Eger - hetilap, 1879
1879-01-02 / 1. szám
5 a tízezret meghaladja. Életirója jó kivánataihoz mi is csatlakozó nk. Különfélék.-(- Tükör photographiák. Steinbach Károly, német születésű vegyész, nem régen Limában egy igen praktikus és fontos találmányt mutatott be. Sok évi tanulmány s fáradbatlan kísérletek után sikerült neki egy oly vegyüleiet (chemische Composition) előállítani, melynek segélyével bármely tükörkép fixirozható és fénykép gyanánt szolgálhat. — Ugyanis a tükör felülete bekenetik ez újonnan feltalált vegyülékkel, hátlapja pedig olajjal kenetül be. Az ily módon praeparált tükör elé áll a fényképezendő, és egyszerre elpárolog az olaj, és az illetőnek képe természetes arczszinnel, s elő szemekkel ott marad a tükör felületén (Licbtfiaecbe) — A kép ezután—• mint a közönséges fénykép — fürdőt kap, és félóráig a napra tétetik ki; ezen processus után megkapja az illető élethü arczképét. Egy párizsi gazdag tőkepénzes ezen találmány monopóliumát megvette annak feltalálójától 400,000 dollárért és jelenleg már nagyszerű műtermeket rendeztelett be. Egy ilyen tükör fénykép ára 4—40 dollár köz* váltakozik, az illető kép nagysága szerint. — (Ha nem szédelgés, úgy mindenesetre szép találmány.) * (Hiteles adatok Paris statisztájához). Ország-világ tudja, hogy ma Páris lakosságának száma az idegenekkel együtt meghaladja a két milliót. 1788-ban csak 660,000 volt lakosainak száma, 1872-ik évben született 59,894, meghalt 39.650, házasságra lépett 21.375. — Azon szegények száma, kik a város költségén segélyezést és eltartás; nyernek, 115 000. — A cselédek száma. 90—100,000; — munkás van 420.000, ezeknek napi jövedelme — ha t. i. dolgoznak — 3 — 6 franc között váltakozik; közülök több ezernek napi jövedelme 20 francra rúg. A munkásosztály 87% írni olvasni tud. — Páris város budgetje 1876-ban volt 308,998,965 franc. Elemi iskolákra fordít 9.765.000 francot. — városi szegényeknek ad 11.190.000 francot ; világításra költ 5.055.000; rendőrségre 19.893.300 francot; kutya adóból bevesz 520.000 francot. — Az ajtó, ablak s az ingóságok és ingatlanok adója 46.000.000 fra rúg. Párisban van kisdedóvó és elemi iskola 2000, melyekben 238.700 gyermek tanittatik. — Fogyasztása meglepő. A város elfogyaszt évenként 390 millió liter bort; — 16 millió lit. pálinkát; — 120 millió lif. tejet; — 292 millió kilóg, kenyeret; — marba-, borjú- és birkahúst — a szárnyasokat és vadakat, (tehát a vaddisznót is) ide nem számítva — 142 millió kilogamot. — 24 millió kilogr. czukrot. — Vajat az úgynevezett „Central haliéiban eladnak 25 millió íréért; sajtot 14 millió f'rcért. — Tojásért 12 millió francot adnak ki; halat eladnak 27 millió klgrmot; — >. tüzelő anyagok fogyasztását illetőleg elfogy 7 millió köbméter fa; — 3 és fél millió hektoliter faszén; — 600 millió bektől, kőszén. A viz-fogyasztás bavonkiat 13 milliárd liter. 1874-ben 3 61 millió köbm. világitógázt égettek el. — A város világítására szükséges 38,500 láng; — magán es nyilvános épületekben egett rendesen 600,000 iáng; színházakban az évi gázvilágitási költség 750.000 frc. * {Veszélyes játékszer). — Sokszor látjuk a gyermekek játékszerei között a különféle szinti gummiballonokaf; sőt nem ritkán tapasztalhatjuk azt is, hogy a gyermekek fölborítják eme ballonokat s mint valami különlegességet szívják annak tartalmát. — Hogy mily ártalmas ez az emberi szervezetre, könnyen belátható, ba tudjuk, mit tartalmaznak azon ballonok. — Rendszerint kö- nenynyel (hydrogen) szokták azokat megtölteni, mely horganyból és kénsavból állittatik elő. — Kereskedéseinkben előforduló horgany többé kevésbbé némi mirenyt is tartalmaz, szintúgy a kénsav is. — Ezen mirenyrészek beszivása nem ritkán halált okoz. A múlt napokban öt olasz, kik ilyen ballonok készítésével foglalkoztak, ezen mirenytartalmú könenynek áldozata lett; — nemkülönben az ilyen ballonokkal játszó gyermekeknél is már több Ízben tapasztaltak mérgezési symptomákat. — E mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk azon körülményt sem, hogy ezen balionok nagyon gyúlékonyak és azok explodálása alkalmával a balesetek, kisebb-nagyobb mérvű megégések, majdnem elkerülhetetlenek. — Tehát a legnagyobb elövigyázat mellett lehet csak a gyermekek ebbeli óhajának eleget tenni ! (Hasznos tudnivaló azoknak, kik szemüveget hordanak.) Azon emberekre, kik természeti hibánál fogva kénytelenek szemüveget hordozni, nincs kellemetlenebb mint az, midőn hidegről meleg szobába mennek; ilyenkor ugyanis a melegebb pára lecsapódik a hideg üvegre s azt úgy elhmályositja, hogy lehetetlenség rajta ke- resztüllátni. Ilyenkor aztán a fegyverzett, szem egy pillanat alatt teljesen lefegyvereztetik ! E bajon segítendő egy angol többszörös kísérlet után azt tapasztalta, hogy a glycerinnel bedörzsölt szemüvegen nem fog a csapadék, miért is egész bizalommal ajálja, hogy télen be kell finomúl dörzsölni a szemüveg lencséit glycerinnel, s akkor nem leend kitéve senki oly hamar a lefgyverzés veszélyének. * (Rabszolgából nagyvezér.) A jelenlegi török nagyvezirröl terjedelmes életrajzot közöl egy orosz lap, melyből a kővetkező részleteket közöljük: Kheireddin pasa származásra nézve cserkesz. Az abcház törzsből való és Suchum mellett született a Kaukázusban. 1835-ben két fivérével együtt rabszolga gyanánt adatott el Konstantinápolyban. Mig azonban két fivére a szultán serailjbe került, addig Kheireddint a tunisi bey ügynökei vették meg. 1855-ben Kheireddin, mint a tunisi segélycsapatok tüzérségi főnöke, Batum- ban viszontlátta egyik fivérét, Muchlist, ki jelenleg szintén pasa. Kheireddin akkor impozáns alakú férfiú volt, szőke hajjal és szakállal. Katonai kiképeztetését Fraueziaországban nyerte, hová a tunisi bey küldte. Ott szorgalmasan tanult, úgyhogy visszatérése után tudománya által elhomályositá társait. Később Kheireddin a tunisi bey minisztere lön s e miuöségében, politikai és pénzügyi küldetésekben, gyakran fordult meg Parisban. Irt egy röpiratot is a keleti kérdésről, mely nagy figyelmet keltett. Majd török szolgálatba lépett. A Keireddin nevet (auynyit jelent, mint a hit szerencséje) jó omen gyanánt tekintik a törökök. Neve egy hírhedt kalózra, a „rotszakállu Keireddinre“ emlékeztet, ki egykor rettegésben tarfá egész földközi tengert. Kheireddin pasa — végzi Osman bei közleményét — minden egyébnek nevezhető, csak Oroszország barátjának nem. C S O 3C. Egy emlékezetes éj. Meiszner Alfréd beszélye. Vígan ült együtt három festő. Az egyik, Henrik, ki nehány nap előtt fejezte be nagy festményét az „Alghcroi korall-halá- szok“-at s küldötte meg vevőjének, megvendégelé két barátját, kikkel a véletlen Perugiában összehozta azon fogadóban, hol tanyájukat felütötték. Beszélgetés közben már a hatodik üveg erős ó mootepulciauóihoz értek. „Valóban, az a Henrik a szerencse gyermeke,“ íordúlt a vén táifestö, Valter, lapos sveiczi német tájszólással a berlini kis Giiberthez, mialatt, szokása szerint, széles fénylő fogait összeszoritá s kezével ösz- bevegyiilt zarándok-szakállába nyúlt, mintha ez csak olyan színházi szakáll lett volna, melyet letépni s az asztal alá dobni akarna. „IuaperíÍDens Szerencset], mondom. Az anyag csak úgy magától jön meg nála, a színek magoktól keverednek össze ecsete alatt s ba valamely képpel elkészült, hogy jár vele ? Először gyönyörködve s elégiilten nézegeti, a földet az eget, a vizet, a fákat, az állatokat s apró embereket, a zöld harasztot s a sarjadzó füvet, egy szóval mindent megnéz, a mit teremtett, s Istenhez hasonlólag szól: Lásd ez mind igen jó ! Mosolyog hozzá, mint most mosolyogni látják. Reméli a legjobbat, de mindannyiszor nagyobb a siker mint a milyennek gondolta ! így történt pl. ezelőtt egy évvel mikor Rómában as ö „Cataniai narancsos asszonyait“ Alagninál a kirakatba tétette. No ezt mi is megeselekedtük, de nem valami nagy sikert arattunk vele. De mi történt a szerencse e páratlan fiával ? A boltoslegény alig tette a képet az ablak alá, már ott terem Tim Trim, a fecsegő beti-szemlész, ki különben maga a nyugtalanság, mindig siet, s azért feltartózhatatlan; de épen ez egyszer találkát adott valamelyik barátjának Alagni boltja előtt s igy nolens volens kénytelen volt fél óráig a képet minden oldalról megbámulni, s mi lett eredménye ? Az, bogy a „Pungolo“ vasárnapi számában hosszan elcsacsogott a képről, s a czikk alig látott még napvilágot, máris lélekszakadva fut Alagnihoz egy nagy úr, ki emellett még magas hivatalnok is és gazdag. Ezek a narancsos hölgyek szörnyen érdeklik, mert — ö maga is cataniai születésű. Ezt szörnyű megindulás követi ! De ez még semmi. A véletlen hozta magával, hogy a mi derék barátunk gyümölcsös kofái mögé az öreg úr szülőházát is természetbiien s felismerhetö- leg odafestette. Világos, e derék ember megvásárolja a képet és magához hivatja a festőt. És azt hiszi kedves Gilbert úr, bogy ennyi elég a szerencséből ? Ó koránsem ! Ily egyszerűen s prózai módon nem végződhetik be a dolog oly férfiúnál mint ami derék Henrikünk. Vittori úr a mi fiatal barátunk arczában bizonyos hasonlatosságot fedez fel nemrég eihúnyt fiával, mire szívére zárja s nagy színházi jelenet következik. Vigyázzon, az öreg úr barátunkat még örökösévé teszi. Ezt nevezem én szerencsének, — ez a véletlen esetek oly sora, melyeknél a raagunkféle embernek eláll az esze !“
