Eger - hetilap, 1879
1879-12-23 / 52. szám
XVIII. ér-folyam. 52. szám. 1S7». dcczcniber 25-én Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 ,. Negyed évre . 1 ,, SO , Egy hónapra. — 45 Egyes szám — 12 ,. EGER. Politikai m vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden rstiiöi lökön. Hirdetésekért minden S hasáhozoti petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeiMli nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsdnyt Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceuni átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. T. olvasóinkhoz. Lapunk a jövő évben tizciikílenczedik évi folyamiba lép. Legyen szabad ezt akkép magyarázni, hogy a vidéki lapirodalomban eddig hézagot pótoltunk. S ez bátorít, iiogy t. olvasóink pártolását a jövő évre is kikérjük. Igyekezni fogunk, hogy a lapunk iránt 18 éven át tanúsított részvétet ezután is megérdemeljük. Főtörekvésünk ezután is az lesz, hogy lapunk tartalmát mennél érdekesebb- és változatosabbá tevén. t. előfizetőink igényeit kielégítsük. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy Ígéretünket be is válthatjuk. Munkatársaink oly erőkkel gyarapodtak, melyek az irodalomban számot tesznek. Alkalmunk lesz az új év folyamában országszerte ismert jónevű Íróktól is dolgozatokat közölni. S habár e helyen sajnálattal kell megemlítenünk, hogy egyik rendes munkatársunk dr. Matzke V a- 1 é r űr lapunktól megvált, másrészt örömmel jelentjük, hogy rendes főmunkatársúl Lörinczfy János urat, a „Hevesvármegye“ volt szerkesztőjét, több vidéki lap buzgó és egykoron az „Eger“-nek is szívesen olvasott munkatársát nyertük meg. Végűi figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy lapunk a megyében az egyetlen politikai lévén, nem vagyunk kénytelenek csupán csak az események száraz regris- trálására szorítkozni, hanem közügyeinkhez szabadon hozzá szólhatunk s politikai szempontból is megbeszélésünk tárgyává tehetjük, a mint eddig is tettük, midőn — függetlenül a politikai pártoktól — kárhoztattuk a corruptiót bárhonnan jött légyen, védelmeztük a nemzeti érdekeket és sürgettük azon korszerű intézmények életbe léptetését, melyek nélkül helyünket az európai művelt népek családjában meg nem állhatjuk. Ez lesz ezután is politikai és társadalmi irányunk. Bizalommal számolunk tehát t. olvasóink támogatására. Előfizetési föltételek: Egész évre . . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre. . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . . — 45 „ Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről a legczélszerübhen pósta-utalvány- nyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal. (Lyceumi könyvnyomda.) Karácsom örömek. A karácson a családi körben főleg a gyermekek öröme, s a felnőttek öröme, az élet komoly küzdelmei között, csak viszfénye azon boldogságnak, nu-ly a gyermek szeméből mosolyog feléjök. S mi okozza a gyermekek örömét? Minden előtt a sok tarka-barka játékszer: az ólomkatonák, melyeket a gyermek csatarendbe állít s borsóval töltött ágyúból lövöldöz ; a bábu, melyet karjára vesz, ápolgat s ugyanazon dalokkal ringat álo : ba, melyek nem rég még bölcsője fölött hangzottak; a konyha, melyben a czukorból való lúd az aranypapír veszélytelen langja fölött süi; a szelíd lovacska, mely sohasem vadül el s nem veti le kis lovagját. Soha sincs mozgalmasabb élet ez apró nép között mint épen karácson estvé- jén. S ha összehasonlítjuk e gyermekjátékokat a kornoiy élettel azt látjuk, hogy azokban a való élet tükröződik vissza. De hisz’ épen abbau áll a gyermek boldogsága, hogy az élettel játszik s annak egész komolysága kezei között vidám játékká válik. Sőt figyelmesebb vizsgálódás után csakhamar észre veszsztik azt is, hogy sok, mi az életből eltűnt, a gyermek ajkán s kezei közt él tovább. Mi hajdan a férfi kezében komoly eszköz volt, az most a gyermek ártatlan mulattatására szolgál, s a gyermekdanákban hány emléke él a letűnt időknek! Ki tudja, a földi életben mi mindent fog még érni hasonló sors? Végtelenül megható, midőn látjuk, hogy mi egykoron becsesei bírt az életben s a világ rég elfelejtett, azt a gyermekvilág biven fentartja és megőrzi. Mély értelem rejlik ebben. A gyermekhez tér vissza minden hit, ha a hitetlen világ közönyével találkozik, 8 újólag megint csak a gyermekszívből indul k). Azért míg az emberek nem mint aggok jönnek a világra, addig nem kell attól tartani, hogy az emberiség valaha egészen hitetlen lesz. E gondolat legszebb kifejezésre talál a karácson-iinnepben, melyen a kereszténység .a Világmegváltó eljövetelének emlékét üli meg. — Sötét elfajult kor volt az, melybe az Üdvözítő születése esik. A római caesar, a világ akkori ura, népszámlálást rendelt el országaiban, mintha áttekintést akart volna nyerni nem alattvalóinak milliói fölött, hanem azon véres harezokban gazdag kor fölött, mely uralkodása akut záródott be, hogy utána egy új, szebb, reménytel- jesebb kor: a kereszténység kora, a megváltásért epedö emberiség új világa támadjon. Egy fényes éjszakán, egy elhagyatott istállóban ott látjuk a szűzies anya ölében égi sugaraktól övezve ama Kisdedet, ki előtt a menny angyalai leborúlnak, kinek imádására sietnek a pásztorok, bölcsek és királyok s kinek az első k a r á- csoni ajándékokat nyújtják: aranyat, tömjént, mirhát és drágaságokat, melyekkel az isteni gyermek mosolyogva játszik. — És azóta minden karácsonkor hangzik s fog hangzani a világ végezetéig amaz örvendetes hosanna, melyet az angyalok k ra a Világmegváltó bölcsője fölött zengett: „Dicsőség mennyben az Istennek s békesség a földön az embereknek!“ —y —n. Kracker János Lukács egyházi festőművész százados emlékezete. ív. Kracker festményeiben, az e fajta müveknél gyakorlatban levő több rendbeli festési modor közül a frescot használta. — Nem mondok vele újat ba fölemlítem, bogy a frescot már a rómaiak is ismerték s nagy sikerrel alkalmazták. A kereszténység első századaiban, a rómaiaktól ment át az csakhamar az ó-keresztény, vagy basilikai műépítészeibe, s valamint az ezen, úgy az erre következett romáD- s góth-stylü egyházakban is, a tempera modorral sok ideig felváltva használtatottt. A XIV. század kezdetével azonban a fresco, a tempera felett általánosan uralkodóvá lett, s a keresztény eszmék termékenyítő s nemesbitö talajában a szépmiivészetek ezen ága is, a tökély oly magas fokára emelkedett, a milyennel máskülönben talán soha sem dicsekedhetett volna. S az igy hódított tért megtartotta a fresco egész a múlt század végéig, amidőn aztán az egyházi művészet s ezzel kapcsolatban a vallásos hitélet emelésé-
