Eger - hetilap, 1879

1879-09-04 / 36. szám

283 nők, f. é. márczius 23-án tartott közgyűlés határozatának emlé­kezetbe hozásával utasittatik. — Potyoró Gábor volt egyleti jegy­zőtől átveendő irományok ügyében, megbízott Horváth József ügyvéd 8 bajtára azon jelentése, hogy nevezettnek főnöke kéretett fel ezen ügynek lebonyolitásánáli erélyes közbe lépésre, ki azt megígérni szíveskedett is; tudomásul vétetni s nyilván tartatni határoztatott. — Romatka Lajos bajtárs felszerelt folyamodásának ajánlat melletti felterjesztése a honvéd menház bizotságához még Augusztus 9-én eszközöltetvén, az ezen ülés napjáig sem érkezett válasznak meg szorgalmazása határoztatott A szorgalmazási átirat elküldése helyes­nek találtatván, foganatosítása elrendeltetett. (Azóta az ügyben a kedvező válasz megérkezvén, szeptember hó 1-én Romatka Lajos, városi költségen az országos honvéd menházba vaspályán el is kül­detett.) — Barát János csonka honvéd bajtárs anyagi helyzeténél fogva nem szerezhetvén meg a honvéd érmet, annak az egylet ré­széről ingyen leendő kiutálványoztatásáért esedezik. — Elnök f. é. május hó 4-én kelt közgyűlés határozala folytán fel lévén jogosítva ily éremekérti kérvények elintézésére, a kért éremnek kiutalványo­zására a választmány által felkéretett. Kelt mint fent. Jegyzetté : Herczeg Igntícz, egyleti jegyző. Heti szemle. A politikai köröket a múlt héten is kiválólag a külügymi­niszteri vá 1 ság foglalkoztató. Bizonyosnak mondhatjuk, hogy — miután Károlyi és Széchenyi grófok jelöltsége elejtetett — Andrássy utódjává Haymerle báró fog kineveztetni; a külügyminiszteri vál­ság elintézését azonban a függő kérdések, melyek a megoldás stá­diumában vannak, késleltetik. Ezek pedig a török-monteuegrói ha­tárkérdés és Ara-Tábia sorsa. Andrássy gróf, lemondása daczára be akarja végezni ez ügyeket, melyek Gasteinban is, Bismarck­kal való találkozása alkalmával, a beható fejtegetés tárgyát képez­ték, Andrássy czélja lévén elintézésükre a német kanczellár támo­gatását biztosítani magának. — Andrássy gróf utódjának formális kinevezése valószinüleg szept. 15—20-a között fog megtörténni, s ha a „Norddeutsche Allgemeine“ jól értesült, miután német lesz a külügyminiszter, államtitkárrá magyar embert fognak kinevezni s eZ állomásra K ál lay Béni vau kijelölve. — A gasteini találkozásnak — állítólag — másik czélja volt Bismarck herczeget megnyugtatni jövendő külpolitikánkról. Németország újabban nagy súlyt fektet barátságunkra 8 Bismarck Andrássytól, ki felséges urának bizalmát még most is teljesen bírja, személyesen akarta megtudni, hogy Né­metország mennyiben számíthat ezentúl is Ausztria-Magyarország szövetségére? A Németországhoz való benső viszonyunk volt sark pontja Andrássy külpolitikájának s minthogy utódjáúl csak oly ál­lamférfiú fog kineveztemi, kit ő ajánl a felségnek g kiben teljesen megbízik, az új külügyminiszterre csakugyan nem vár más feladat, mint Andrássy politikájának folytatása, terveinek és eszméinek fo­ganatosítása. A hét fontosabb politikai eseményei közé tartozik Manteuf- fel porosz tábornagy varsói küldetése, melyet a különféle politikai körökben a legkülönbözőbben kommentálnak. A félhivatalos lapok szerint a tábornagy hivatva lenne Varsóban, hol jelenleg a czár tartózkodik, a két államkanczellárí hivatal között a berlini cnn- gressus óta fenforgó félreértéseket kiegyenlíteni. Ez annyit jelen­tene, hogy a vaskanczellár megköveti az óiomkanczellárt, mit alig hihetünk. Nagyobb valószínűséggel bír, hogy Manteuffel küldetése az orosz és német hírlapok háborújával áll összefüggés­ben, mely a czárt igen kellemetlenül érinté s azért kívánta, hogy eklataus tény által bizonyittassék be a világnak, mily benső a ba­rátság még mindig Német- és Oroszország között. Vilmos császár sietett e kívánságnak eleget tenni s a küldetésre kiválólag Man- teuffel látszott neki alkalmasnak, ki tudvalevőleg orosz táborna­gyi rangot is visel és persona gratissima a czár előtt. A novi-bazári kerület megszállása csakugyan kü­szöbön áll. A vegyes bizottság már átlépte a határt; csapataink bevonulása pedig szept. 8-án kezdődik. Taschlidzát is meg fogják szállani, Bjelopoljet azonban nem. Pristinábol érkezett jelentések szerint nemcsak lehető, de valószínű, hogy nehány albán törzs erős ellenállást fog kifejteni. A megszálló sereg parancsnoka Koenig br. altábornagy lesz, Würtemberg herczeg pedig, tekintettel az es­hetőségekre, a pasalik határán üti fel főhadiszállását. T Á E C Z Álomkép. — Régi dalaimból. — Álmodom ? . . vagy csak a Gonosz játszik velem ? . . . Igazán látok-e ? . . . Vagy csak úgy képzelem ? . . Ki vagy te, ki felém Mosolyogva intesz ? . . . — Ismertem egy lánykát, Ki olyan volt mint ez ! — Te vagy-e, szerelmem, Szép gyönyörűségem, Legragyogóbb csillag Az éjjeli égen ? Ha te vagy, kérlek az Örök üdvösségre: Borúlj kebelemre Borulj ide végre ! Kebled keblemre Ajkad az ajkamra ! Csókos lehelleted Hadd szívom magamba ! Szeretlek, imádlak Meg is halok érted .... Ne kaczagj, ne kaczagj — Álomkép, kisértet! Erdélyi Béla. Egy kalandos élet. Beszély. Irta D. M. (Vége.) „Nézd egy kis gyermeket is hoztam neked“, mond Byron a mellette álló kis leány dús szőke haját gyöngédeden simogatva. „Kié e gyermek?“ „Az enyém, fogod-e szeretni?“ „Mintha anyja volnék, György," felele lelkesülten, „hiszen te is szereted!“ „Szeretem, mert hiszen Allegna gyermekem. De itt nem ma­radhatunk, édes szivem, én nem bízom férjed engedékenységében, hátha valamely titkos veszély fenyeget itt. Tehát szökjünk.“ „Nem György, e gyalázatot nem hozom azon férfiú mocsok- talan hírnevére, ki nekem a legnagyobb boldogságot szerzé meg nemes önlegyözése által. Hanem miként Julia egykor, holtnak fo­gom magamat tetetni, mi egészen valószínűnek fog látszani, miután oly beteges vagyok ; 8 akkor egyesülhetek veled, veled, ki nélkül- nem kell nekem az élet.“ „Minderre nincs szükség“, mond Giuccioli gróf, egy bokorból kilépve, „én tökéletesen befejezem müvemet s elválok öntől asszo­nyom. Legyen üdvözölve uram házamban,“ fordult aztán a költőhöz udvariasan meghajtva magát. „Az én koromban már belátja az em­ber , hogy vannak érzelmek, melyeknek gátat vetni akarni őrültség.“ „Ön valódi nemes ember, uram,“ rebegé Byron meghatva. „Köszönöm, ezt öntől hallani elég nekem, uram!“ A grófné egészségét nem sokára visszanyerte s a boldog pár ismét visszatért a nagyvilágba, hol elfoglalta elöbbeni társa­dalmi állását. Senki sem bántalmazta e lépéséért, mindenki ugyan­azon szívélyességgel fogadá s folytatá vele ösmeretségét mint előbb A grófné nemcsak bálványozta a költőt, hanem büszke volt von­zalmára. Együttlétük kezdetén Byron világbirü költeményén „dón Juan“-on dolgozott. A grófné kérte a költőt, hogy szerelmök em­lékére húzza ki abból a sikamlós helyeket, mit ö meg is tett. A grófné egészen fölmagasztosulva érzé magát e viszony által,. s mi­ként egykor Beatrice Dantét, újabb munkálkodásra ösztönzé a köl­tőt. Eleintén mesrtisztúlt érzelemmel függött Byron a grófnén, ki­nek nemes, ártatlan, bájos lénye elragadta, de nyugtalan lelke is­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom