Eger - hetilap, 1879
1879-02-13 / 7. szám
52 egyenletes, hol vastagabb, bol vékonyabb fogásunak találjuk. Eniitt 1 cm., másutt 7 mm. S miért ilyen ez is ? Azért , mert szintén korong nélkül készült. Ezek hát kőkori edény-példányok volnának. A kezdetleges agyagedény-ípar példányai. Ne véljük azonban, mintha ezen ipar közvetlenül a kökorban is nem haladt volna előbbre. Az agyaggyúrás-, 8 az alakidomitás- uak puszta kézi kísérletével az agyagedény készítési módja és alapja megadatott. Hozzájárult természetesen a kiszárítás és kiégetés, mit aztán a képző és találékvny emberi elme tovább vitt, töké- lyesitett. Felmutatok ennek bizonyságára ismét egy karczolatos edény - töredéket, mely már nagyobb haladást jelez. Ennek vonalzatai már arányosabbak, rendszeresebbek. Fogása is akár a térimében, akár a széltörésen már egyenletes. Akárhol tapintom és mérem, átlagosan mindenütt 8 mm.vastag. Vegyünk elő más töredéket. Ennek külső lapja már körömmel van csipkézve. És csipkés czifrázataiba az én körmöm is csak úgy bele illik, mint a kőkori emberé. Fogása mindenütt egyenletes ennek is. S vastagsága sehol sem több 7 mméternél a törés átméretében. Vegyünk egy harmadik töredéket. Ennek belső lapja már parallel módon van a fazekas ujjhegye által körvonalazva. Cserép vastagsága is egyenletes fogású szintén 7 mm. Emezek tehát a kezdetlegesség kísérleteit már túlhaladták. Nagyobb haladási fokozatot jeleznek. Menjünk tovább. Lássunk oly példányokat, melyek nemcsak hogy haladottabb, de talán már átmeneti kort is képviselnek. íme egy pár agyagedény. Ezek egyleletüek, s már nem töredékek. Kissé sérültek ugyan, de alakidombau még kész rajzképet mutatnak. Magyarázzuk elősször is az egyiket. Emezt t. i., mely a mai úgynevezett szélkeedényekhez nagyon közel áll. Enuek alakja is, égetése is még kőkori jellegű. De az öble minden részben arányos térimét mutat. Cserépve,stagsága is egyenletes fogású. Azonfelül a körszéle szabályos metszetekkel van körülcsipkézve. És tekintve igy magában, azt kell mondanunk róla, bogy a haladottabb kőkorba tartozik. Nézzük a társát, melylyel találtatott. Ez már nagyobb alkotási mükisérleten ment keresztül. Először oly müértóleg van fekete szintivé alkotva, amint épen jelenkori fazekasaink szokták az égető kemenezében befojtott füstöléssel e műtétet véghezvinni. E mellett cserepe egyenletes fogású; mi több szabályosan formáit doboz alakja is van kis, lapos íenékalappal és tölcsérszerü nyakkal. Ez a kőkori edény-ipar termékeinek már újabb virága, melyhez hasonló előbbi fejlődésében még nem fordúi elő. Nagyban hasonlít a mi kis gyékény-dobozainkhoz, milyeneket a szomszéd Borsod-megyéböl a valkiak szoktak hozzánk hordani elárúsitás végett. S jelenkori üveghutáink több üvegedényein is ezen alakidomot, kisebb nagyobb hasonlatosságban amaz őskor elöbaladásá- nak dicsőségére, szintén felismerhetjük. És e kis agyagdoboz köroldalán alul, felül több karczolatos idommal van felékitve. Két kis akasztó dúdor füllel is bír. Közbevetöleg megjegyzem, bogy talizmánéi emebben három darab békasókövecs volt letéve, a társában pedig kettő. És eme két edényről most már nem találomra, de valósággal mondhatom, hogy az átmeneti korba tartoznak; mert leltem velők a felvételkor több elélenyült veresréz-rozsdadarabot. A mi tiszafüredi ósotthalmi régiségi telepünk körsirtelepeiröl valók ezek, annak éjszaki oldaláról, hol mintegy másfél öles mélységű sirverem agyagtalaján, melynek felső részét a régi Tisza árja már elmosta, voltak szépen egymás mellé elhelyezve. S mellettük még, ismét különböző szinti, két edénytöredék, az egyik hamvas, másik szürke-égetés szinü. És ezek egyikére voltak tapadva ama veres- réz-roz8dadarabok. íme, hogy merül fel a kőkor művelődésében a rézfém ; hogy megy át az épen ily doboz alakú edénynyel a veres-réz-korba előbb, hogysem a czivilizáltabb bronzkor előállott volna, melynek bekövetkezte előtt ily alakú edények már dívtak. Azonban már e két edény sem készülhetett puszta kézi mesterkéléssel, tapasztással, hanem oly fazekas müeszköz segélyével, melyet a mai kor közönségesen korongnak nevez. Ugyanazt állítom amaz edénytöredékek- röl, melyeket az imént már tulhaladottabb kőkori eredetüekül mutattam fel. A fazekas ipar terén valamely korongféle müeszköz (eltalálása nélkül az elöhaiadás fejletlenebb, akadékosabb lett volna. Ez nem oly szembetűnő mint ahogy az imént láttuk. Szerintem a korong feltalálása a kőkor elhaladásával esik össze. S ez az éki- tésnek is különféle variatioit hozta elő akkor. Annálinkább mondom ezt, mert képes vagyok korongféle miieszközt is felmutatni, habár csak töredékekben. Eme töredékek is, melyek kisebb-nagyobb korongot jeleznek, amint azok ki- sebb-nagyobb edéuyek készítéséhez voltak czélszerüebbek. De égetett agyagból alkotottak ezek is. S alkatra nézve kisebb-nagyobb, de vastag gyürü-alakú kiégett agyag-karikák voltak négy ággal ellátva. Fából is készíthetett volna ilyeneket a kőkori ember, ha ki tudta volna faragni, esztergályozni s meglettek volna a szükséges szerszámok. De ezt nem tehetvén, könnyebb volt azt nyers agyagból kigyúrnia, kiidomitania s a tiizégetés által keménynyé tennie. Ezen állításomat felvilágosítom azzal, hogy agancs-kapáit, agancs tőreit, agancs fokosait, fúróit is mely egyszerű módou készítette. T. i. az anyatörzsszarvnak koronás vegeit elmetszette, vagy arról annak apróbb ágait lefaragta. De hogyan? Éles kövei vagy kova pengével, mert fémftirészei még nem voltának. És ezt is hogy? Először is körülnyirbálta apró nehéz vagda- lásokkal, mint a gyenge gyermek a peczeknek való fát szokta, azután letörte. így sikálta azután ki kézi köszörtikövén kapának, fúrónak, vagy fegyvernemül fokosnak, törnek. Mennyire van igazam? az itt jelenlévő (világosan látszik, kínnal) körülvagdosott, azután kettétört szarvasagancságak, többféle agancsmüeszközök, a rajtok levő nyomok, s ezekkel együtt a kézi köszörű kövek, fanusitják. De a mi még a korongot illeti: korunkban is van még a cserépkályba készítő fazekasnak ilyetén alakú korongféle rnliesz- köze, de fából, mely szintén bir négy ággal. Nevezzük vitorláknak, melyek által az a cserépkályhatáblák készítésekor forgatásba hozatik. — E műtéthez két egyén volt szükséges, mint jelenleg is. Egyik, ki azt az ágak, a vitorlák segélyével forgatta, a másik, ki a nyers agyagedény idomát módosabban, mint ahogy kíitönben tehette volna, tetszés szerint formálta vagy részben ki is czifrázta, (Folyt, köv.) HIISPTj ZÉI5. * Érsek, úr ö excja a városunk javára rendezendő jótékony ezélú sorsjáték tárgyában Tavasy Antal polgármesterhez a következő levelet intézte, melyet a sorsjátékot rendező bizottság megkeresésére készséggel közlünk. — Tekintetes polgármester úr! Múlt janu rius hó 20-ról a sorsjátékot rendező bizottság nevében hozzám intézett becses etöterjesztésükkel egy sorsjegy felajánlása mellett szívesek voltak engem arról értesíteni, hogy a múlt évi árvizek pusztításai következtében szükségessé vált nagyobb mérvű javítási és védmüveleti kiadások fedezésére Eger városa jótékony ezélú sorsjáték rendezését kisérli meg. Teljes szivemből óhajtóm, hogy törekvésüket a jó Isten áldása kisérje, s az üdvös czélt magam részéről is lehetőleg előmozdítani akarván, Tekintetes Urasá- god által felkérem a rendező bizottságot, hogy az elárúsitásra szánt sorsjegyek közül 4000 darabot hozzám küldeni szíveskedjék Többire hazafiúi üdvözlettel vagyok Tekintetes Uraságod Egerben 1879 évi február hó 12-én alázatos szolgája Dr. Samassa József s. k, egri érsek. * Érsek úr ö excja — mint Tisza-Beöröl lapunknak Írják, — az ottani rom. kát. templomot két ezer forintot meghaladó költséggel megújittatni kegyeskedett, mely nagylelkű adományért a nevezett község buzgó kát. hívei szeretett Föpásztoruknak örök bá- lájokat fejezik ki. Említésre méltó, bogy ö excja a két meghasadt harang egyikének líjra öntését is elrendelvén, a másik kisebbet, mely körülbelül négyszáz éves, gótb feliratokkal van ellátva s arany és ezüstben gazdag ércz-keverékből van öntve, az egri múzeumnak ajándékozta s helyette újat öntetett. E ritka harangot — mint arra az öregebb lakosok emlékeznek — a tisza-beöi határtól nem messze, a gyandai határban, bol hajdan ismeretlen nevű község állott, egy tóból halászták ki. — A korcsolyaegyleti bál sztinórája alkalmával, mindkét rész- röli félreértés folytán, kellemetlenség fordúlt elő egy helybeli ügyvéd s a katonai tisztikar pár tagja közt. mely csakhamar nagy port vert városunkban, mivel következménye párbaj lön, s a katonai tisztikar egész testületére nézve sértést látván a megtörtént kellemetlen dologban, a kaszinó báljától tüntetőleg távol tarta magát. — Sajnos, hogy egyesek magán ügyei miatt két oly tekintélyes tesiület közt is oly könnyen megbomlik a jó egyetértés, melyre társas életünk jelenlegi viszonyai közt vajbmi nagy szükségünk van ! — A közmunka és közlekedési miniszter, a múlt évi árvizek
