Eger - hetilap, 1880
1880-01-08 / 2. szám
11 Levél a szerkesztőhöz. T. szerkesztő úr! Az „Eger“ dtcz. 17-iki számában „A helyzet“ czírn alatt Szabolcsitól egy érdekes czikk jelent meg. Ki e czikket olvasta, örvendhetett, hogy még vanuak oly férfiak, kik a meddő panasz helyett, — mely egy mindeu izében téves politika, társadalmunk elfajultsága és gazdászati bajaink végtelen sora által előidézett siralmas állapotunkban milliók ajkairól hangzik felénk — inkább sanyarú állapotunk veszélyei- és következményeire figyelmezteti nemzete fiait s inti őket, hogy eszméljenek föl, tekintsenek körül s végső erőfeszítéssel is küzdve a veszély ellen, mentsék meg, a mit még lehet. Mert hiszen van még menteni valónk, habár nagyobbrészt már csak a romok közül. Elismeréssel tartozunk önnek t. Szerkesztő úr, hogy becses lapjában helyet ad az ily irányú nyilatkozásoknak.*) Bár mennél sűrűbben töltenek be az ily buzdító felszalalások az „Eger“ — ezen fényes múltú kath. város erre hivatott legrégibb lapjának hasábjait. De köszönettel tartozunk Szabolcsi úrnak is, hogy a ránk nehezedett nyomorúság aggodalmas napjaiban férfias bátorsággal emeli fel szavát, s az önzetlen hazafi és nemes felebarát hangján inti földiéit, szeretett nemzete fiait, hogy vigyázzanak, mert a kö- rültlink tornyosúló hullámokban hajótörést szenvedünk; mentsék meg tehát, a mit még menteni lehet! De mi az, mit megmenthetünk, mit megmentenünk kell ? Bizony, a fogalmak mai zavara és a ragályként terjedő erkölcsi elaljasodás napjaiban nem csekély bátorság kell ahhoz, hogy arra rámutassunk; mert sokan vannak, kik hamisan az „újiskola“, a modern civilisatio híveinek vallván magokat, az ilyen felszólalásra betvenkedve azt mondják : , Ej mit, egy ósdi táblabiró, ki most is holmi régiségekért lelkesül, a nemesi osztályt és czéh- rendszert gyászolja, az emancip -tio és uzsora ellen jajdúl fel; mintha bizony, a mi elmúlt, még feltámadhatna!“ — E modern szájhösök- kel röviden elbánhatunk. Ép’ ők voltak azok, kik csak addig hallatták egetrázó iármájokat, míg a régi alapokat aláaknázták, ősi intézményeinket halomra döntötték a nélkül, hogy azokat a haladókor szükségleteinek megfelelő újakkal tudták volna pótolni; mihelyt pedig a húsos fazekakat birtokukba kerítették, a legvastagabb egoismus rabjaivá lettek, kik a megcsalatott nép feljajdulására emi- gyen gondolkoznak : „Ej mit nép, — csak magunk jussunk biztos révbe!“ Ezek a modern szájhősök és szóhonfiak előttünk nem számítanak 8 közel az idő midőn mások előtt sem fognak számítani. S most már elmondjuk, hogy mi van még menteni valónk. Nem mondunk újat. Ezt csak az imént megjelelte a .magyar parlamentben' egy — mégpedig kormánypárti-képviselő, midőn a kisbirtokosok hitelintézeténél történt botrányos sikkasztások iránt a miniszterelnökhöz intézett interpellátiójában hangsulyozá, hogy „a közmorálnak a napi kérdések fölött kell állania.“ Nagy volt a csodálkozás a fölött, hogy kormánypárti képviselő (György Endre) kívánja a közmorált megóva látni. Megéljenezték érte. Megérdemelte. Van tehát menteni valónk. Ha már az őseinktől öröklött kincsek nagyobb részét, melyek birtokában a nemzet évszázadokon keresztül boldogabban élt mint ma, a vízbe hánytuk anélkül, hogy azokon újakat szereztünk volna, van még egy, becsesebb minden másnál: az erkölcs, a becsületesség, a magyar név becsülete. Ezt mentsük meg tehát! Hála istennek, vannak még a nemzetnek oly fiai, kiknek erős lelkét száz baj és csapás nem tudta megtörni; kiket ősi becsületük megóvott a pusztító társadalmi ragálytól. Sorakozzanak tehát a nemzet e jobbjai ama jelszó alatt; lobogtassák magasra zászlójukat; riaszszák fel a nemzetet végzetes apathiájából; mutassák meg neki a szabadúlás útját azon hínárból, hová gonosz lidérczek csalták. Kislelküség volna a nemzet jövője fölött kétségbe esni és bűn kétségbe esve a kitzdtértöl távol maradni. Fel tehát tettre — a haza, a nemzet becsületéért! — In hoc signo vincetis! Hevesi. Politikai heti szemle. Az újév napján, valamint minden évben, úgy az idén sem hiányoztak a politikai dietiok. Tisza Kálmán az öt üdvözlő szabadelvű párthoz intézett beszédében m0st sem tagadta meg magát: védte a bosnyák politikát, dicsérte kormányát és pártját s különösen hangsúlyozta, hogy kivált a mai nehéz viszonyok közt van szüksége oly erős pártra, mely ne hagyja magát eltántorítani. Kiváló figyelmet érdemel beszédének azon tétele, mely szerint a | legfontosabb feladatnak belügyeink rendezésének lehető leggyorsabb ' kezdeményezését tartja. E szavakban foglaltatik eddigi kormányaink kritikája is. Tizenhárom év óta van alkotmányunk és felelős minisztériumunk és még nem értünk rá belügyeinket elrendezni! — Az e. ellenzék elnökét Bánhídy B. bárót Szontagh Pál üdvözölte. Beszédében constatálta a mai nehéz viszonyokat s azon meggyösö- désének adott kifejezést, hogy a mostani kormánynak meg kell bukni s ekkor az egyesült ellenzéknek lesz feladata, hogy rendezze az annyira összebonyolított viszonyokat. Bánhídy köszönő beszédében a haza jövője és felvirágzása iránti bizalmának adott kifejezést s a nemzet és állam első feladatának tartja, hogy teljesen európai színvonalra emeljék Magyarországot. A koronás fők ellen intézett merényleteknek nincs vége. Legújabban a fiatal spanyol király az, ki ellen a lövés intéztetett. A mézes hetekben, midőn körülöttök minden csak boldogságot lehel, süvölt Alfonzó és ifjú neje felé a vészt jósló golyó. Szerencsére, a merénylet nem sikerült. Egy 20 éves fiatal ember, Gonzales Otere, volt a merénylő. Lövése, úgy látszik, egy hosszú harcz kezdetét jelenti Spanyolországban, a királyság és a köztársaság élet-halálharczát. A pápa nagy beszédet mondott a bibornoki collegiumnak, midőn ez öt a karácson ünnepen üdvözölte s ebben hangsulyozá, hogy ö a szentszék egyházi és világi uralmának hagyományait meg nem szűnik soha fenntartani és képviselni. Újabb időben a Vatican viszonya a német császári udvarhoz kedvezőbb fordulatot vett, Nina bibornok elbocsáítatását és Jaeobini nuntius kineveztetését államtitkárrá legalább Berlinben örömmel fogadják, mint az egyházpolitikai alkudozások eredményének egyik kézzel fogható tanúbizonyságát. Konstantinápoly b an új baj történt. Egy galafai utczában a török csőcselék és angol matrózok közt véres verekedés volt. A provocáló fél egy török zsibárus, ki az angolokat szidalmazta. Öt angol megöletett, 25 török megsebesült, mire 400 török befogatott. Ezen esetnek, tekintve, hogy a porta és Anglia közt a viszonvok amúgy is igen feszültek, valószinüleg komoly következménye lesz. t .A. :es c z Neve napján. Sötét gondjaimmal Hogy’ menjek eléd? Hogy zavarjam lelked Derült ünnepét?! A nap egész fénynyel Ragyogjon te rád, — Hagyd nekem egészen, Hagyd az éjszakát! Bár — lelkemnek éjén Egy csillag ha gyűl Az öröm vagy remény Tűnő lángjaúl — Csak tetőled ver rám Minden fény, sugár: Ne várj közeledbe — Gyászommal ne várj ! Hagyd nekem egészen. Hagyd az éjszakát! Csak fényt lásson lelked Mindig, mint ma lát. Ne sértsen, ne bántson Örök bánatom! Örülj, nevess, mindig, Mint e szép napon ! Sirály. Ada-Káleh. *) (A bécsi Duna-egylet utazása alkalmából.) Orsován túl félórányira egy sziget tűnik szemünkbe, akkora, mint a Margit-sziget: ez Ada-Káleh. Valamikor, úgy látszik, erős falak voltak itt, most már csak dttledék látható — egy várépület romjai szerteszét. A vár sánczain török asszonyok guggolnak, kiket messziről apáczáknak, közelről vasorru-bábáknak néznél. Egy nagy rakás gyermek, versenyt futva a hajóval, ezzel egyszerre iparkodik a sziget legvégétől a kikötő-helyre érni. Itt várakoznak az Ada-Kálehban állomásozó katonaság tisztjei, egy kapitány, két hadnagy és egy orvos. *) Szerzőnek -Kortörténelmi Rajzok„ czim alatt legközelebb Aigner Lajos kiadásában megjelen két kötetes müvéből. *) Mindenkor a legnagyobb készséggel. Szerk.
