Eger - hetilap, 1879
1879-09-04 / 36. szám
283 nők, f. é. márczius 23-án tartott közgyűlés határozatának emlékezetbe hozásával utasittatik. — Potyoró Gábor volt egyleti jegyzőtől átveendő irományok ügyében, megbízott Horváth József ügyvéd 8 bajtára azon jelentése, hogy nevezettnek főnöke kéretett fel ezen ügynek lebonyolitásánáli erélyes közbe lépésre, ki azt megígérni szíveskedett is; tudomásul vétetni s nyilván tartatni határoztatott. — Romatka Lajos bajtárs felszerelt folyamodásának ajánlat melletti felterjesztése a honvéd menház bizotságához még Augusztus 9-én eszközöltetvén, az ezen ülés napjáig sem érkezett válasznak meg szorgalmazása határoztatott A szorgalmazási átirat elküldése helyesnek találtatván, foganatosítása elrendeltetett. (Azóta az ügyben a kedvező válasz megérkezvén, szeptember hó 1-én Romatka Lajos, városi költségen az országos honvéd menházba vaspályán el is küldetett.) — Barát János csonka honvéd bajtárs anyagi helyzeténél fogva nem szerezhetvén meg a honvéd érmet, annak az egylet részéről ingyen leendő kiutálványoztatásáért esedezik. — Elnök f. é. május hó 4-én kelt közgyűlés határozala folytán fel lévén jogosítva ily éremekérti kérvények elintézésére, a kért éremnek kiutalványozására a választmány által felkéretett. Kelt mint fent. Jegyzetté : Herczeg Igntícz, egyleti jegyző. Heti szemle. A politikai köröket a múlt héten is kiválólag a külügyminiszteri vá 1 ság foglalkoztató. Bizonyosnak mondhatjuk, hogy — miután Károlyi és Széchenyi grófok jelöltsége elejtetett — Andrássy utódjává Haymerle báró fog kineveztetni; a külügyminiszteri válság elintézését azonban a függő kérdések, melyek a megoldás stádiumában vannak, késleltetik. Ezek pedig a török-monteuegrói határkérdés és Ara-Tábia sorsa. Andrássy gróf, lemondása daczára be akarja végezni ez ügyeket, melyek Gasteinban is, Bismarckkal való találkozása alkalmával, a beható fejtegetés tárgyát képezték, Andrássy czélja lévén elintézésükre a német kanczellár támogatását biztosítani magának. — Andrássy gróf utódjának formális kinevezése valószinüleg szept. 15—20-a között fog megtörténni, s ha a „Norddeutsche Allgemeine“ jól értesült, miután német lesz a külügyminiszter, államtitkárrá magyar embert fognak kinevezni s eZ állomásra K ál lay Béni vau kijelölve. — A gasteini találkozásnak — állítólag — másik czélja volt Bismarck herczeget megnyugtatni jövendő külpolitikánkról. Németország újabban nagy súlyt fektet barátságunkra 8 Bismarck Andrássytól, ki felséges urának bizalmát még most is teljesen bírja, személyesen akarta megtudni, hogy Németország mennyiben számíthat ezentúl is Ausztria-Magyarország szövetségére? A Németországhoz való benső viszonyunk volt sark pontja Andrássy külpolitikájának s minthogy utódjáúl csak oly államférfiú fog kineveztemi, kit ő ajánl a felségnek g kiben teljesen megbízik, az új külügyminiszterre csakugyan nem vár más feladat, mint Andrássy politikájának folytatása, terveinek és eszméinek foganatosítása. A hét fontosabb politikai eseményei közé tartozik Manteuf- fel porosz tábornagy varsói küldetése, melyet a különféle politikai körökben a legkülönbözőbben kommentálnak. A félhivatalos lapok szerint a tábornagy hivatva lenne Varsóban, hol jelenleg a czár tartózkodik, a két államkanczellárí hivatal között a berlini cnn- gressus óta fenforgó félreértéseket kiegyenlíteni. Ez annyit jelentene, hogy a vaskanczellár megköveti az óiomkanczellárt, mit alig hihetünk. Nagyobb valószínűséggel bír, hogy Manteuffel küldetése az orosz és német hírlapok háborújával áll összefüggésben, mely a czárt igen kellemetlenül érinté s azért kívánta, hogy eklataus tény által bizonyittassék be a világnak, mily benső a barátság még mindig Német- és Oroszország között. Vilmos császár sietett e kívánságnak eleget tenni s a küldetésre kiválólag Man- teuffel látszott neki alkalmasnak, ki tudvalevőleg orosz tábornagyi rangot is visel és persona gratissima a czár előtt. A novi-bazári kerület megszállása csakugyan küszöbön áll. A vegyes bizottság már átlépte a határt; csapataink bevonulása pedig szept. 8-án kezdődik. Taschlidzát is meg fogják szállani, Bjelopoljet azonban nem. Pristinábol érkezett jelentések szerint nemcsak lehető, de valószínű, hogy nehány albán törzs erős ellenállást fog kifejteni. A megszálló sereg parancsnoka Koenig br. altábornagy lesz, Würtemberg herczeg pedig, tekintettel az eshetőségekre, a pasalik határán üti fel főhadiszállását. T Á E C Z Álomkép. — Régi dalaimból. — Álmodom ? . . vagy csak a Gonosz játszik velem ? . . . Igazán látok-e ? . . . Vagy csak úgy képzelem ? . . Ki vagy te, ki felém Mosolyogva intesz ? . . . — Ismertem egy lánykát, Ki olyan volt mint ez ! — Te vagy-e, szerelmem, Szép gyönyörűségem, Legragyogóbb csillag Az éjjeli égen ? Ha te vagy, kérlek az Örök üdvösségre: Borúlj kebelemre Borulj ide végre ! Kebled keblemre Ajkad az ajkamra ! Csókos lehelleted Hadd szívom magamba ! Szeretlek, imádlak Meg is halok érted .... Ne kaczagj, ne kaczagj — Álomkép, kisértet! Erdélyi Béla. Egy kalandos élet. Beszély. Irta D. M. (Vége.) „Nézd egy kis gyermeket is hoztam neked“, mond Byron a mellette álló kis leány dús szőke haját gyöngédeden simogatva. „Kié e gyermek?“ „Az enyém, fogod-e szeretni?“ „Mintha anyja volnék, György," felele lelkesülten, „hiszen te is szereted!“ „Szeretem, mert hiszen Allegna gyermekem. De itt nem maradhatunk, édes szivem, én nem bízom férjed engedékenységében, hátha valamely titkos veszély fenyeget itt. Tehát szökjünk.“ „Nem György, e gyalázatot nem hozom azon férfiú mocsok- talan hírnevére, ki nekem a legnagyobb boldogságot szerzé meg nemes önlegyözése által. Hanem miként Julia egykor, holtnak fogom magamat tetetni, mi egészen valószínűnek fog látszani, miután oly beteges vagyok ; 8 akkor egyesülhetek veled, veled, ki nélkül- nem kell nekem az élet.“ „Minderre nincs szükség“, mond Giuccioli gróf, egy bokorból kilépve, „én tökéletesen befejezem müvemet s elválok öntől asszonyom. Legyen üdvözölve uram házamban,“ fordult aztán a költőhöz udvariasan meghajtva magát. „Az én koromban már belátja az ember , hogy vannak érzelmek, melyeknek gátat vetni akarni őrültség.“ „Ön valódi nemes ember, uram,“ rebegé Byron meghatva. „Köszönöm, ezt öntől hallani elég nekem, uram!“ A grófné egészségét nem sokára visszanyerte s a boldog pár ismét visszatért a nagyvilágba, hol elfoglalta elöbbeni társadalmi állását. Senki sem bántalmazta e lépéséért, mindenki ugyanazon szívélyességgel fogadá s folytatá vele ösmeretségét mint előbb A grófné nemcsak bálványozta a költőt, hanem büszke volt vonzalmára. Együttlétük kezdetén Byron világbirü költeményén „dón Juan“-on dolgozott. A grófné kérte a költőt, hogy szerelmök emlékére húzza ki abból a sikamlós helyeket, mit ö meg is tett. A grófné egészen fölmagasztosulva érzé magát e viszony által,. s miként egykor Beatrice Dantét, újabb munkálkodásra ösztönzé a költőt. Eleintén mesrtisztúlt érzelemmel függött Byron a grófnén, kinek nemes, ártatlan, bájos lénye elragadta, de nyugtalan lelke is*
