Eger - hetilap, 1880
1880-04-01 / 14. szám
XIX. év-folyam. 14. szám. 1880. április 1-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Felelős szerkesztő: Dr. remete Perencz. Főmunkatárs: ILjőriziczify- János. Eger márcz. 31-ikén. (L.) A birtokár-csökkenés megakadályozása iránt hozott nem rég egyik fővárosi napilap, egy gyakorlati nemzetgazdásztól, egy igen practicus javaslatot, mely megérdemli mindnyájunknak, kivált pedig a törvényhozásnak figyelmét. Tagadhatatlan: hogy per enimentiam földmívelö ország vagyunk és maradunk is még sokáig, országunk fekvésénél és más adott körülményeinknél fogva. Bár miként dédelgesse törvényhozásunk az ipart és kereskedést, ez jobbadán csak átmeneti, amaz pedig csak a szomszéd népek másolása marad még hosszú időkig. Anglia, Francziaország, Sveicz és más országok fejlett iparuk czikkeit széthordja saját nagykereskedésük a világ legtávolibb zugaiba. (Magunk is megszoktuk már, hogy az angol vas, a franczia pezsgő, a brüsseli csipke, a sveiczi óra, de még az olasz makaróni és szalámi is sat. már csak nevük miatt is kapósabbak mint honi gyártmányaink.) Nálunk, ha csak egy övi termésünk is kárt szenved: vele szenved kiskorú és szükkörü iparunk és kereskedésünk is. Itt, ha a birtokos földművesnek nincs kivitele és pénze, nincs az iparosnak és kereskedőnek sem. Magyarország valóban olyan, mint az ókori Aeneas, hogy a földtől kapja az erőt. És ha e föld kicsúszik lábunk alul, igazán a levegőben fogunk lebegni, mint Mahomed üres koporsója. És pedig nagyon siet alulunk e föld, e drága, vérrel szerzett, sok köny- nyel áztatott ősi föld! A kisbirtokos osztály rohamosan apad, vesz és pusztul és szaporítja a proletariátust, melyet nem köt a rög, nemcsak a házához és nemzetiségéhez, de sok máshoz sem, mi a társadalomban szent, és nemes. Pedig a proletariátus bölcsője a nihilismusnak! Ismerjük okait a földbirtok kezünkből való kisiklásának; de most nem a baj okairól, hanem orvoslásáról akarunk szólani. Nem is épen az a baj, hogy a birtokok sűrűén mennek egyik kézből a másikba, vagy magyar kézből tán nem mindig magyar kézbe; mert I-ször az új gazda majd mindig javítja, tatarozza azt; 2-or mert miként hajdan a birtok nemesített, úgy most, főleg a birtokvétel a magyar vidékeken, a nem magyar vevőt is megmagya- rositja. Legalább vigasztaljuk magunkat. De föbaj: hogy a birtok potya-áron hull ki a birtokos kezéből! Nagy a pénztelenség, temérdek a bírói árverés! És szigorúak az árverési feltételek! Muszkaországban (írja a fent hivatkoztam nemzetgazdász) sohasem árverezik el a birtokot becsáron alúl. így ritkán károsodnak a jelzálogos hitelezők; mert feltehető, hogy csak a birtok való értékéig hiteleztek reá, s igy a valódi érték lesz a becsár és eladási ár, megkapja pénzét mindenik kebelezett hitelező, sőt legtöbbször marad az árverést szenvedő birtokosnak is, a mivel új pályát kezdhet; mert az első helyen kebelezett hitelezőt nem kell rögtön kifizetnie a vevőnek; hanem ennek terhével iratik át reá a vett birtok tulajdonjoga; ez első helyen biztosított hitelezővel aztán részletfizetésre egyez ki a vevő, s igy könnyebben fizethetvén, drágábban veheti és veszi meg a birtokot. Ez esak egy kis gyakorlati példa és kurta irtmutatás, irja az említett közgazdász, de a czél fontos, az orvoslás szorgos, megérdemli, hogy okoskodjanak fölötte és kibővítésén vagy javításán az illetők, még egészen késő nem lesz! A „Borászati Lapok“ egyik számában pedig Keöd úr b.-füredi gőzhajó-kapitány, hihetőn szőlőbirtokos is, a gyártott borok veszélyes voltára hívja fel a törvényhozás figyelmét, melegen, őszintén, sőt szakavatottsággal. Leírja, hogy Pécsett, mikor mozgósított katonáink a hadsereg liferánsai által odaszállított győri tort megizlel- ték, azonnal vagy 200 katonánk belebetegedett, sőt 5—6 bele is halt! És vagy 6000 akó ily keveréket a Drávába kellett kiönteni! Tehát a gyártott bor ártalmas. Leírja, hogy ha például egy pesti borkereskedő megvesz és bevisz 1000 akó bort, ez után a vámnál lefizeti ugyan a fogyasztási adót, de bent a házánál csinál belőle 3—4000 akó gyári bort, ebből aztán kivisz 1000 akót és igy erre visszakapja a vámnál deponált adópénzét, a megmaradt 3000 akót pedig fogyasztási adónélkül bent a fővárosban árusítván el, az álamkincstárt is megkárosítja, a termelőt pedig néhány év alatt tönkre juttatja. Pedig hazánkban milliók foglalkoznak csupán bortermeléssel s országunk területének jó nagy rész másra mint szö- lömivelésre nemis alkalmas. Ezeknek kezéből egyedüli szerszámukat, a kapát, szájukból a falatot, az országtól az adóalapot rántja ki a borgyártók kapzsi s lelkiismeretlen üzlete ! Felemlíti végül, hogy az országgyűlés által e tárgyban kiküldött bizottság, élén Wahrmann képviselővel, mily szűkkeblűén elütötték, elodázták e fontos közgazdászati ügyet! . . . Kéri a honatyákat, hogy ne hagyják tönkre tenni a nemzet szölömívelö tagjait és kivitelünk, tehát országos pénzforrásunk egyik főcsatornáját! És elkeseredetten jósolja : hogy majd meghoznák a törvényt a bőrgyártás ellen de már késő lesz. Szükséges, hogy mindezekről mindnyájan elmélkedjünk és a bajt hováelébb orvosoljuk. Községi önkormányzatunk fejletlensége és pangásának okai. Hogy a legdicsöbb alkotmányok s legbölcsebb intézményeit sem virágozta thatnak fel valamely or szágot, ha annak lakóit tevékeny közszellem nem lelkesíti, erre nézve egyik találó példa éppen édes hazánk; mert ime, van oly szabadelvű alkotmányunk, melynek mása kevés van Európában, vannak irigylésre méltó községi törvényeink is, és mégis azon szép tiz év alatt, mely idő óta azok léteznek, népünk közéletében alig tapasztalunk élénkebb tevékenységet és melegebb érdeklődést, alig fokozottabb fejlődést s baladást a helyi illetőleg a községi önigazgatásban, mint amaz örömtelenebb időszakokban, midőn a néptömeg még a jobbágyság igája alatt görnyedezett s politikai önállással nem bírt. Mi lehet ennek oka ? Talán valami láthatatlan féreg vájta be magát népünk életorganis- musába, mely azt észrevétlenül rágja, marczangólja, emészti? Alig
