Eger - hetilap, 1879

1879-12-04 / 49. szám

386

paphoz a baráti viszony gyengéd köteléke is fűzte volt. Erre hogy legalább következtetni Krackernek Jászón a templom hajójában egy kisebbszerii oltárképe, a hol András apostolt Csehország védszent- jével, nepomuki Jánossal egy ugyanazon képben állítja elé. Az apostolt vállán kereszttel, mint utast festi, a ki az ülő helyzetbeu szemlélhető nepomuki Jánossal találkozik. Ez a kép tulajdonképe- ni fömomentuma, eltekintve egyéb mellékes részleteitől. És a kép ezen szerkezetét látva, alig tudjuk felfogni a művész ezélzását. Mit akarhatott Kracker kérdjük magunktól e két szent vértanú párhuzamba állításával? holott vértanuságuk módjában semmi analógia sincs, s időre és helyre nézve is oly messze esnek egymástól? így tűnődhetnénk a kép előtt állva bármeddig, s a művész ezélzását el nem találnék, ha figyelmessé nem lennénk arra, hogy Sauberer keresztségröi András, Kracker pedig Júdos nevet viselt, és hogy András (Sauberer) volt az, a ki Jánost (Krackert) szülőföldjén fölkereste, hogy Magyarországba hívja s itt meghonosítsa. Mig tehát a művész ezen oltárképben, épen különös szerkezeténél s azon műgondnál fogva, melylyel nepomuki sz. Jánost, mint mindenütt, úgy itt is festi, egy részt cseh eredete mellett mintegy önmaga tanuskodék: addig más részt Saubererhez való gyengéd viszonyátis sejteté velünk, Magyarországba jövetelének történetét pedig ebben mintegy megírva hagyta ránk. — S ha itt már Kracker hazánkba költözésének idejét is tudni kiváunók, azt, látva hogy Jászón a prépnstsági templom föoltárképét 1762-ben fejezé be, hozzávetőleg 1755 körül történtnek kell mondanunk, főleg ha idegondoljuk, hogy valószínűleg előbb a templom boltiveit látta el freseo-képekkel, és csak azufán fogott az oltárképek festéséhez.

Jászó azonban, bármily kedves otthonul szolgált legyen is Krackernek a Saubererhez való viszonyánál fogva, még sem sokáig mondhatta öt magáénak, mert ime azt látjuk, hogy csakhamar Eger hívja öt meg s fogadja kebelére. Hogy pedig a meghívó kinek az ajkáról hangzott feléje? s kié volt a kéz, mely öt Jászóról egyházmegyénk központjába, mint vándorutja végmegállapodása helyére vezérelte? mindezt könnyű már felismernünk.

— Sauberernek nemcsak kortársa, hanem a monumentális építkezésekben méltó vetélytársa is volt gr. Észté rházy Károly, a halhatatlan emlékű utolsó egri püspök, a ki ritka egyéni tulajdonai mellett, dús jövedelemmel is lévén az isteni gondviseléstől megáldva, a személyében öszpontosult eme két hatalmas tökét, köztudomás szerint, ama bámulatos építészeti művek létrehozására fordította, melyeket legnagyobb részben érseki fömegyénk vall büszkén a magáéinak, s melyek közt leginkább az egri lyceum, ezen párját ritkító colossus, vonja magára figyelmünket.

Mint fennebb láttuk, Kracker Jászőn, 1762-ben a prépostsági templom részére a föoltárképét festi, s ugyanezen évbeu foglalja el Eszterházy Egerben püspöki székét, s rá három évre pedig már a lyceum alapkövét teszi le.

Ezt megelőzőleg azonban alig csalódunk, ha feltételezzük, hogy Eszterházy, tervelései közben hírét vevén Sauberer jászói építkezéseinek, személyesen is megfordúlt Jászon, megtekintendő annak már akkor a befejezéshez közel állott müvét; s igen valószínű, hogy ott, talán épen munka közben ismerkedett meg a püspök Krackerrel, kiben óriási terve keresztülviteléhez azonnal egyik keresett emberére, a művész pedig a püspökben még Sauberernél is nagyobb Maecenására talált. Iunentúl tehát jó csillagzata ellenáll- hatlanül vonzotta a művészt Eger felé.

Hogy mé^yik évben jött azonban Kracker Egerbe? ezt alaposan kimutatni ismét nem tudjuk, de feltételezhetjük bogy nem előbb, hanem csak akkor, mikor már Jászón feladatának teljesen megfelelt. írott feljegyzések hiányában s tekintetben is müvei s az azokon feltalálható évszámok volnának leginkább hivatva bennünket tájékozni, s müvei közt a sátai templom jelenlegi íőoltárképe: szent János evangélista a latiumi kapu előtt, mely az egri régi ba- silikának volt föoltárképe, s Krackernek Egerbe jöttével Eszterházy megbízásából minden hizóuynyal első müve, meg is adná nekünk ez iránt a kellő tájékozást, ha, mint értesülök, e képnek a sátai templomban újabb idöbeu történt elhelyezése annak szükségképeni kisebbrevételét nem vonja maga után. így tehát a kép ezen megcsorbítása által megfosztatván itt a biztosan tájékozandott adattól, újra megint a kevesbbé biztos vélelmezéssel kell megelégednünk, melyben mindazáltal a valót azt hiszem igen megközelitjük, ha 1765 körül már Krackert egri lakosnak lenni állítjuk.

De bármikor jött légyen is művészünk Egerbe, annyi bizonyos , hogy Jászon megbízatását teljesítvén soká , már nem igen késhetett, mert Egerben, a püspök-maecenas kezeiből s ennek felvillanyozó példája által lelkesülten a káptalan egyes mü pártoló tagjaitól is, a megrendelések hosszú sora, a munka újabb halmaza várt reája, melynek súlya alatt talán, testi ereje is korábban megtörött, hogy sem itt feladatának, különösen az épülőfélben volt lyceumot illetőleg, mindenben megfelelhetett volna. De hogy mégis azon rövidnek mondható tizenuégy év alatt, még a kitűnő képiró Egernek lakosa volt, mit tett? milyen munkakört fejtett ki? s dús örökségül mit hagyott reá )k? erre már akként vélek leginkább megfelelhetni, ha a következőkben művészetéről s müveiről részletesebben s/.ólandok.

(Folyt köv.) Folttá János.

A II. orsz. iparos-gyűlés közp. bizottságának emlékirata a m. országgyűlés képviselóházához,

a II. orsz. iparos-gyűlés kívánalmai- és javaslatainak érvényesítése

táraimban.

(Vége)

Az iparos-osztály különösen a kézművesek anyagi erejének fokozására és azon czelra, hogy a kis iparosok a tömeges termelés által élvezett előnyöket az önsegélyes társulás utján megszerezhessék, közkereseti és termelő szövetkezetek alakítása és fejlesztése lévén szükséges, e tekintetben nagyon kívánatos az államnak nem ugyan anyagi, de igenis morális támogatása, és különösen oly törvényhozási intézkedések, mely által a szövetkezetek a legnagyobb adóügyi kedvezményekben részesittessenek. —

A fentebbiekben megérintett háromféle szervezet keretében az orsz. iparos-gyűlés által részletesebben formulázott kívánalmak tapintatos és eiv8zerü érvényesítése által a hazai iparos-osztály térin elő képessége bizonyára igen tetemesen emeltetnék, s ezáltal a hazai ipar fokozatosan oly színvonalra juthatna, mely a velünk versenyző külföld iparát mindiukább megközelíthetné.

De — mint érintettük — egy másik irányban is fontos feladatok teljesítése kívántatik az államtól, t. i. abban az irányban, hogy a hazai ipar termelvényeinek értékesítését gátló akadályok lehetőleg elbárittassanak s az iparos-munka jutalmazó foglalkozást nyeruessen.

Erre czéloz mindenekelőtt a vásárügynek törvényhozás utján leendő czélszerü rendezése, normativ szabályok alapján és a felesleges töke és idöpazarlás mellőzésére ezélzó azon elv érvényesítésével, hogy a vásártartás csak oly községeknek engedtessék meg, melyek a vásárlátogatást pénz- és időveszteséggel arányban álló áruforgalom színhelyei lehetnek.

Hasonlag e czélra szolgál a házalás, továbbá a vándorraktárak, önkéntes végeladások és árverések törvényhozási szabályozása, és pedig oly értelemben, hogy ez által nem csupán a vevő közönség óvassék meg a házalók, vándorraktárak s. t. eff. általi megkárosittatástól, hanem a rendes telepes üzleteket sújtó, többnyire visszaélésekkel összekötött verseny a kellő korlátok közé szorittassék.

Miután az iparosok termelvényeinek értékesítésére sok helyütt igen károsan hat a közköltségen eltartott, tehát jóformán ingyenes feg y encz-m unk á nak a szabadon űzött iparágakban való értékesítése is, kívántatik, hogy a fegyenezmunka oly szabályozást nyerjen, mely által a szabadon űzött ipar azzal szemben méltányos védelemben részesittessék.

Ezen a hazai iparczikkek értékesítésére vonatkozó inkább negativ védő rendszabályok mellett különös nagy fontossággal bir azon positiv iparpártolási elv, miszerint az állam szükségleteinek fedezésénél kizárólag a hazai ipart vegye igéuy- be. Kívánatos, hogy ezen elv következetesen és öntudatos tervszerűséggel érvényesíttessék, annál inkább, mivel amellett, hogy az állam ezáltal a magánfogyasztásnak is irányadó példával szolgál, ez egyszersmind egyik leghatályosabb és legközvetlenebb eszközét képezi a nemzetre nézve nagy fontossággal biró termelési ágak meghonosításának vagy fejlesztésének.

Ezekből összesíthetők a II. orsz. iparos-gyűlés által kifejezett kívánalmak, azok részletesb kifejtése a jegyzőkönyvi enunciatiókban és az egyes előadók és szónokok nyilatkozataiban foglaltatván.

Egyenkint, elszigetelten alkalmazva, a fentebbiekben javasolt rendszabályok bizonyára nem fognák a hazai ipar gyors fejlődését előidézni, de együttesen, mint egy összevágó rendszernek szabatosan és következetesen keresztülvitt részei, nem téveszthetnék el üdvös hatásukat, noha nem tagadhatjuk, hogy mindannyira összevéve is csak aránylag gyönge eszköz ahhoz képest, mely az erélyes nemzeti iparfejlesztési vám- és pénzügyi politikában s ezekkel összefüggésben az iparfejlesztés czéljait folyton szem előtt tartó köz- ' lekedési és hitelügyi politikában rejlenék.

A mennyiben azonban, a most érintett nagyhatású eszközök