Eger - hetilap, 1879
1879-11-27 / 48. szám
48. szám. 1879. november 27-én. XVIII. év-folyara. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij: Kgész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 , EGER. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-bívatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és 6zolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendőt egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Kracker János Lukács egyházi festőművész százados emlékezete. ■ t. Igaz a közszólam, mely azt tartja: a művészet az égsz Illőt tje. Ezen mondat igazságát azonban csak akkor fogjuk fel egész jelentőségében, midőn a művészi szép közvetlen hatása alatt állunk; midőn az, egy kedvező pillanatban, mint villámütés megrázza egész valónkat, s a köznapias érzelmekből kiragadva, lényünk nemesebb részét, a lelket magasra emeli s önmagával ragadja örök hazája az ég felé. A szépnek, jónak s igaznak érzete keblünkben azon kapocs, mely lelkünket az éggel összeköti; s keblünk ezen magasztos érzetei, kiitforrásai egyszersmind a művészetnek is. Mert bármelyik ágát tekintsük is a szoros értelemben vett művészetnek, úgy találjuk, hogy tárgyát szükségképen mindig a jónak, szépnek s igaznak fogalmai határozzák meg. S ha már a művészt tárgya megválasztása- s feldolgozásában azon érzelmeknek kell vezérelniük, melyek szellemünket az éggel összekötik : könyü belátnunk, milyen összefüggés van az ég és egy szép mü között, melyet a művész ihletett lelke hozott létre, 8 értjük aztán azt is, hogy miért mondja a közszólam: a művészet az ég szülöttje. A mondottakból, különösen pedig azon tételből, hogy a művészet örök s változhatlan érzelmeknek áll szolgálatában, mint következmény foly azon másik tétel: bogy tehát a művész már e földi élet szűk határai közt is a halhatatlanság egy bizonyos nemét élvezi. Mert a valódi s hivatott művésznek, ki ihletett müvet hoz létre, míg müve áll, emléke is fenmarad, s végkép el nem enyész- hetik ; vagy is mint mondani szoktuk: a művész müveiben él. Sőt legyen, hogy a művészt kortársai ne értsék s ne méltassák, tűnjék el szemeik elől látszólag nyomtalanúl, engedjék emlékét feledésbe veszni: a művész azért él, s mint a költö ide is alkalmazhatólag mondja: sírjából is kikéi s életet kér. A mondottak igazolására hivatkozbatnám itt művészi nagy nevekre, melyeket koruk kellőleg nem méltatott, sőt alig isméit, s ma még is hír- s tiszteletben állanak. De e szerény soroknak nem czél- jok a művészet történetéből adatokat elbeszélni, melyek úgy is eléggé ismeretesek : áttérve inkább tárgyamra, a sok közül legyen elég csupán a múlt század második felében hazánkban, sőt épen itt közelünkben, Egerben élt, működött s elhalt Kracker János Lukács nevét említenem. Kracker, ha akár müveinek számát, akár belbecsét tekintjük, be kell ismernünk, hogy az ecset hivatott s nagy készültségi! mestere volt. Ktilömben ezen kedvező Ítélettel neki, most halála után száz évvel már nem csak csekélységem, hanem napjaink tekintélyes és szakavatott mübirálói is egyaránt adóznak. És még azzal, hogy öt az ecset hivatott mesterének nevezzük, nem is mondunk sokat, vagy legalább nem mondottuk azt, a mi öt joggal megilleti. Mert ha különösen Krackert, mint vallásos szellemű keresztény festészt tekintjük, a mi, mondhatni, hogy kizárólag s egyedül volt; ha továbbá idegondoljuk, hogy ö a múlt században élt és működött, tehát oly időszakban, midőn a keresztény festőművészet csak névben létezett, valóságban pedig üres, iblettség nélküli, szellemtelen, érzékiséggel teljes, sokszor még technikára nézve is silány korcs müveket hozott létre főleg hazánkban, hol, böztudomás szerint, épen Kracker évei folyamában, nemcsak a festőművészet terén, hanem, kulturális viszonyainkat tekintve, sok más egyébben is teljes pangás és tétlenség uralkodott; ha mindezeket mondom tekintetbe veszszük, s azután szemlét tartunk müvei felett s látjuk az ö szép berendezését, a vallásos lélektöl áthatott alakjait s müvei egyébb jelességeit, azt kell mondanunk: hogy Kracker Dem csak kitűnő képíró, hanem miut ilyen hazánkban korának valódi tüneménye volt. És még is ezzel szemben, ha egyénisége és életviszonya körül vizsgálódunk, mit tapasztalunk? azt, hogy kortársai öt sem eléggé nem ismerték, sem kellőleg nem méltatták, vagy legalább a be- csülés azon fokára nem emelték, melyet jeles tulajdonainál fogva méltán megérdemelt volna. Mert íme, p. ha ma tudni akarnók, hogy milyen nemzetiségű volt? születésére nézve magyar volt-e avagy beköltözött idegen? s ba az utóbbi, tehát honnét jött? milyen körülmények közt honosuk meg? milyen viszonyok közt élt? ki volt mestere a müvészetbeu? volt-e családja, voltak-e gyermekei? hasztalan zaklatunk bárkit is kérdéseinkkel, alapos feleletet senkitől sem nyerünk. — És miért nem? Azért, mert kortársai emlékét veszni engedék. személyét illetőleg reánk, — és ezt gondos körültekintés után írhatom, egy árva írott sornál többet nem hagytak, s ezen egy sor is távol attól, hogy fönnebbi kérdéseink iránt csak valamenyire is tájékozna bennünket. Ha esetleg Kracker nem jegyez- geti föl nevét müveire, ma, meglehet, nem tudnók azokat kinek tulajdonítani s nevét is aligha ismernök. És bár ez így történt iégyen, a művész azért él müveiben, melyek ma már hozzánk fordúlnak s hangosan követelik tőlünk, hogy mesterüknek a szellemi díjt: a méltatást, mely még mindég hátralékban van, fizessük le, legalább az által, hogy a mit még most egyéniségére s élet viszonyaira vonatkozólag érdekeset s feljegyzésre méltót, részint a szóhagyományból, részint felmaradt müveiből s ezek dátumaiból az adatok egybevetésének segélyével kiolvashatunk, összeböngézzük s a jövő nemzedéknek tájékozásúl megírva hagyjuk, mely bizonyára Kracker müveiben épen úgy fog gyönyörködni mint mi, s azokat érdemök szerint becsülésben is fogja tartani. — Sietek azonban a szives olvasót figyelmeztetni, hogy ne várja tőlem Kracker életének teljesen kidomborított leírását, mert adataim gyér voltánál fogva nagyon is hézagos életrajzot, vagy helyesebben mondva, életrajzi töredéket adhatok. Az itt és amott mutatkozó hézagot pótolni iparkodom Kracker máig nagy számban fenlevö müveinek elsorolásával s a jelesebbeknek rövid ismertetésével, melyek munkás életéhez úgy is a legszebb életrajzúl szolgálnak. (Folyt köv.) Foltin János. Jóakaratú figyelmeztetések a gazda közönség számára, a most folyamatban levő kataszteri munkálatok alkalmából. Köztudomású dolog, hogy az 1875-ik évi VII. t. ez. a földadónak újbóli szabályozását rendelte el, minek folytán a földbirtokok tiszta jövedelmének is újból kellett kinyomoztatni, bogy ez újonnan megállapított tisztajövedelem alapján lehessen a földadó-katasztert elkészíteni. A kataszteri közegek mégis feleltek abbeli feladatuknak, hogy az új tiszta jövedelmet megállapítsák, mert négy év óta szüntelenül gyűjtögették az adatokat, hogy majd akkor, mikor az általuk kiszámított tiszta jövedelem részint a gazdaközönség, részint az egyes megyék által megválasztott földadó-bizottság által megtámad- tatik, azt erélyesen védhessék. Csakhogy fájdalom ! az az árkiszá- mitás, mely szerint a kerületi biztosok a fentidézett törvény 18-ik §-ához ragaszkodva a tisztajövedelmet vették, nagyon is tulcsigá- zott; mert eme számítás az 1867—72-iki évek termény-mennyiségét és árát veszi alapúi; már pedig mindenki tudja, hogy Magyar
