Eger - hetilap, 1879
1879-12-17 / 51. szám
404 Riad uj harczi lárma; Csatlósok négye hárma Beront, — ki tudja: hogy? A sok czenk térdre rogy — És a király belép. Kegyelméért esengve Elmondja sorra, rendre Ez s az: mikép esett E vérdijas eset . . . Hallgatja a király. — Lehajlik jó hívéhez, Kit a halál környékez, Ki érte haldokol — S könynyel szemébe szól: „Bocsáss meg, bajnokom!“ Erdélyi Béla. A nihilisták. Sokat hallottunk már a nihilisták tizeiméiről Oroszországban s a czár élete ellen intézett legújabb merényletük is europaszerte — már különös körülményeinél fogva is — megdöbbenést s felháborodást keltett, s nem szenved kétséget, hogy — habár a czár kormánya a lázadó szellem kiirtására, mint ö felsége a merénylet után Moszkva képviselőségének mondá, a legszigorúbb rendszabályokhoz fog nyúlni — a sajtónak még ezentúl is elégszer lesz alkalma velők foglalkozni, — Időszerűnek találjuk tehát a nihilism us lényegét egy e rejtélyes összeesküvők életéből vett képben t. olvasóinkkal megismertetni. * * Egy év óta — mondja a külföldi iró, kinek feljegyzéseiből merítjük közleményünket, — Finnland egyik intézetében mint tanár működtem, s az első nyári szünidőket arra használtam fel, hogy Pétervárt, melyet utazásom alatt csak futólag érinthettem, közelebbről megismerjem. Wassili-Ostrovban egy német kereskedő családjában vendégszerető fogadtatásra találtam s az ottani magánintézet tanárai némelyikével is érdekes ismeretséget kötöttem. Egy napon az egyik felszólított, hogy látogatnék meg vele egy ismerős családot Pétervártól néhány versztnyire levő pargolai jószágán. Jól tudtam, hogy az orosz vendégszeretet nem ütközik meg az ilyen hívatlan látogatásokon, tehát beleegyeztem. Utunkban kis darabon a Neva egyik apró gőzösét használtuk s aztán partra szállván, csakhamar egy ösvényre és innen az országúira tértünk. Alig haladtunk nehány lépésnyire, midőn egy fiatal hölgygyei találkoztunk, ki már messziről feltűnt nekünk, tehát jól szemügyre vevém. Külsejében volt valami, mi a szalon-hölgyre emlékeztetett, s mégis hajlandó voltam öt kóborló czigány leánynak tartani. Rövidre nyírt haja fésületlenül folyt le nyakára, mit köunyen észre lehetett venni; mert a fiatal hölgy szalmakalapját bal karján hordta, mig jobbjában papírtekercset tartott, melyet, midőn közelebb jött, hangjegy-füzetnek ismertem fel. Ruhája nem épen a legjobb szövetből és a legújabb divat szerint való volt, s ezen egész viseletének teljesen megfelelt fesztelen magatartása, mely mindamellett nem volt egészen híjával azon kecsességnek, mely az orosz nőket oly sajátszerüen jellemzi. Az ifjú hölgy egészen közeliinkbe ért; barátom tiszteletteljesen emelte meg kalapját, s én természetesen követtem példáját. A hölgy könnyű főhajtással köszönt, de egyszersmind oly tekintettel, mHy igen nyájasan nyugovék kísérőmön, mig engemet csak futólag érintett. „Szabad e e hölgy kiléte után kérdezősködnöm ?“ fordultam barátomhoz. „Ő Baszilevszky tábornok leánya,“ volt a válasz. ,,Htn!“ mondám. „Az ember hamar meggyőződik itt, hogy falun van, hol a közlekedés kissé szabadabb, 8 mégis csodálkozom, hogy e„hölgyet igy találtuk az országúton.“ „Ő valószínűleg mezei lakából jő, melyet ön amott lát s Tolstoi berczegnöt látogatja meg, ki barátnője s kinek dátcsája közel van ide. Valószínűleg Beethovent vagy Wagnert gyakorolják be együtt.“ Tábornok leánya, — herczegnö, — ezek a nevek kissé furcsát) hangzottak fülemben, ha a kisasszony csodálatos külsejére gondoltam. S ezt ki is jelentettem barátomnak. „E fiatal hölgy nihilista.“ Nihilista! Egy év óta tarózkodtam hanem is a tulajdonképi Oroszországban, de mégis a hatalmas czár közelségében, a nélkül, hogy — ámbár már sokat hallottam és olvastam a nibilismusrói —az emberi szellem e különös tévedésének egyetlen-egy képviselője is szemem elébe került volna. Most először akadtam ilyenre — egy fiatal, húsz éves leányban. „Ha tanulmányozni akarja az emberek e különös osztályát,“ mondó barátom, „úgy erre ma délután elégséges alkalma lesz; mert a Szaposeniknff család, melyet meg fogunk látogatni, erősen nihilista érzelmű. Én ezen különös rajongók közül már sokat tanultam ismerni, s nem sokat tartok rólok ; mindamellett érdekes emberek,- kivált ha csak futólag érintkezünk velők.“ Mialatt barátom ezeket mondá, egy homokos ösvényre kanyarodtunk 8 nemsokára egy kisszerű ház előtt állottunk meg, melyet barátom mint a Szaposenikoff család nyári lakát jelelt meg. (Vége köv.) * A királyi család a közelgő sz. ünnepeket Bécsbeu fogja tölteni, hová királyasszonyunk Mária Valeria föherczegnöve! Gödöllőről e hó 15-én és Rudolf koronaherezeg Prágából tegnap érkezett meg^ * Érsek úr ö nagyméltósága Budapestről c hó 13-án érkezett vissza körünkbe. — Érsekünk öexcja nemes jószívűsége s kifogyhatatlan áldozatkészségének egy újabb tényéröl értesülünk. Ugyanis atyai szívvel átérezve, bogy a jelen zord időjárás tartóssága legérzékenyebben sújtja a nagy városok lakosságának azon részét, mely kézi keresményére lévén utalva, a megélhetés mindennapi gondjai mellett a rideg tel miatt nagyobb mérvben szükségelt tüzelő anyagban leginkább fogyatkozást szenved, — egyházmegyéje nagyobb városai, Eger, Miskolcz, Gyöngyös, Jászberény és Nyíregyháza polgármestereihez legközelebb egyenként 300—300 frtot küldött, hogy ezen összeg a különböző felekezetek lelkészeivel egyetértöleg, kik főleg a nyilvánosság elöl félrevonuló házi szegényeket legjobban ismerhetik, általuk e város legszegényebb sorsú lakossága között az említett szükség enyhítésére kiosztasék. * Nyilvános köszönet. A jótékonyságáról általában ismert egri méltóságos fökáptalan ismét újabb jelét adta a közérdekek előmozdításában mindenkor áldozatkész hazafias érzületének, midőn Egerszalók községében az általa adományozott rom. katb. kántor- tanitói lak kijavításához szükséges költségekre — a legközelebbi múltban szenvedett tetemes anyagi károsodása daczára is — 200 o. é. forintot adományozni kegyeskedett. Fogadja a méltóságos fökáptalan Egerszalók rom. cath. lakosai, illetőleg híveinek legöszin- tébb ragaszkodása és hálájának bizonyitékául, áldozatkészségéért a jelen nyilvános köszönetét. Kelt a községi képviselő testület megbízásából Egerszalókon 1879. deczember 10-én. Trenka Mór biró, Oreskovits Antal jegyző. * Az egri korcsolyázó-egylet kedvező időjárás esetében jövő vasárnap, f. hó 21-én délután jégünnepélyt rendez. Bővebb fölvilá- gositást a hirdetési lapok fognak adni. * A heves-szolnokmegyei nöegylet által rendezett Katalin-táncz- estély közvacsorájáboz a következő t. urhölgyek és urak voltak kegyesek adományaikkal járulni: Okolicsányi Jánosné, Gröber Fe- rencztié, ifj. Samassa Jánosné, özv. Mosóczy Jánosné, Hubert Jánosné, Szász Mária, Turcsányiné, Kobzáné, Gyulay Pálné, Farkas Hellebronth Ottilia, Gáspárdy Gézáné, Mátékovits Mórné, Schwartzné, Frantz Alajosné, Volff Károly né, Kösztlerné Chalaupecbné, Gott- Készlerffy Mária, Martinovicsáé, Hellebronth Istvánná, Barta Jó- zsefné, Nagy Ferenczné, Klein Jakab, Bajzáth Sándor, Bayer Jó- zsefné, Csontos Gusztávné, Sárosy Ant3)né, Gál Lajosné, Burik Istvánná, Pátz Ferenczné, Tarnay Jánosné, Gröber Sándorné, Reintz Ferenczné, Fogéi Ágostonná, Greiner Miksáné, Simáczius Gusztávné, Tavassy Antalné, Szentkirályiné. Steinfeldné, Hartl Edéné, Sebestyén István, Hegedűs János, Schön János, Lörinczfyné, Kiss Istvánná, Gariup Péterné, Nagy Albinná, Székely János, Fülöp Józsefné, Kánitz Lázár Róza, Veszelyné, Répássyné, Zsendovich Endréné, Harcsáné, Syposs Kálmánná, Buzáth Lajosné, Dálnoky Szabó Paula, Sir Antalné, Porubszky Istvánná, Sir Lajosné, Akantisz, Gonda Anna. Axman Edéné, Letscher Magdolna, Gulyás Gábor, Tranger Ignáczné, Steinhäuser Istvánná, Mészáros Istvánná, Polonkayné, Gebhardtné, Baczi Józsefné, Pozsgay Autal. Fogadják e nemes emberbarátok az árvák nevében az egylet mély s hálás köszönetét, úgy szintén Sisvay Mária, Hitter Etelka úrbölgyek. Syposs Károlyné elnöknö. * A növendékpapság „magyar egyházirodalomi társulata“ által deczember 14-ikén tartott „Mária-ünnepély“ tényes közönség jelenlétében folyt le; az érdekes és változatos tartalmú programm legkiválóbb pontja Kilián István IV. éves hittanhallgató értekezése volt: „A kér. nevelés fontosságáról.“ Az értekező finom részletezéssel*tesz összehasonlítást a keresztény és modern nevelés czéljai, törekvései és eszközei között, és sikerült érveléssel mutatja ki a keresztény nevelésnek tagadhatlan előnyeit a modern nevelés
