Eger - hetilap, 1879
1879-03-29 / 12. szám
XY1II. évfolyam. 12. szám. 1879. márczins 20-án. Előfizetési dij: Kgéíz évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 ,, EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit «őrhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmit hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceilllli nyomda,) a szerkesztőség (sóh&z-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyeeitm átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Szeged veszedelme. Márczius 12-én szomorú napra viradt Magyarország. Szegedet, az ország iegmagyarabb s a főváros után legnagyobb városát, az alföldi ipar és gazdasági forgalom központját, elboritá a gyilkos áradat, kíméletlenül pusztítva az életet és vagyont. Napokig hősi elszántság- s lankadatlan kitartással folyt a tusa a tomboló elemek ellen; de hiába! Az emberi erőfeszítés megtört ez aránytalan küzdelemben. A Tisza tengerré dagadt árjához szövetségesül a vihar csatlakozott s a felkorbácsolt hullámok megszaggatták a gátokat, rést törtek az utolsó pillanatig a kétségbeesés erejével védett földbástyákon, s váratlan gyorsasággal rohanták meg e nagy, virágzó várost, melynek helyét ma már csak óriási romhalmaz jelöli. Nincs toll, mely képes volna ecsetelni azon iszonyú jeleneteket, melyek a gátakat védők bátor, de végtére is meghátrálni kényszerült seregének vészkiáltására megkezd ttek. Nemis kísértjük meg, hanem e borzasztó veszedelem csak főbb mozzanatainak leírására szorítkozunk. S ez elég lesz, hogy egész nagyságában olvasóink szemei elé tárjuk a pusztulást, mely' e rémes éjszakán Szegedet érte. Az árvíz orkánszerii éjszaki széliöl magasra vert hullámai éjjel félkettökor szakították át az alföldi vasút töltését s képzelhetlen gyorsasággal öntötték el a várost. Egy óra alatt már a városháztéren volt, hová csak 5—6 órával később várták. A vészharang uiegkondúlí s a megrémült lakosság könnyen menthető holmiai- s barmaival jajveszékelve menekült Új-Szeged felé. Leírhat lan zűrzavar támadt a hídon, hol a katonaság alig volt képes a rendet fen- tartani. Számosán házaikba szorúltak, s ha addig rájok nem szakadtak, csak későbben hozathattak ki pontonokon. A borzalmat még fokozta az éj koromsötétsége, a roppant szélvész, melytől alig lehetett járni, a roskauó házak mindenfelé hangzott robaja s a több helyen kiütött tűzvész. Több ezer emberélet forgott veszélyben. A mentés fáklyafény mellett erényesen folyt ugyan, de nem azon mértékben mint ezt a kétségbeejtő helyzet megkívánta volna; mert — a vészbizottság elfelejtetett idejekorán elegendő mentőszerekröl gondoskodni. Kezdetben összesen csak 30 ponton és hatvan csolnak működött, mi a város tizedrészének sem volt elég; mert nehány magas ponton fekvő házon kivül az egész város viz alatt állott. Reggel a város a pusztulás iszonyú képét tárta fel a szemlélő előtt. Az alsó városban egész utczák eltűntek, úgyszintén a felső- városban is. A ropogás, recsegés még egyre tartott. Az emberek a háztetőkre menekültek, s onnan rimánkodtak, hogy mentsék meg őket! De gyakran későn jött a segedelem! Némely útczában a sok rom teljesen megakasztotta a közlekedést, s a gyöngén huilám- z.ó vizen mindenütt bútordarabok, házfedelek, gerendák s nem ritkán holttestek úsztak. Borzasztó képet nyújtott a Tisza töltése is. Itt tartózkodtak, kik másfelé menni nem akartak, s ide hozták a megmenteteket is. E szerencsétlenek helyzete, miutáu mindenektől meg lettek fosztva, valóban kétségbeejtő volt. A mentés munkája lankadatlanul folyt tovább, éjjel is, bár a derék mentőknek nem csekély nehézségekkel kellett megküzdeniük, s minthogy a vidékről tömérdek élelmiszert szállítottak, a visszamaradt szerencsétlenek az éhhaláltól is meg lettek mentve. 14-én végre sjkerült a még veszélyben forgó lakosokat mind biztos helyre szállítani s igy 15-én a vagyontárgyak mentéséhez is foghattak. A veszély és kár nagyságáról világos képet nyújtanak a következő hivatalos adatok. A 70-iki összeírás szerint Szegeden a tanyai házakkal együtt 9566 ház volt, ezekből a klil- és belterületen 7831 dőlt össze. Az alsó-városban csak 17 ház maradt meg, ezek között egy zárda, egy iskola és két apácza-intézet; a Rókusbán 14 ház, közöttük a kórház, egy iskola s a parochia; a felső-városban 56 ház; a belvárosban 218 ház, ezek között a gymnasium, reáliskola, honvéd laktanya, elemi iskola, árvaház és a vár sház. A menekülök s megmentettek elszállítása valóságos népvándorláshoz hasonlított; 18 vonatot indítottak e! 868 kocsival^ s 18000 menekülővel; gőzhajón 7000 személyt szállítottak el ; Újszegeden keresztül pedig tengelyen s gyalog 20000 ember menekült. A szerencsétleneket a vidéki városok és községek lakosai igazi magyar vendégszeretettel fogadták. A szerencsétlenség hírére a jótékonyság munkája is megindult országszerte s mind nagyobb mérvben áldásosán foly tovább. Maga a Felség is a legmagasztosabb módon teijesité a legelső magyar ember kötelességét. Eddig 50000 fríot adományozott az árvízkárosúltaknak s egy a miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kéziratban fölszólitá a hatóságokat, testületeket s egyeseket, hogy az ezüstlakodalmának megünneplésére szánt költségeket s alapítványokat, legalább részben, a balsors által sújtott szükölködök javára fordítsák. De ez nem volt elég nemes szivének; hanem maga akarta az ország második városának pusztulását látni s megvigasztalni a jövőjük fölött kétségbeesett szerencsétleneket. E hó 17-én tehát Tisza, Wenckhcim s b. Monde! kíséretében leutazott Szegedre, hol a vészbizottság élén Pálfy polgármester üdvözlő beszéddel fogadta. „Szivem fájdalma vezetett ide“, válaszolt ö Felsége s szemeiből könyek peregtek alá. „Fájt a szivem, mikor láttam e nagy szerencsétlenséget. De nem kell búsulni uraim ! Vaa és lesz segítség. Lelkem legjobb reménye, hogy jobb idők fognak jönni s hogy ezen derék város még fel fog virágozni.“ A sajtó és közönség; nálunk. (Folytatás.) (M. V.) A sajtó oly növény, melynek talaja a közönségnek intelligentiája által megtudatolt igénye : a közérdekű szükségletek; kertészei a sajtó munkásai: az Írók; napfénye: azon tudata a sajtómunkásoknak, hogy szavaik nem hangzanak ei hiába fölfelé; levegője: ugyanazok azon tudata, hogy szavaik visszhangra találnak lefelé; esője s harmata: minden intelligens embernek erkölcsi támogatása, közvetítő tudósítása — a szükséges adatoknak beküldése! A talajról egyet-mást ériutettünk már; kockáztassunk ez alkalommal nehány szót a kertészek-, napfény-, lég- és esőről. — A mi kertészeink gondozzák ugyan a növényt, azonban virágját, gyümölcsét s magját jobbára más klímák számára nevelik. Korántsem mondható, hogy lapjaink nem czikkéznek a helyi viszonyoknak megfelelöleg is: azonban termékeik tulnyomólag inkább átaláuos érdeküek s a tisztán és kiválólag helyi viszonyokra nincsennek tekintettel első sorban és eléggé behatóan. Innen van, hogy a közönség előtt szinte szokatlanok az oly hangok, melyek belenyúlnak azon viszonyokba, melyeket a helyi társadalmi érdekek száiai szőttek — vagy melyeket kellett volna szőniük; s ennek következtében a legnagyobb jóakarattal irt s egyenesen állapotaink javulását ezélzó szellőztetések, javaslatok, indítványok s fejtegetések az üres levegőben vesznek el a legjobb esetben, ha ugyan elmaradnak a gyanúsítások, a személyes- és közérdek ösz- szezavarása a czikk megítélésében, a félreértések, a szűkkeblű aggodalmak, — melyekkel a czikkiró találkozik. Mindezen akadályokkal tán nem kellene a czikkezönek küzködnie, ha a közönség szokva volna minden téren a sajtó jogos és hivatott hozzászólásai
