Eger - hetilap, 1879
1879-07-24 / 30. szám
235 Az asphalton. — Divatszerü fecsegés. — Asphalt! milyen édes bűvös hangzású szó. Benne foglaltatik a nagyvárosiasság fogalma, a flanirozáa minden kéje, a bámulás és bámultatás mennyei gyönyöre. Asphalt! a nők vágyainak utópiája, gavallérok és firtlik „Ígéret földe“, zsebmetszök Bakonyja és semmit nem tevő járdataposók éjjeli, nappali quártélya. — Emlékoszlopot a derék Mac Adamnak, ki feltalált, — nagyobbat mint a Petőfié! Ez csak verseket irt, mig te emberekké, született salonfi- akká és hölgyekké tetted azon város lakóit, hová lángelméd találmánya utat tört magának. Asphalt! Nem remegve óhajtott sejtelem, nem titkos vágyakozások tárgya, nem álom többé. A „Neuchatel limited asphalt company“, egy csomó rongyos olasz és gróf Csáky Tivadar úr kegyelméből ott nyújtózkodik végig a lyeeumtól kezdve egész fel a megyeházáig, s a hegyek mögé alkonyuló nap szeszélyes árnyakat vet sötétes alapszínű felületére. Itt hemzseg, tolong most Dobó hősi városának egész szép és nem szép, előkelő, proletár és „félu- világa. A hölgyek egész deliceszel vontatják végig a szivárvány minden színeiben ragyogó ruháik uszályát a sima talajon, s boldog mosolylyal sóhajtják: „Á ! mennyivel elegánsabb itt a por is mint a — kacsaparton!“ Katonatisztek vigabban csörgetik kardjaikat, s megállva az asphalt kellő közepén diskurál ak : „Az asphalton sokkal jobb mint az uj casinó meleg termeiben, itt az egész világot lehet látni.“ Kikent mesterlegények infámis illatú „czigáróik- kal“ sétálnak le s fel „karazérozva“ a tenyeres talpas tulipiros ro- kolyás Jutkákat; úgy találják jobb az „asfaltyin“ égni fényes délbe mint az érsek kert árnyas fái alatt htiselni, mert oda járni nem „divat.“ Ott vonulnak méltóságteljes lépésekben a fehér taláros, fekete skapulárés papok, Magyarorhon leghazafiasabb, leggavallérabb rendének tagjai, a mi „czisztereink“ ; jól esik nekik is végigsiklani á finom talajon. Amoda dandyk sétifikálnak, nagyúri nonchalance- szal korcsolyázva végig a tükörsima járda felületén, némelyik monoelit is visel, s ki van keményítve, nyalva és vasalva mint egy divatraktár kirakata, selypeg, „r“-rezik s minden harmadik szava Budapest, tudtára akarja adni öt bámuló kisvárosi pajtásainak, hogy előtte már nem terra incognita ez a sima talaj, s hogy eleget lebzselt a váczi utcza ashpaltján a Korona kávébáz ajtajában, sőt holmi „Nők az alkotmányban“-beli „Bácfalvynék“ estélyein quad- rilleokat is rendezett. Pajtásai nem tudják, hogy Bánfalvynénak nem adják vissza vizitjeit a „societás“-ban, s úgy bámulják itt monoclis Adonisunkat mint holmi apró Károlyi Pistát. Diszhölgyek selyem uszályaikkal bámultatják magukat a proletár és nem proletár közönséggel, Dobó hősi városának jelenlegi és jövendő bálkirálynöi suhognak, lejtenek, tipegnek tova, az utóbbiak még rövid ruhácskákban, mely a térden felül megkötött, áttört harisnyát és fodros inexpressiblet is látni engedi. „Kár hogy nem megfordítva van,“ sóhajtoznak a dandyk, „ha a jelenlegi bálkirálynök costumiroznák igy magukat, még többen járnánk az asphalton.“ Asphalt, asphalt! mindenki csak ide tódul; aztán leszáll a hüs alkony, megerednek a discursusok, egy-egy kis ártatlan pletyka egy G.-röl, aki olyan borzos hajat visel, X-néröl, a kit a férje úgy őriz mint egy törökuőt, XX. hadnagyról aki házasodik, stb. stb. in infinitum, mig csak a nap le nem megy, s a lámpák világa fölnem gyullad a káptalan-utczán. Mily kár hogy nem gáz, azt hinnénk nem is itt, de Párisban a Boulevard des Italiensen sétáltunk. Mindenki meg van elégedve, eleget láttak és eleget láttattak, eléggé megrostálták egymás toilettejeit, megjegyezték : ki kinek udvarol és melyik hölgy melyik lovagra pillantott, legédesebhen, s azt tapasztalták, hogy a sima asphalton talán még jobban esik egy kis causerie — vulgó pletyka, — mint a kávé mellett vagy az érsekkerti gesztenyefak alatt. Tehát „Vive for ever Asphalt!“ kiáltám egész lelkesülten midőn befordultam a zsidó utczäba, hogy haza vigyem jól lakott szemeimet, üres gyomromat és fáradt lábaimat. Anf/e Pifou. □ Az udvar gyásza. Mária Terézia hgnö, III. Károly Ferdi- nánd parmai herczeg özvegye, néh. Viktor Emanuel leánya s nö- ria-Anna özvegy császárnénak, elhúnyt 76 éves korában. □ Gyászhir. Megilletödéssel olvastuk a következő gyászjelentést : Brezovay László maga, s gyermekei: László, Ilona és Eszter nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelenti, feledhetetlen s forrón szeretett nejének, illetőleg édes anyjoknak született bo- csári Mocsáry Ilonának, hosszú betegeskedés után f. é. juliushó 19-én, élte 42-ik, boldog házassága 19-ik évében történt gyászos elhunytál. A boldogult bűit tetemei kedden, juliushó 22 én, délután l'/j órakor, az eger-farmosi sirkertben fognak végnyugalomra helyeztetni. Áldás és béke poraira! O Személyzeti. Dr. Úry József köz- és váltó ügyvéd a szathmári püspökség uradalmi ügyészévé neveztetett ki. □ A kegyes tanitórend f. hó 18-án tartott közgyűlésén eddigi tartományi titkárát Kalmár Endrét választotta provinciálisává. — Beküldetett. — A cziszterczi rendűek egyeteme által e napokban választott s a veszprémi püspök-, mint kir. biztos áital — hir szerint — f. hó 20-án a kormányhoz terjesztett apátjelöltek kinevezése élénk érdeklődés tárgyát képezi ez idő szerint varosunkban is, még pedig annyival inkább, mert a praesentáltak közül ketten már évtizedek óta városunkban laknak s a czi sztercziek szerzetének úgyszólván legtudósabb és legérdemesebb tagjai. Az egyik Szvorényi József, városunk köz tisztelet és szeretetetben álló lakosa, a rend egri társházának perjele, fögymuásiumi igazgató, a magyar tudományos akadémia, a magyar történelmi- és természettudományi társulat tagja, kinek lmgy egyebeket mellőzzünk, anyanyelvűnk körül szerzett érdemei sokkal ismeretesebbek , hogysem e téren országszerte ismert és ünnepelt nevéről csak egy szóval is többet kellene szólanunk, — a másik: Horváth Zsigmond, fögymnásiumunk veterán tanára s több természettudományi társulat tagja, ki tudományossága s az ifjúság nevelése körül szerzett érdemei által nemcsak városunknak vivta ki szeretetét, hanem hazai tudósaink közt is elsőrendű helyet biztosított magának. Ily két férfiú mellett terjesztetett fel az apátjelöltek sorábau első helyre Supka Jeromos elöszállási lelkész. — Azt hiszszük, a kormánynak a jelen körülmények közt csaknem lehetetlen más jelöltet támogatnia, mint országos nevű Szvorényi József tudósunkat, annál is inkább, mert Horváth Zsigmond, — mint halljuk, — nem szívesen hagyná itt kedves museumát, melyet úgyszólván, ö alapított s hol oly számosán tanulták meg öt őszintén becsülni, szeretni. Q A megye-bizottsági gyűlésből. Hevesmegye f. hó 13 és következő napjain lefolyt évnegyede« bizottsági közgyűlése meglehetős néptelen volt. Kiemelkedőbb mozzanataként fölemlíthetjük azon határozatot, mely a főispán kezdeményezésére b. Wenckheim Béla emlékezetét jegyzőkönyvbe rendeli igtattatni, s a boldogúlt testvéreihez Zalár József remek tollából folyó következő részvét iratot rendeli intéztetni: „Méltóságos urak! Megyénk főispánja a mai közgyűlésünket megnyitó beszédében mindnyájunk érzelmét kifejező meghatottsággal emlékezett meg a haza legközelebb elhúnyt halottjáról b. Wenkbeim Béláról s mi ezen megemlékezés folytán mély megilletödéssel s jeles tulajdonságait ünneplő kegyelettel ig- tattuk jegyzőkönyvbe annak emlékezetét, ki mint hazafi és polgár, mint ember és férfiú s a lovagiasság példányképe, mig élt mindnyájunk szeretete s tiszteletének tárgya volt, most pedig a nemzet megsiratott halottja. — Fogadják Méltóságtok, mint a diesöült testvérei őszinte részvétünket azon mély családi gyászhoz, mely a meg- boldogúlt egész rokonságát érte, s melyben külsőleg is ép úgy osztozni fog az ország minden törvényhatósága, mint belsőleg osztozik abban minden hazafi szív. Kelt stb. — Ugyané közgyűlés tudomá- súl vévén Deák Ferenez megrendelt arczképének elkészültét Sa- jósy Alajos műtermében, az igen jól sikerült müdarab ünnepélyes leleplezésére a jövő közgyűlés első napját tűzte ki, s az alkalmi beszéd tartásával Zalár József főjegyzőt bízta meg.—Érdekesebb vita e gyűlésen csupán a detk-Iudasi megyei út kérdésénél merült fel, hol az új út kiépítése, melyet Beökönyi Viktor áldozat készsége is támogatott és a régi út fentartása két ellenséges táborrá szakitá a csekély számú bizottsági tagokat, mig végre is az erv- harcz a régi út pártolóinak győzelmével végződött. O Levél a zuluk földéről. Városunk dicsekedhetik, hogy még a Zuiu-harcztérröl is bir tudósítóval. Tajthy Janos úrtól, ki pár hóval ezelőtt távozott körünkbül, most érkezett egy levél junius 24-éröl Fokvárosból egy itteni barátjához. Utazó honfitársunk május 27-én Londonból kiindúlva, csaknem folytonos viharok közt, melyek az utasok legnagyobb részét tengeri betegségbe ejték, csak junius 23-án érkezett meg a Fokföldre, hol a politikai helyzetet a régiben találta. — A zuluk, mint Írja, még mindig erősen tartják magukat; a fejedelem saját lakását s a nép cráljait fölégetvén, az őserdőkből és sivatagokból inditá meg új erővel az angolok elleni barezot, — s bár az angolok több nyertes csatán, melyek egyikén Cetewáyó testvérbátyja is elesett, számos cráljait elfoglalók a kaf- fereknek; a béké szerinte még nem valószínű.* *) Levélírónk kiilön*) Újabb táviratok szerint azóta a helyzet változott. *
