Eger - hetilap, 1879
1879-01-30 / 5. szám
37 S bárha e vidéket egész odahagyom, Mindenüvé kisér legszebb gondolatom, A te hangod, képed minden visszaadja . . . Te vagy az én lelkem legszebb gondolatja! „Te vagy az én lelkem legszebb gondolatja!“ Minden csak ezt mondja, csak ezt ragyogtatja; Rólad beszél nekem a csevegő patak, Mosolygó virágok, énekes madarak! S ha az ég megdördül s felzúg a vihar-dal, Ott látlak a földön, szétbomlott hajaddal, Melynek árnyazatán a sötét éjt adja. . . Te vagy az én lelkem legszebb gondolatja ! De ha — nagy időre — itt vagy újra vélem, S bűbájos lényedet hosszasan szemlélem, Amig átölellek mind a két karommal S szavaidon csüggök mély csodálatommal: Elfelejti magát átszellemült lényem, Hisz neked nincs párod szépségben, tökélyben! S ajkam öntudatlan egyre mondogatja: Te vagy az Istennek legszebb gondolatja! Csillagh Mór. Miért is nem tudok én tánczolni! (Farsangi jeremiád.) Itt a farsang! Carnevál herczeg az ö örökké mosolygó arczá- val, csörgő sapkájával, bohó soha el nem múló ifjú mosolyával! — Mindenki tánczol, a főrangú világ tánczol, a honoratiorok tánczol- nak, a proletáriusok tánczolnak, sőt reggelenként a parquetten még az inas is tánczlépésekben lejt alá s föl, s „megreszkiroz“ egy pás de deux-t a porozgató szobacziczussal. A redoute fényesen kivilágított termeitől elkezdve, le a „Bumszti-keller“ és a „Kék-macska“ homályos — a szó szoros értelmében minden tekintetben „homályos“ — helyiségéig mindenünnen tánezzene hangzik s mig ott Rácz Pali húzza a „Piros bugyelláris“ divatos csárdásait s katonazene harsogtatja a „Cornevilii harangok“ ábrándos keringöjét, itt vályogvetö czigányok, vagy néha valami életét megúot, kiérdemült terézvárosi klavirmester gyomrozza a szegény szerencsétlen instrumentumot — s hangoztatja ugyan ama melódiákat. Az egész világ tánczol, tán még Szerajevóban, az osztrák monarchia ezen új Cbol- chissában is, lionnét a mi eher premier-nk, ez újkori Jason, az aranygyapjút hozta — van farsang, s ott is tánezolnak a bosnyákok Philippovicb-cancaot és Szapáry-csárdást, csak én kétszeresen szánandó, szegény szerencsétlen fiautás nem tánczolok! Hölgyeim! kérem szörnyüködjenek és aztán — nevessenek, nevessenek egy óriásit, hogy a Szt. Gellérthegy is tánczolni kezdjen bele, mert ime én bevallom, hogy nem szeretek, de meg nem is tudok tánczolni. — Nem tiszteletreméltó önmegtagadás-e ez, egy húsz éves, forró szivü, ifjútól, mikor bevallja magáról, hogy nem szeret, sőt nem is tud tánczolni? — Igen az, de egyszersmind oly nevetséges is. . . Valóban, ez pedig szomorú valóság, melyet én orczapirulások közt vallók be, s midőn egy szelleradús hölgynek minap egy szalonban ilyféle vallomást tettem, nagyot kaczagott s azt monda: „Mangel an Bildung“; s ezt nekem szépen zsebre kellett gyűrni, a szép elegáns leánytól — és miért? mert nem tudok tánczolni. Ez pedig a hölgyek előtt, kivált farsangkor, óriási, meghocsátbatlan hiba. Mit ér az, hogy én tudok a karddal és rapirral bánni, mit, hogy á T anglaise és á la magyar huszár egyformán megülöm a lovat, mit, hogy Nimródnak is eléggé kegyeneze vagyok, hogy úszom, tornázok, négyes és kettős fogatot tudok hajtani, Herodóttól elkezdve Szalay László és Horváth Mihályig, Horatiustól — Benedek Aladárig minden létező könyvből tudok czitálni, ex abrupto csinálok verset, ha tetszik, mit ér mind ez most a hölgyeknek?! Egy jó dreischritt-tánczos, azt hiszem, a farsangi évad alatt, a hölgyvilág előtt még Nagy Sándor és I. Napoleon elöl is elnyerné a babért, miután tudvalevő, hogy ezek csak világokat hódítottak — de drei- schrittet nem tudtak tánczolni! Gyermekkoromban ha tánczolni tanítottak, leültem egy sarokba és nem volt a világnak az a hatalma, mely engem onnét kimozdithatott volna. Tudja isten! a mint ott láttam a többit ugrálni, hallgatva a vén tánezmester rekedt „eins zwei“-ját s a cseh hegedűs fülkinzó ezinezogását, mindig azok a szegény kis maczkók jutottak eszembe, melyeket faluról falura cze- pelnek a „taliánok.“ Később suhancz koromban, el-elrúgtam egy- egy csárdást, vagy átgyalogoltam egy négyest, de talán még Minos és Radamantes, az alvilág birói előtt sem állanék ki ilyen aggodalmakat mint egy ilyen négyes alatt, melyet ha végre is — tizenöt- szőri elhibázás és zavarcsinálás mán — elvégeztem, mindig kedvem lett volna térden állva bálát adni Jupiternek megszabadulásomért. Később aztán egyátalában bátat fordítottam Terpsychore kisasz- szonynak, s tánezmuiatságokon, bálban, majálisokon, estélyeken nézőnek álltam be. Oh! milyen szomorú figura pedig az illusiók, csipkék, selymek és tarlatanokba burkolt földi angyalok előtt egy ilyen nemtánezos. Azt hiszem Don Quixote dovag sem tánczolt, s ezért nevezték el: „Ritter der traurigen Gestalt.“ Mert egy nem tánezos, kivált házi bálban, valóban az. A háziasszony rá sem néz, a kisasszonyok szánó mosolylyal fordúlnak el tőle, s legyenek bár oly ellenállhatatlan szemei mint magának Lovelacenak voltak, s olyan hízelgő delejes hangja mint akár Cagliostrónak, a bálteremben minden elvész, s nem emelkedik érvényre, itt a hölgyek nem mulatni, nem szerelmi intrigneeket csinálni, de par excellence és ex offo tánczolni, ruhát szakgatni és nem ritkán diphteritist és typhust aquirálni akarnak. Ha néha sikerül is az ilyenféle nemtánezos ehe- valiernak ,anbandlizni‘, jő egy fürge lábú ifjoncz, s kecses meghajlással egy fordulót kérvén, röpíti a hölgyet, kinek épen valami szellemdús bókot improvisált, s mialatt ők a zene rohamos accordjai mellett röpülnek tova, neki nem marad más hátra mint őrizni a bájos táuczosnö — legyezőjét, bouquetját s a sorti de bal-t. . . Ilyenkor aztán resignatióval csapja hóna alá a „cbapeau bas-t“ és elkoresolyázik valami élemedettebb hölgy mellé, a ki már nem tartván igényt a tánezra, még szívesen is hallgatja a nemtánezos úrfi élezeit, melyeket néha mérgében mond a tovalejtö párokra. Hát még, óh szent Chrisostom, mily kin az, ha egy ilyen ifjúnak oly imádottja van, ki szenvedélyes hive Terpsychorénak: ez már valóságos pokol! Látni naint subán el előttünk forgatagos röpfilés- ben más lovag karjai közt! s az, kihez ő közelíteni is alig mer, mily odaadón simúl tánezosa keblére, s ez hogy fonja körül karcsú derekát, hullámzó csípőit karjával — ah! ez őrületbe vivő látvány, és senki nem akadályozza meg, senki sem kiált botrányt — „hiszen csak dreischrittet tánczolnak.“ És ilyenkor mondja még valaki, hogy nem nagy bolondház-e ez a világ! Ha ez nyilt utczáu történik, skandál, bálteremben, a zenehangjai mellett még talán szép is! — Köszönöm szépen! mindig alig várom, hogy elmúljék a farsang, ilyenkor kutyakenyér egy magamfajta nemtánezos állapota. Farsangkor Quasimodónak — ha jó dreischritt-tánczos — kilenczven száztólival szökik föl az agiója, mig egy nemtánezos Lovelaceé a hölgyszivek börzéjén tökéletesen „baissre“ ereszkedik! Ifjú pajtásaim! szerelmes lovagok! okúljanak a példán s ne feledjék el megtanúlni — a dreischrittet! — Gróf Vág S. HIEFIJZÉE. — Borzasztó vendég fenyegeti Európát Oroszország részéről: a pestis. A nép már is ijesztő képeket alkot magának pusztításairól, mivel az orosz kormány titkolni igyekszik a bajt s hiteles ellenmondó hirek daczára azt iparkodik elhitetni a szomszéd kormányokkal, hogy a vész csak Wetlyanka faluban és környékén dühöng s mindeddig csak 346 ember-áldozatot követelt. Az orosz népben nagy a rémület s 10 ezer, sőt ennél is több halottról beszélnek. — Különben Bécsben a német, osztrák és magyar kormányok részéről vészbizottság ült egybe, mely szükség esetén kész a legszigorúbb óvintézkedéseket megtenni, figyelem nélkül az Oroszország által féltékenyen őrzött kereskedelmi tekintetekre. A pestist, mint a „Golosz“ is megerösiti, Golodajeskában kéregetö apá- czak terjesztették el s e faluból csapott át a Volga innenső partjára. Részünkről ismertetni fogjuk legközelebb e baj valódi állását, megjegyezvén, bogy czélunk nem olrémiteni olvasóinkat, de tájékozni inkább ez ügy állásáról, mivel lapjaink egynémelyike rémiti közönségünket s mar hazánkban látja a vészt, mitől Isten óvjon! — Az Eger városi sorsjátékot rendező bizottság jelenleg a sorsjegyek keverése és csomagolásával van elfoglalva. A sorsjegyeket a Franklin-társulat készítette s igen csinusan vannak kiállítva. — Színtársulatot, is kapunk már, s pláne 3 igazgató is, u. ro. Miklóssy Miskolczról. Sztupa Szaímár-Németiböl s Gáspár Besz- terczebányáról, folyamodott városi tanácsunkhoz az engedély elnyeréséért. — Ajánljuk az illetők figyelmébe, hogy a legjobb társulatnak adja meg az engedélyt s határozza meg az idejét is, mikor a társulat tartozik megkezdeni működését, nehogy úgy járjunk mint tavai. — Ezzé egyúttal főiem ütjük, hogy a hely-árakat is lehetne szabályozni. — A tiszanánai községi orvosi állomásra Dr. Andrássy Fe- rencz választatott meg 23 szótöbbséggel, Biró László poroszlói gyaisorió orvos ellenében.
