Gorcsakov haldoklik, jelentik Péter várról, hol a dip- lomacziai körökben e miatt nagy a mozgalom; mert habár, mint mondják, a haldokló kanczellár hónapok óta nem folyt be az orosz politikára s Loris-Melikov jelenlegi uralma zsibbasztólag hat még a kanczellár állása- és befolyására is, mégis komolyan ag­gódnak Gorcsakov utódjának kilétéről, mert az orosz külpolitika, kivált most, avatott kezeket igényel. A franczia kormánynak a szerzetesekre vonatkozó ha­tározata ellen a franczia püspökök egymás után tiltakoznak, a je­zsuiták meg épen ignorálják azt, kijelentvén, hogy kolostoraikat csak azon esetre bagyandják oda, ha erre erőhatalommal fognak kényszerittetni. A kormány, mint egy újabb távirat jelenti, meg fogja a püspököknek tiltani, hogy a márcziusi rendeletek ellen to­vábbá is demonstráljanak. A legújabban kitört franczia kultur- hareznak a bonapartismusra igen kedvezőtlen befolyása volt, a mennyiben Napóleon hg. ez ügyben nyilatkozván, kétségtelen jeleit adta a franczia trón iránt való követelésének, mi a bonapartismus azon hívei között, kik a vörös herczeg jelöltségéről tudni sem akar­nak, nagy ingerültséget okozott. A párt teljes felbomlásban van, s mint Rouher maga mondá, Jeromos herczeg levelével a párt halá­los ítéletét irta alá. Bismarck herczeg megint ráijesztett az öreg Vilmos csá­szárra: lemondott, ámbár senkisem veszi már komolyan lemondá­sát, miután nagyon gyakran ismétli. Általánosan elterjedt nézet szerint Bismarck categoricus fellépésének czélja, hogy a császárt a birodalmi alkotmány megváltoztatására birja. A kanczellár lehetet­lenné akarná tenni, hogy a kis államok, melyeknek lakossága ösz- szevéve alig teszi ki Németország lakosságának hatodrészét, jövőre is leszavazhassák a három nagy államot: Bajor-, Porosz- és Szász­országot. A lemondásnak e szerint semmi köze a külpolitikához. Kétséget nem szenved, hogy Vilmos császár a vaskaDczellár lemon­dási kérvényére most is csak azt fogja írni, mit nehány évvel ez­előtt : soha ! T Jl. IES C Z Jegyzetek Casagrande Márk szobrász élete- és ma­gyarországi müveiről. A „Giornale di Treviso “-bői. Mennyi jeles ember született oly helyen, melyet erényeivel s érdemeivel csak ö tett hírnevessé, s oly szülőktől, kik meg valá- nak fosztva a szerencse minden javaitól! Ez volt sorsa Casagrande Márknak is. Születési helye Campea volt, Miane községben, a trevisoi ke­rületben. Szülői becsületes földművesek valának, kik mindennapi fáradságaik gyümölcseiből szegényesen éltek. Született 1804. évben, s már 6 éves korától fogva gyermek­társai fölött kimagasló szellemet tanúsított, miután iskolába küldet­vén s ott a mestertől az abc-re taníttatván, ö mikor az iskolából kijött, a betűket krétával utánozta. Ezen hajlama a természet után má­solni mindazt, a mit csak tanúit és látott, még jobban előtűnt, mi­dőn valamely vasdarabbal, melyet számára nagynénje, ki szabóné volt, készített el, köböl kifaragta a mianei főoltár két mellékszob­rát. Ezen és a későbbi években helyesen kritizálta a fogadó czi- merének festéseit s tele rajzolta a falakat, az iskolai könyveket s az udvart alakokkal és állatokkal. A jó falusiak csodálkoztak fölötte, s a nemes Gera János úr, kinek ott birtoka vala, egy na­pon látni kivánta Márknak mindeu munkáját, faragványát, rajzát, s csudálkozott a látottakon. „Készíts nekem, mondá, egy emberfe­jet köböl,“ s Márkunk csakugyan ki is faragta az előtte legkedve­sebb egyéniségnek, tulajdon édesatyjának fejét, mely még most is látható a nemes Gera urak palotájában Coneglianóban. És épau ezen munkája okozta azt, hogy nemes Gera úr, mint a szépmüvé- szetek kedvelője, megakarván kisérleni Casagrande tehettségeit, beíratta öt a velenczei akadémia iskolájába a szobrászatra, 1820- ban, s lett Maecenása, pártfogója és mindenben segítője. Oh, ha minden gazdag így cselekednék, mint ezen férfi! Ha a helyett, hogy a pénzt élére veri vagy fiókjában hevertetve gyönyörkö­dik benne, egy-egy tehetséges ifjút ségitene, ki a művészetek egy vagy más neméhez hajlamot s szellemet mutat, mennyivel kevesebb lenne a panasz nagy embereink hiánya miatt! Talán a lángész a terméketlen földben fekszik eltemetve, mig a Sardanapálok büszke semmisége kevélyen fitogtatja kincseit. Casagrande az akadémiában szorgalmasan kezdett tanúlni, s a művészettel oly serényen foglalkozott, hogy .e miatt nehéz be­tegségbe esett, s kénytelen volt haza menni és mintegy 8 hónapot szüleinél tölteni. Visszatérvén az akadémiára, egész vas akaratával a rajz és szobrászat tanúlmányának feküdt, különféle munkákat mintázott s azokat márványban kifaragta. 1825-ben pályázott a milánói akadémia nagy arany érmére, s az erre készített „Angelika és Medoro“ czimü szoborcsoportozata annyira sikerült s alakjaiban az ifjúság annyi szépségét és az érzelem annyi kifejezését egyesítette, hogy megnyerte az arany érmet s a velenczei akadémia öt a tisz­teletbeli tag okmányával tisztelte meg. Casagrande ekkor még csak 21 éves volt. Itt nem fogjuk elöszámlálni Casagrande azon müveit, melye­ket a velenczei tartományban teremtett, (ezeD müvek már dicsöif- tettek és leírattak máshol) s melyeket csudáinak Velenczében, Pád- Bábán, Trevisoban, Udinében, Coneglianobau, Bellunóban s másutt. De ha ezen müvek ismeretesek minden a szépmíivészetekkel fog­lalkozó vagy az azokat kedvelő előtt, nem annyira ismertek azok, melyeket Magyarországban készített, s különösen azok, melyekről itt megakarunk emlékezni; de mindenek előtt arra: miként történt, hogy szobrászunk elhagyta hazáját s Magyarországba utazott ? íme néhány szavakban a felelet: 0 nagyméltósága, főtisztelendö Pyrker László velenczei pát­riárka úr 1827-ben megbízta Casagrandét egy a pusztában szó­nokló keresztelő szt. Jánost ábrázoló szobor elkészítésével, mely *

Next

/
Oldalképek
Tartalom