Eger - hetilap, 1879
1879-09-18 / 38. szám
298 az által, hogy egy párisi lap munkatársa előtt Bismarckról igen sértöleg nyilatkozott. Természetesen, Bismarck most hallani sem akar a találkozásról s inkább kész volt — mint igen tekintélyes oldalról állítják —• lemondását beadni. Az Indiából érkezett hírek a kabuli lázadás jelleméről még máig sem nyújtanak határozott felvilágosítás. Az egyik jelentés szerint az emir bűnrészes a kabuli mészárlásban, a Sumlá- ból e hó 16-án érkezett jelentés szerint pedig az afgán emir levélben adott kifejezést mély sajnálkosásának és az angol kormányba helyezett teljes bizodalmának és helyesli annak a vétkesek megbüntetésére irányúló szándékait. A közel jövő meg fogja métatni, mit kelljen az emir őszinteségéről tartani. T .A. C Z Tériké. Bohó gyermek! — mosolylyal, dallal ajkán, Szűzi derűvel kék szemeiben; A csillagért rajong, mert sugarával A tó fodrán ragyogva megpihen; Pajkos kaczajjal veri föl a berkek Nyugvó visszhangját minden hajnalon; Virágért futkos szerte a mezőkön .... — Sokáig légy még gyermek, angyalom! Imával fekszik és imával ébred, Együgyű imák! — mégis könyezek, Ha áhítattal könyörög fohásza : „Bocsásd meg azt, ha lelkem vétkezett!“ Nincs bűnöd, vétked, kedves szőke gyermek, Engem szeretni nem bűn — fájdalom, Mert megcsalt lelkem csak zokogni tud már .... Imádkozzál értem is angyalom! Elmondom néki az avúlt regéket, — Csalódott lelkek bús történetét, — Mélázva hallgat, úgy zihál a keble, Majd meg zavarral nézdel szerteszét; A könyeket titkolja mindig ekkor, — 0 sírni tud a bús regedalon, Melyben szeretnek és csalódnak folyvást .... — Sirasd meg őket sokszor, angyalom ! Ha szürkül a táj s illat száll a légben És húllni kezdenek a csillagok, Együtt bolyongunk; ö cseveg kaczagva, Én búsan egy szép dalra hallgatok; Pásztor dala lehúllt fényes csillagról . . . Ily csillagom volt, már rég siratom ! — Tériké csak néz . . . s rám borúi zokogva . . . — Sirass te engem s én — öt, angyalom! hajdacsi József. A tiszafüred-vidéki ős agyagedény-ipar fejlődése a kőkortól a vaskorig. Előadta „A tiszafüred-vidéki régészeti egylet“ közgyűlésen 1878, okt. 13-án Tariczky Endre egyleti titkár. (Folytatás.) Következik a negyedik keret. Ebbe ragyogó fekete fénymázas edényeket foglalok, melyek az őskornak legdívóbb edényei voltak. Tárlatunk ilynemű példányokban eléggé bővelkedik úgy az Ásott-halomból, mint az apor- háti s egyéb régiségi telepeinkről. Nem vizsgálva az ösagyagmüvesnek műveletét, melylyel e díszítést edényeinek megadta, az egybevetés végett méltónak találom felemlíteni jelenkori tiszavidéki fekete edéüyeseink fekete fénymá- zos edényeit 8 azon műveletet, melylyel ezek edényeiket fekete fénymázasokká tenni szokták. Ezek nyers, de kiszárított edényeiket olajos posztóval is kicsiszolják, s e műtét előtt még békasóval is megsikálják; mi által a füstöléssel feketévé színeit s kiégetett edényen az olajfény ragyogása s a sikálás fénye hullámzóan vegyül egybe. Önkényt felmerül itt a kérdés: hogy az ős agyagmüves sajátszerüen s oly fényesen ragyogó fekete fénymázolási műtété az ősagyagedény-ipar terén legalább úgy tájékozólag mely korra esik? Erre nézve útmutatásul szolgál mindjárt az aporháti régiségi elep, mely valóban több fekete fénymázos edényeket adott részint épségben, részint törötten, honnan egy kezdetleges bronz sarlót is kaptunk már, de kaptunk teljesen veresréz hajtüt is, hol egyébiránt kőkori müeszközök is kerülnek elé. Útmutatásul szolgál ama kis fekete doboz is, melyet, az alak és ékidom magyarázatánál, korát illetőleg az átmeneti korba, fa fémkor elejére helyeztünk. Ebben akár talizmánul, akár mint a fazekas műves egyik díszítő müeszköze egyszersmind három darab békasó is volt letéteményezve. E dobozon a leihelyen kapott nedvesség mellett is még most is látszik a fekete fénymáz. És e doboz az Ásott-halom külső északkeleti részén volt sírtelep maradványainak egyike. Jobban tájékozhatjuk még magunkat egy pár fekete kancsó által, melyek azért is érdekesek mert valóban oly szabályos művelettel s alakegysággel bírnak, hogy némán is sikra kel ama korban a korong létezése mellett. Ezek tisza-szölösi pemetésháti eredetűek, a falu dél-nyugati oldalán fekvő hajdani Tiszapart elö- részéröl. Ezekre külsöképen valami salétromos-féle kéreg is tapadt, de ott rejlik ez alatt a szép fekete fénymáz. Válogatottabb czélra is készültek ezek , mert leihelyükön felmerült edénytársaik, akár alakidomra, akár színre nézve, már pongyolább készületüek. És e kancsók eredete már a kőkor végére, vagy éppen a veres-rézkor elejére esik; mert adta magát elő eset, ekkorig még csak egy, mely ott egy kis veres lemezből alkotott kés-pengével ajándékozott meg bennünket a sírokból, melyeket a téglavető munkások fejtettek fel; mert ott közönségesen inkább csak kovapengék merülnek fel. Múzeumunk már vagy öt kovapen^ét bir e lelhelyröl, közöttük nagyságra nézve olyat is, mely mint magyarhoni lelet valóban ritkítja párját. Különös körülmény az is, hogy ott e kovapengék a koponyák tarkójához vagy füléhez vannak letéteményezve. A koponyákból is birok felmutatni kettőt, melyek a hosszúfejttek, a dolihokephalok osztályába tartoznak. Mérete az egyiknek : a szemöldök csonttól a nyakszirt-csontig 32 cm. hosszú. A halánték csontok között 23 cm. széles. És szélessége a hosszúsághoz úgy viszonylik, mint 73: 100. Homlokszélessége: 11 cm. Homlokmagassága 5 cm. 67 fokú szögelhajlással. Mérete a másiknak: hosszúsága: 31 cm. Szélessége: 22 cm. Ez is az előbbi viszonynak felel meg. Homlokszélessége: 12 cm. (Folyt, köv.) Kisvárosi tanulmányok. I. A s v i h á k. Tom — a gentleman, dón Juan, dandy és „sans peur et reproche“ lovag prototypjének tartja magát Nagyfaluban. A hit boldogít, — s ennek ragyogó kifejezését lehet látni hősünk arczán (melynek láttára önkénytelenül fricskára alakúi az ember újjá), midőn a városi park árnyas sétányán bő englísh kabátjában, melynek szárnyait gondatlanúl szélnek ereszti, s divatos nyakba csapott kalappal fején, alkibiadesi önhittséggel végig libeg. Dandynk, bár czimere semmiféle heraldicában nem födözhetö fel, kiváló előszeretettel társalog a vidéken lakó grófokkal; mert meggyőződése szerint csak ezek illenek hozzá, — s midőn ezeket hivatlanúl is meglátogatja, ezt oly nagy zajjal teszi, hogy az egész város meghallja; de hát hogy is ne, hiszen ez neveli tekintélyét. Azonban hogy miféle minőségben szerepel e körben, arról nagy bölcsen hallgat. Szereti magát félelmes hősnek is tartatni; nagy krakéler 8 kitűnő bajnok — in theoria, henczegése határt nem ismer s a clubban senki sem biztos, hogy belé nem köt, s midőn akad ember, ki merészségéért kérdőre vonja, leventénk az elégtételt akképen adja meg, hogy a kitűzött helytől — a machiavellizmus mindenféle fortélyaival mentve magát — távol marad. Hja, vannak dolgok, melyekhez in praxi más is kell mint a svihákság s nagyzás — courage s ez nem tartozik Bayardunk fötulajdonságai közé. In theoria mindég hösködik, in praxi mindig retirál. Ez mindenesetre czélszerübb, s Tom a mai kor gyermeke, melynek jelszava: „for ever ami könnyebb, azt választani.“ Kalapját soha sem szokta megemelni, ha köszönnek neki, mert ez jobban feltűnik mint ha más hecsülettudó ember módjára fogadná a köszönést; s a feltűnés életének legfőbb törekvése. Mindent elkövet, hogy beszéljenek róla, s ezt el is éri; mert a nagyfalusi világ beszél róla sokat, csakhogy mosolyogva, kaczagva, s széltiben zeng róla a nóta:
