Eger - hetilap, 1879
1879-05-22 / 21. szám
165 fölött. Pedig ideje volna, hogy a mostani jegyek a forgalomból kivonassanak; mert rendkívül sok a hamisított bankjegy. * „Székesfehérvári Kiállítási Kalauz“ czim alatt Prém József könyvet irt, mely a kiálitás megnyitása napján (május 17-én) jelent meg s mint egyedüli katalogusszerü mii a kiállítási pénztáraknál 50 krért lesz kapható. E könyv az egyes kiállítási csoportok ismertetését, a fontosabb iparágak jellemzését s általában a kiállítás figyelemreineltóbb részeinek leírását nyújtja. Megrendelhető a szerzőnél Székesfehérvárott, Palotai-kapu 7. szám. Ajánljuk azoknak, kik a kiállítást meglátogatni szándékoznak. * Az Egerváros árvízkárosultjai részére begyült könyörado- mányokból folytatólag kővetkező károsultak részesittettek: Várkonyi István 2 forint, Baranyai Józsefnö 2 forint, Mikó Jánosnö 1 frt, Sneller Sámuel 3 frt 50 krajczar, Keresztesi János 1 frt, Breznay József 1 forint, Gulyás Bernát 1 foriot, Asztalos József 1 torint, Böta Gáspár 1 forint, Angyalosi Antal 1 forint, Józsa György 2 frt, Farkas Imre 1 frt, Rendek Pál 50 kr., Farkas Ferencz 5 frt, Juhász Ignácz 3 frt, Vachter Hani 2 frt, Horánszki István 5 frt, Singer Herman 4 frt, Tóth Pál Mihály 4 frt, Rajner Dávid 2 frt. Sebvartz Móricz 3 frt, Gaál János 3 frt, Hornyák Mibályné 6 frt, Új Mibályné 5 frt, Erlich Lipót 3 frt, Nagy Anna 2 frt, Árvay János 4 frt, Domán András 8 frt, Kovács István 3 frt, Dienes An- talné 6 frt, Lelkész Sándor 4 frt, Cseh Istvánná 3 frt, Horváth János 3 frt, Hizsa Lajos 1 frt, özv. Turcsányi Ferenczné 1 frt, Absolon Mária 2 frt, Becskey Ferencz 3 frt, Brachmann Seréna 3 frt, Bartók István 2 frt, Generál Rudolf 7 frt, Hajnal Antal 8 frt, Va8s Albert 4 frt, Schwartz Farkas 9 frt, Kremniczky Magdolna 3 frt, Gilányi Mária 3 frt, Goldsmid Ágoston 2 frt, özv. Jajteleszné 5 frt, Fletter testvérek 3 frt, Csank Ignácz 6 frt, Drezner Józse * 10 frt, Steinfeld Emánuel 7 frt, Morvay Mór 1 frt, özv. Schvartz Józsefné 3 frt, Grim Antal 5 frt, Csank György 4 frt, Csank Györgyné 3 frt, Vályi Mihály 4 frt, Gavalszki András 7 frt, Kohn Eduárd 5 frt, Nagy György s társai 11 frt, Schwarcz Lörincz 5 frt, Sidlauer Márton 2 frt, Weisz Fáui 3 frt, Kupfer András 3 frt, Schwartz Farkasné 5 frt. Neumann Móricz 6 frt, Paulovics József 7 frt, özv. Czvekk Andrásné 2 frt, Némethi Sándor 6 frt, Kovács Ferencz 6 frí, özv. Weisz Adolfné 5 frt, Szepessy József 7 frt, ör. Ga- lovich Ignácz 4 frt, Rittermann Kálmán 4 frt, Schwartz Mór 5 frt, özv. Boár Ignáczné 9 frt, Brayer Lipót 2 frt, Kupfer Jakab 3 frt, Gurkó Antainé 1 frt, Árvay Rozália 1 frt, özv. Szaladi Györgyné 2 frt, özv. Szerencsés Istvánná 7 frt, Horeczky József 1 frt, Szalady Pál 4 frt, Polgár István 3 frt, özv. Lukáts Józsefné 2 frt, Bárdos Ignácz 3 frt, özv. Hoffmann Antónia 2 frt, Kudlik Ignáczné 8 frt. (Folyt, köv.) Színészet. (M. V.) Hétfőn a „Kapitány kisasszony“, a rég ismert „Charlotte kapitány“ franczia vígjáték operettéi átdolgozása ismételtet- vén, referensi föladatunk a keddi estével kezdődik. Hálás kezdet, tekintve a „Budapesten“ czimíi, Schweizer „Grosstädtisch“ vigmü- vének Kuliffay által magyar szinre alkahuazott előadását, melyben Bállá, Homokainé és Szentesi oly kitünöleg alakítottak, s Kutassy Janka, Csillag F., Peterdiné, Szabó és Hevesi oly ügyesen forgolódtak, hogy legnagyobb elismerésünket érdemlék ki, — de hálátlan este a közönséggel szemben, mely oly kevés számmal jelent meg, hogy a legnagyobb kellemetlenség ránk nézve konstatálnunk azon rósz vélemény igazságát, miszerint az egri közönségnek három hétnél továbbra nem való a színház, mert nem az előadások reális értéke vonz minket Thalia csarnokába, hanem az uj ságinger, a hűhó vagy egyéb fölületes körülmény. Azért vetődik Egerbe oly ritkán jól szervezett társaság, azért kell Egernek Mis- kolcz filiájává lennie, s azért szomorít a mi jövőnk a művelődés, haladás, emelkedés tekintetében! Ily körülmények között nem valami nagy várakozással néztünk a szerda estvéje, Peterdiné, Oroszi Georgine asszony öröm-estje elé, midőn jutalomjátékáúl a „Tra- pezunti hgnö“ operette adatott. Offenbachnak e régibb stilü operet- teje, bár sok szép zenei motívummal dicsekszik, különösen a Raphael (Peterdiné) és Zaneta (Láng E.)közötti duó ritkítja párját az ope- rette-irodalomban, azonban Offenbach oly sokszor visszaesik a régi schlendrián-stilba, bogy Lecoque, Soupé, Géné, Delibes és Plan- quette zenéinek élvezése után alig lehet már ezt végig hallgatni. Ä közönség még is — viszonyítva más estvékhez — elég szép számmal jelent meg, hogy valóban örvendnünk kell azon vonzó erőnek, melyet a jutalmazott művésznő személye müveit s méltányos közönségünkre gyakorolt. És csakis az ö személye iránti érdeklődésnek tudható ez be, mert jobb darab adatása s kedvezőbb időjárás mellett a közönség száma bizonyára két akkora lett volna. I Állításunkat bizonyltja azon ovatio is, melyben a jutalmazott részesült. Frenetikus tapsviharral és koszorú-özönnel fegadták fölléptet. A szebbnél szebb s értékesebb (számra 8) koszorúkból különösen kivált egy, mely a legújabb fagon szerint fűzve, l1/2 arasznyi széles s 2 m. hosszú piros atlasz szalaggal díszelgett, egyik ágán következő aranyozott fölirattal: „A kiváló tehetség s páratlan szorgalom elismeréséül,“ másik ágán pedig: „Eger színházi közönségének csak a valódi érdemet ünneplő tagjai.“ Hogy e föliratot Peterdiné művészété igazolja, fejtegetnünk nem szükséges. Különösen igazolá pedig ez este, nem annyira finom s izleses öltözékei- 8 kedves szerény alakjával, mint otthonos játéka s köny- nyed, sima és praeciz énekével, mely praecizitásának tetőpontját a Zanettával való duettben, s kedvességének netovábbját a „papa- papa“-féle piéceben érte el. Hogy a nyilt jelenetek kitapsolásai valamint a sürü kihívások egymást érték, emlitnünk sem kell. Ideje is volt, hogy közönségünk is sorakozzék valahára az egész ország színi közönségének táborához, mely tábort eddig azon Peterdiné toborzott össze, kiről még mint gyermek-növendékről a fővárosi la pok röfös kritikákat hoztak, ki ugyanakkor Ö fölsógének is nagyban fölkölté figyelmét, s eszes feleleteivel az öt kérdező uralkodót elbájolá, ki Sz.-Péíervárott az orosz udvar előtt is dicsőséget szerzett a magyar művészetnek , kit a fővárosi kritika , mint a jó nevű Stoll és Puksch tanítványát, a Népszínház első rendű tagjának nevezett, s kiről ugyancsak a főváros kritikája mint már az aradi szinház kiváló tagjáról utóbb is lelkesedve emlékezett meg. Valóban kár, hogy e szép tehetség és hang mostoha életkörülményei által a vidék azon nyomorú deszkáira sodortatott, hol a kapzsi igazgatók nem nyújtanak neki időt s alkalmat szerepeinek átélésére, s a lelkismeretlen karmesterek (tisztelettel a kivételeknek) nem hogy fejlesztenék, hanem inkább elölik a műének azon csiráit, melyek oly szép virággá fejlődhetnének kedvező kiima mellett, de a „KulÍ88enreisserei“-hez szokott vidéki közönség részéröl nem mindenkor találnak méltánylásra. Ez este bár az egész szereplő társaság kiváló jó kedvvel s bravourral játszott, mégis leginkább kimagaslottak mellette: Láng Etel gyönyörű altjával s gondosau mérsékelt énekével, noha Offenbacbnál a sopran, alt, bass stb. szerepek épen nincsenek annyira markirozva, mint ahogy a modern zeneirály azt kívánná, sőt sokszor nagyon is közel fektetvék. Kitűnt továbbá Kö- mives Sparadrap szerepében s Peterdi, ki szokatlan leleményességgel gazdagitá föl Tremolinif. Csütörtökön Rosen történelmi vígjátéknak csúfolt „Bolondok utolsó estélye Párisban“ czimü darabja adatott, mely oly kevéssé vígjáték, mint ahogy nem mondható csemegének a töpörtös pogácsa. A mű bár nem nélkülözi a történelmi zománezot, azonban azon tendentia, melylyel Mohernek Tartuffe miatti ellenei jellemeztetnek, holott azok, mint tudva van, de a darabból is kiolvashatja az éles szem, „jogos“ eszközökkel iparkodtak öt — elhallgattatni, illetőleg hatáskörétől elmozdítani, megfosztja a müvet löténelmi becsétől. Ez oka annak, hogy a szerző Petit, Lusigni Anna és Armand szerepeit oly csonkán, bágyadtan s ingatagúi dol- gozhatá ki, hogy e szerepekből még oly kitűnő erők sem voltak képesek határozott alakiiásra emelkedni, mint Kendi, Homokainé s Kutasai J. — Hevesi XIV. Lajost, s Csillag J. Madelaiuet frappáns sikerrel alakiíotiák; Szentesi pedig Mohert sok tanulmányra mutató finom árnyalattal s igazi melegséggel s mű szeretettel vitte keresztül, valóban fölötte sajnálatos tehát, hogy rajta teljesült Eötvös e mondásának igazsága: „Az ember külseje egy része sorsának.“ — A szombati „Angot“ előadása, a 2-ik felvonásnak Peterdiné s Láng Etel valamint ez utóbbi és Nyíregyházi közötti duettjeit leszámítva, melyek valódi vervevel sikerültek, — egészben élvezhetetlen volt. * Kedden Xantusné Doleschal G ab ri e 11 a úrhölgy műkedvelői fellépteül Birch-Pfeiffer Charlotte ismeretes színmüve „A lowoodi árva: adatott. Ez előadást s különösen X-né Doleschal Gabriella úrhölgy művészi játékát azonban, az idő rövidsége miatt, csak a jövő számunkban méltányolhatjuk. Nyilttér. Van szerencsém a n. é. közönséget tisztelettel értesíteni, miszerint családi viszonyaimnál fogva köz- és váltó ügyédi irodá- mat Budapestről Egerbe (Mecsettér 682 sz. alá) tettem át. Eger, május 29 én, 1879 teljes tisztelettel Selmeczy Viktor. köz- és váltó ügyvéd. *) E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerk. Felelős szerkesztő: Dr. FEKETE FERENCZ.
