Eger - hetilap, 1879
1879-10-23 / 43. szám
338 a tömeg, s erre nézve a zenészét részéről kivánatos, hogy hangversenyek reudeztessenek, a templomi zene mennél stil- szerübb müvek mennél szabatosabb előadására törekedjék , állandó városi zenekar szerveztessék s dalárda alak üljön. Mi különös! Tovább akarunk menni, és még mindig ott vagyunk, ahol valánk. Meg akarók magyarázni azon sajátságos ellenmondás okát, miért nincs Egerben zene, hol a nép oly kiváló zenei hajlammal és kedvvel dicsekszik -- s eddig csak a zeneta- nitásról beszéltünk, anélkül hogy az okokat mind kimeritettiik volna. No de hiszszük, hogy a további mondandókban ezeket is le- gombolyitjuk, 8 az eddig mondottak sem fognak kárba menni. Avagy nem gondolja-e az olvasó, hogy hangversenyek miért nem tarthatók Egerben oly könnyű szerrel ? Nemde azért, mert rósz a tanítás, s igy nincsenek zeneértöink? És mikor lesznek bangvesenyek tarthatók? Helybeli erőkkel akkor, ha lesznek ilyenek elégséges számmal; idegen művészek pedig akkor jönnek ide concertezni, ha lesz valami közvetítő társulat, vagy lesznek oly kedvező zenei viszonyok, melyek őket ide vezetendik. Ily közvetítő társulatról meg- emiékezénk egykoron, midőn az intelligentia tömörüléséről czikkez- tünk ezen és más szép czélokra, de fájdalom semmi eredménynyel, azonban el nem csüggesztve s el nem némitva mégsem! Mert ime, legott Írunk ugyanezen érdekben, indítványozva egy „zeneegy- 1 e t“ alakítását. Tehát legyen zeneegylejünk, melynek első kötelessége legyen egy zenekar szervezése. Úgy de hogyan volna ez lehetséges? — Először szólnunk kell a zenekar szerzésének módjáról, s ha ennek lehetségét beiktattuk, csak akkor beszélhetünk a zene- egyletről. (Folytatjuk.) A gyermekhalandóság viszonyai hazánkban tekintettel megyénkre. — Folytatása a „Hevesmegye népesedési mozgalma 1877-ben“ czimü czikksorozatnak. — A magyarországi népesség rendkívüli nagy halandóságának egyik okául azon körülményt vettük fel, hogy az elhaltak között leginkább az 5 évet még el nem ért gyermekek szerepelnek, s hogy e tekintetben hazánk a civilisált nyugat-európai államokat átlag 10°/0-kal múlja felül; mert míg itt az 5 éven alóli gyermekek a halottak 40, addig nálunk 50, sőt mint láttuk, 53 százalékát teszik. De rámutattunk azon bizonyára igen sajnos jelenségre is, hogy éppen ott, hol a magyar nemzetiség föfészke vagyon, éri el a gyermekhalandóság maximumát; igy nevezetesen a Tisza és Duna között a gyermekhalandóság 55.76 %> a Duna jobbparti területén 53:22 s annak balparti vidékein 52.79 %-ra emelkedik, mig a Tisza balpartján csak 47.33, jobb partján 46.5!, végre Erdélyben, hol nálunk az oláh nemzet zöme található, éppen csak 42.2i °/0-ot tesz. Hogy mindamellett a magyarság évenkint átlag 1.44, °/0-kal emelkedik, azt pusztán azon körülménynek köszönhetjük, hogy, mint azt a születéseknél kimutattuk, a legszaporább faj vagyunk egész Európában, s e tekintetben csak Oroszországban bírunk versenytársat. De ennek megfelelöleg a halálozási arány tekintetében is mi nyitjuk meg Oroszországgal együtt az európai államok sorát. Oly nagymérvű halálozásnak vagyunk alávetve, melynek párját nem találjuk föl a civilisált államok között; azonban daczára annak, azon oknál fogva, hogy éppen az ifjú sarjadék van a halottak között leginkább képviselve, fajunk oly kedvező szaporodást mutat, minővel megint több nyugot-európai állam nem dicsekedhetik; mert a születések annyira felülmúlják a halálesetek rendkívül nagy számát, hogy leszámítván az oly szerencsétlen járványos éveket, minő az 1873-iki is volt, a népesedési mozgalom végeredménye mindig kedvezően alakúit. A mondottakból következik, hogy mennyivel kedvezőbb népszaporodási viszonyokat lehetne nálunk elérni a gyermek-halandóság bármi csekély apasztása által is! Igaza van dr. Kőnek kitűnő statistikusunknak, hogy fajunk jobban ért az újak létesítéséhez, mint a létesítettek fentartásáboz, — s ez teljesen ráillik a születésekre is; mert az kézzel fogható, hogy az uj szülött életben maradásának valószínűsége a legtöbb esetben a szüiök gondozásától függ. Nálunk a gyermek-halandóság nagy mérvének mélyen rejlő társadalmi okai vannak, melyeket az alábbiakban vázolni igyeke- zendünk. Első oknak a szülök gondatlanságát vehetjük. Igen sok szülő gyermekét még ö künn kenyérkeresete után lát, otthon, gyakran minden gondozás nélkül, legfeljebb más gyermekre bízva egész napon keresztül magára hagyja. — Mennyi mindenféle veszélynek vau a kicsi ilyenkor kitéve, azt igen könnyen elgondolhatjuk. Hisz már maga a piszok, melyben a csecsemő órákon keresztül fetreng, különféle betegségeknek okául szolgálhat; hapedig a gyermek megbetegedett, a szülök vagy pusztán a jótékony természetre bizzák — fölgyógyúiását, vagy — éspedig legtöbbnyire — kurúzsolók, javasasszonyok és más efféle tudatlan emberek tanácsával élnek, a helyett, hogy ügyes és képzett orvosok segélyét vennék igénybe. És ezen körülmény sokkal nagyobb jelentőségű, hogysem oly könnyen mellőzni lehetne, kivált hazánkban, hol a legtöbb gyermek elhalálozását annak kell tulajdonítani. Nagyon jó szolgálatot tett tehát a törvényhozás a magyar nemzetnek a közegészségi ügyre vonatkozó 1876: 14. t. ez. által; mert kényszerítőén mondotta ki, hogy minden 7 éven alól megbetegedett gyermekhez, pénzbírság terhe mellett, szakképzett orvos hivandó, — másrészt az által is, hogy orvosi gyakorlatot csak diplomatikus orvostudorok, kivételesen képzett sebészek végezhe: nek, mig az u. n. kuruzslás szigorúan tiltatik és büntettetik; csakhogy ezen institutió- val is úgy vagyunk, mint számos más társadalmi viszonyainkat szabályozó törvónynyel; igen kevesen olvassák, és igy kevesen tudják, Valóban csodálatos, hogy nemzetünk, mely a választások mindenféle neménél, de főleg az országgyűlési képviselő választásoknál rendkívüli buzgalmat fejt ki, az országgyűlés alkotásaival, a törvényekkel igen keveset törődik. És ez egyik oka annak, hogy a törvények végrehajtása ezer féle akadályokba üiközik; így vagyunk pl. a cselédtörvénynyel, melyet ezer cselédtartó gazda közül alig olvasott el tíz, pedig ebben oly intézkedések foglaltatnak, melyeknek egyöntetű foganatba vétele által jó cselédeket lehetne képezni, s megszűnnék az általános panasz, hogy a cselédek rosszak. Félni lehet, hogy ily körülmények mellett az egészségügyet rendező törvény is csak Írott malaszt fog maradni. Azonban, ezen minden tekintetben kárhoztató közönyt is az által lehetne megtörni, ha az illetékes hatóságok a törvény által kezeikbe letett hatalmat érvényesítenék, vagyis, az e téren tapasztalt legcsekélyebb rendetlenséget is, a törvény engedte határokon belül, a lehető legszigorúbban büntetnék. Ez pedig itt annál inkább elérhető, mert mig egyéb ügyekben ritkábban fordulnak elő megkeresések a hatoság közbenjárása végett, s igy, ha maga saját észlelő tevékenységét ki nem fejd, csak ritkán jö tudomására oly eset, melyben bele kellene avatkoznia: a halálesetek mindenike a halott kém által bejelentendő, sőt még 7. éven alól elhalt gyermekeknél a halottkém azt is megjegyezni köteles, vájjon az illetők, kik a gyermek eltartására kötelezve voltak, hivtak-e a beteg gyermekhez orvost vagy sem? — Ha ez utóbbi eset fordulna elő, a hatóságnak kímélet nélkül kellene bírságolni; mert igy a közönség közönyös tagjai saját kórukon okulnának, s a bírságolás annál iidvösebb lenne következményeiben, részben azért, mivel a szülök mások baja által figyelmeztetve gyermekük megbetegedése esetén sietnének orvosi segélyt igénybe venni, részben és főleg azért, mert a bírságolás ezen szigorú alkalmazása folytán, a bírságolás szükséges volta, úgy lehet, rövid idő alatt, fölöslegessé válnék, mi a legörvendete- sebb volna. (Folytatás köv.) tír. Sz. II. Borászati értekezlet. (Vége.) A Il-ik kérdésre: Alapos-e a gyanú azon általános nézet elterjedésére nézve, hogy a bor gyárilag készül? ha igen, miféle rendszabályok által lehetne annak meggátlására hatni? Ezen kérdést illetőleg Babies István felszólal s kijelenti, hogy igenis alapos a panasz a gyártott borokra, melyek minden megszorítás nélkül szabadon forgalomba hozatnak; mit azon körülmény is igazol, hogy ez irányban Szalay Imre orsz. képviselő által országos mozgalom inditatott, sőt magában az ország házában is szóba hozatott; és miután arról van meggyőződve, hogy a gyárilag készült boroknak korlátlan forgalomba bocsájtása egyik legfőbb oka a természetes borok elértéktelenedésének, szükségesnek tartja, hogy a bőrgyártás általában eltiltassék, mint azt Eger városa az országos képviselő házhoz még múlt évben beadott kérvényében is sürgette. Szederkényi Nándor és Eisenmann János hasonló értelemben nyilatkoznak. Miklós Gyula kormánybiztos úr constatálja, miként ez irányban kétféle mozgalom indúlt meg. egyik a bőrgyártást enge- délyezhetőnek véli, úgy azonban, bogy törvén) ileer kimondva legyen, miszerint a gyártott borok edényein rajta legyen azon felirat, hogy „gyártott bor“ s a visszaélők pénzbírság-, esetleg
