Eger - hetilap, 1879
1879-11-13 / 46. szám
46 szain. 1879. november 13-án. Will, ér-folyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Eelevre. . . 2 „ 50 „ .Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalinu hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit sorhelyéit lő kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsávyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. A II. orsz. iparos-gyűlés közp. bizottságának emlékirata a m. országgyűlés képviselóházához, a II. orsz. iparos- gyűlés kívánalmai- és javaslatainak érvényesítése tár gyában. Mélyen tisztelt képviselöház ! 1872-ben, az akkor meghozott ipartörvény életbeléptetésének küszöbén, az első országos iparos- gyűlésre az ország mioden részéről összesereglett ipartestületi küldöttek, azon módok felett tanácskozván, miképen lehetne az ipar- iigyet alapjaiban megváltoztató uj rendszerrel szemben a hazai kézműipar fejlődésének érdekeit megóvni azon meggyőződésre jutottak, hogy a kérdéses törvény által életbeléptetett teljes iparszabadság nagy és nehéz feladatokat szab mind az iparososztály, mind a törvényhozás és kormány elé. E meggyőződéstől áthatva az első országos iparos-gyűlés — 1872-ik február 26-án tartott üléséből kiküldött végrehajtó-bizottsága utján kérvénynyel járulván a mélyen tisztelt képviseiöház elé — legkomolyabb aggodalmainak adott kifejezést azon esetre, ha a teljes ipar-szabadság életbeléptettetnék a nélkül, hogy ezen szabadság gy a k o r o 1 h a t ás á n a k elő feltételei t e 1 j e s i 11 e t n é n e k. Ez előfeltételeket főbb vonásaiban ki is jelölte a gyűlés, rau- lasszthatatlan és sürgős követelményül jelentvén ki, miszerint gondoskodás történjék, bogy a hazai ipar az iparszabadság által szükségszerűen megkívánt haladásra és ezzel együtt a szabad versenyre képessé tétessék, és pedig: kellő számú és korszerűen felszerelt ipartanodáknak és az iparos szakismeretek terjesztésére czélzó egyéb intézményeknek felállítása által; a hazai ipar fejlődését gátló vámügyi, pénz- és hitelügyi, közlekedésügyi és adóügyi akadályok elhárítása által; az állami szükségleteknek a hazai ipar igénybevételével való fedeztetése által; végül kézmüiparosoknak a nagy iparral szemben versenyre képesítő társulati szervezkedésére alkalmas törvények alko- kotása által. Midőn az első országos iparos-gyűlés a hazai iparosságnak eme főbb kívánságait a mélyen tisztelt képviselöház előtt remény- teljes bizalommal tolmácsolta, egyszersmind azon mély meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kívánalmak erélyes és gyors teljesítése nélkül az iparszabadság nem teremhet üdvös gyümölcsöket, valamint hogy abbeli előrelátását sem hallgathatta el, hogy ha az uj ipartörvény egyes ha- tározványai a kézműipar fejlődésére sujtóknak fognak bizonyulni, a jövő törvényhozások bizonyára hivatásuknak fogják tartani a h at á r o z v á n y o k módosítását és a netaláni hiányok pótlását. Ezen első országos iparos-gyűlés óta több mint hét év telt el; és fájdalommal kell kimondanunk, hogy azon aggodalom, mely az 1872-iki ipartörvény módosításának szükségességét előre látta, komoly mérvben megvalósult. Mindama kívánalmak, melyek mint az iparszabadság e 1 e n- gedhetlenül követelt feltételei hangoztatva lettek, teljesítetlenül maradtak; igy nevezetesen az iparos-oktatás szükséges mérvű szervezése még máig is jóformán csak az előkészület stádiumáig jutott, — azon nagy közgazdasági politikai problémák, melyek keretében minden életrevaló nemzet az iparfejlesztés legbiztosabb eszközeit keresi és találja: a vámügy, pénz- és hitelügy, és ezekkel közvetlen vagy közvetett összefüggésben a közlekedés- és adóügy, — a közelmúltban létesült rendezkedések értelmében az első országos iparos-gyűlés kivánatával ellentétes irányban döntettek el ; — az állami szükségleteknek a hazai ipar általi fedeztetése tekintetében a legnagyobb és ép ezért legfontosabb szükségleti ágak, nevezetesen a közös hadsereg felszerelési szükségletei a hazai kézműiparra nézve máig is csak kivételes esetekben hozzáférhetők, és ami végül a kézműipar versenyképessé tételére szükséges társulati szervezkedést illeti, ennek létesítésére vagy elősegítésére nemcsak hogy semmi törvényhozási vagy kormányzati intézkedés nem tétetett, hanem az ez irányban mutatkozott önsegélyes törekvések is megbénittattak, minélfogva e téren ma teljes desorganisatio uralkodik. Teljesült az aggodalom, mely az iparosságot már 1872-ben az uj ipartörvény meghozatalakor eltöltötte. Iparunk, egyes speciális gyártási ágak kivételével, különösen kézműiparunk nagyban és egészben véve fokozatos hanyatlásnak indult; a munkaviszonyok ziláltsága mind nagyobb mérvet öltött, s ezzel együtt a munkaadók és munkások közötti viszonyban a fegyelem teljesen meglazult; — az ipar szakszerű tanulása terén egészen ellankadott ama minden akadálylyal szembeszálló törekvés, mely a tökély elérésére irányulván, a versenyképességnek fötényezöjét képezi. Mihez hozzájárulván (csak a főbbeket említve) a vásározás rendezetlenségéből, valamint a házalás túlkapásaiból eredő egészségtelen versenyviszonyok, sok helyütt még az ipar terére terelt fegyenczmunka versenyek is stb. — a kézmüiparosok nagy tömegére nézve oly helyzet jött létre, mely ez osztály fenállhatása iránt a legkomolyabb aggodalmakra ad okot. E mellett tökéletesen megrendült az iparszabadság üdvös hatása iránti bizalom (az iparszabadságot oly értelemben vévén, a mint azt az iparos-osztály ma tényleg látja), és pedig megrendült nemcsak a szorosan vett iparos-körökben, hanem mindazokban, a kik az ipar viszonyait figyelemmel kisérik s annak elöbaladását óhajtják. Mig ugyanis 1872-ben az iparosság az akkori közvélemény hatása alatt az íparszabadság kívánalmainak teljesítése reményében kész volt az akkor hangoztatott jelszavaknak hódolni és a maga részéröl szívesen kész és talán képes is lett volna az uj helyzet követelményeinek megfelelni, ha e tekintetben kellő útmutatást és támogatást nyerhetett volna, ma a szomorú tapasztalatokból kiábrándítva, — miután a hét éves mulasztások folytán az önsegélyes haladás erélyét nagyrészben elvesztette, — nem remélheti többé, hogy törvényhozási impulsus nélkül megalkothassa azon szervezeteket, melyek a korszerű haladásra nélkülözhetle- nek,— nem remélheti többé, hogy erélyesen keresztülvitt kötelező rendszabályok nélkül a szakmabeli tanulásnak oly lendületet adhasson, a miuö a versenyképességhez mulbatlanul szükséges. (Vége köv.) A müizlésről. (Folyt.) (M. V.) Eljutánk immár azon ponthoz, melyen a zene ügyében fejtegetett eszmelánczolatunk tetőzik : melyre törekvőnk eddig, s melyből folyni fognak a többi mondandók. E pont: egy városi zenekar fölállításának indítványa! — Minden indítvány sikere kettőn múlik : a) az indítvány sikeres kivitelének lebetségén; b) a kivitel akarásán. Akarni — ez azoktól függ, kiknek az indítvány, tétetik. Így hát ez nem a mi dolgunk; a mi föladatunk: az indítvány sikere lehetségét kimutatnunk!
